Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 33 - Egyet tudok…

Élő víz

Egyet tudok…

Ha egy hitre jutott ember el akarja mondani, mi is történt vele, amikor megismerte Jézust, és elindult a hit útján, nem mondhat jobbat, mint a vakon született férfi, amikor meggyógyult: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. A hívő sorsa hasonlít a meggyógyult vak sorsához. Sokan nem tudnak vele örülni. A szülei, a környezete, a farizeusok vitatják: csakugyan csoda történt, csakugyan vak volt, és most lát?

Vallomása két tényt tartalmaz, húz alá: vak volt, és most lát. Ugyanez a hitre jutás csodája is. Ma is van hitre jutás! Sokan úgy vélik, ma már nem divat a megtérésről beszélni, az ébredés ideje elmúlt. A valóság az, hogy az ébredés ideje soha nem múlik el, az élő ige mindig ébreszt! Ma is sokan mondhatják: vak voltam, de most látok! Ez a nagy csoda: rádöbbenek, hogy eddig vak voltam. Mi ez a vakság?

Istenvakság, vagyis hogy nem láttam, nem vettem észre, hogy Isten hányszor keresett, és hányszor várt. Továbbá: bűnvakság. Nem láttam, hogy én magam rontok el mindent. Uralkodik rajtam az „én”, a hiúság, az önteltség, a divat… Jézus tükröt tett elém, és abban nem mások bűneit, hanem a saját bűneimet kellett meglátnom. – Most látok. Másképp látok. Más lett fontos, más lett a sorrend.

Ma is vannak életfordulatok. A baj csak az, hogy erről hallgatunk. Mintha szégyellnénk erről beszélni. Pedig ha beszélnénk róla, azzal másokon is segítenénk! Pál azt mondja, hogy a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Ez soha nem volt annyira igaz, mint ma.

A vakon született életében csoda történt. Jézus meggyógyította. A csoda nem a divattól, nem a korszellemtől függ. Aki már átélte a vakságot és az abból való boldog szabadulást, hogy lát, annak ezt bele kell kiáltania a világba. Ne hagyjuk, hogy az ördög becsapjon minket, és elhitesse velünk, hogy „ma már” nincs megtérés, nincs megújult élet. Ne szégyelljünk beszélni arról, hogy most látok, de másképp látok. Családomat, barátaimat, munkatársaimat is másképp látom. Tudom, hogy megfáradt, reménytelen életükből nem az önmegvalósítás, nem a fényesebb karrier, a több pénz hiányzik, hanem a látás, a másképp látás csodáját kell átélniük.

Jézus kész arra, hogy megadja ezt az ajándékot bárkinek – de vajon mi beszélünk-e a megújult élet öröméről, békességéről? Életünk mutatja-e a változást? Kívánatosak vagyunk-e az Isten fiai után sóvárgó világ számára? Tegyük fel ezt a kérdést végre magunknak!

Gáncs Aladár