Napról napra

Új nap – új kegyelem

Új nap – új kegyelem

Élő víz

Egyet tudok…
Ha egy hitre jutott ember el akarja mondani, mi is történt vele, amikor megismerte Jézust, és elindult a hit útján, nem mondhat jobbat, mint a vakon született férfi, amikor meggyógyult: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. A hívő sorsa hasonlít a meggyógyult vak sorsához. Sokan nem tudnak vele örülni. A szülei, a környezete, a farizeusok vitatják: csakugyan csoda történt, csakugyan vak volt, és most lát? >>

Tisztázd életed mozgatórugóit!
A munka fáradságos, miközben végzi, csalódások is érik az embert – ez még akkor is igaz, ha egyébként sokan irigylik az adott hivatást, mint például az enyémet is. >>

Heti útravaló
Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. (1Pt 5,5) >>

Heti útravaló
A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3) >>

Üdvösség

Egyházunk egy-két hete

Lelkészszentelés Irsán…
„Látva eddigi utadat és veled együtt átélve a mai szentelési istentiszteletet, a »barátság« szó jutott eszembe” – mondta köszöntőjében dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke Csoszánszky Márta lelkésszé szentelésén az irsai evangélikus templomban augusztus 12-én. >>

…és Kondoroson
„A keresztnek nincsen fogantyúja” – ezzel az első hallásra meghökkentő kijelentéssel kezdte igehirdetését az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Fabiny Tamás augusztus 11-én Labossáné Kővágó Anita lelkésszé szentelésének ünnepi istentiszteletén Kondoroson. A szentelésre a Nyíregyházán élő lelkészjelölt kérésére került sor szülőfalujában, a Déli Egyházkerület százhárom éves, teljesen felújított templomában. >>

Hosszú távú befektetés
A mai fogyasztói társadalomban sokan élnek a hitelfelvétel lehetőségével, hogy a legkülönfélébb dolgokat vásárolják meg a lakástól kezdve a gépkocsin át a kisebb-nagyobb műszaki cikkekig. De vajon ki hallott már olyan hitközösségről, amelyik képes adósságba verni magát azért, hogy templomot építsen? Egy kis tolnai német ajkú falu, Belecska evangélikus gyülekezete kerek évfordulóhoz érkezett: egykori, hitelből finanszírozott „befektetésük” eredményét száz éve szentelte fel Gyurátz Ferenc püspök. >>

Kit vinnél fel a bárkára?
Ha Nóé lennél, felvinnél-e magaddal hatvannyolc gyereket a bárkára? És vinnél-e tizenöt vidám, a gyermeki jókedvet őrző fiatal felnőttet? Mivel töltenéd a hosszú várakozási időt a bárkán? Szerveznél-e az utasoknak sok-sok játékot, vetélkedőt, tartanál-e reggeli és esti áhítatokat, hirdetnél-e pontgyűjtő akciókat, és beszélgetnél-e velük életvezetési kérdésekről? A Magyarországi Evangélikus Egyház augusztus 5–11. között lezajlott országos gyermektáborában az imént sorolt kérdésekre igennel felelt valaki. Vagy Valaki… >>

Keresztutak

Szentkirályok találkozója
Szent István fejedelemmé választásának 1010. évfordulóján a Somogy megyei Porrogszentkirály adott otthont augusztus 10–12. között a Szent Király Szövetség XI. találkozójának. A rendezvénysorozat zárónapján tartott ökumenikus istentiszteleten Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke hirdette Isten igéjét a település evangélikus templomában. >>

Tanulmányút – kultúrák határán
Vajon miért hagyja ott valaki kereskedői hivatását, a skandináv országok magas életszínvonalát, hogy aztán távol otthonától, többnyire mostoha életkörülmények között, idegenként éljen? Ezt a kérdést az a hat magyar fiatal tette fel, aki augusztus 6. és 12. között a Finn Missziói Társaság (FELM) anyagi támogatásával külmissziói tanulmányúton vett részt Marseille-ben. A választ pedig a Tihonen házaspártól várták, akik 2002 óta szolgálnak misszionáriusként Franciaország legősibb városában… >>

Felvidéki mozaikdarabkák
Összesen ötvennégy, nyolc és tizenöt év közötti gyermek vett részt Gömörország evangélikus gyülekezeteiből a Kopár-hegyen (Krokava), egy elnéptelenedő falucskához tartozó üdülőben, hét-nyolcszáz méter magas hegyek között megrendezett táborozáson augusztus első hetében. Sajógömörben – ahonnan a legnagyobb lélekszámú csoport jött – a különbuszra várakozóktól hallottam a következő történetet: egy szlovák férfi szénaforgatásra hívott – szlovákul – egy asszonyt. „Ha nem mondja magyarul, nem megyek” – hangzott az önérzetes válasz. Nem mondta. A magyar nyelv napszámtól elesett védelmezője egy cigány asszony volt… >>

Útra fel!
Mariazell évszázadok óta jelentős zarándokhely nemcsak Ausztria, hanem egész Közép-Európa számára. A római katolikus kegyhely idén ünnepli megalapításának nyolcszázötvenedik évfordulóját. A jubileumi év egyik kiemelt eseménye a szeptember 8-i pápalátogatás, a másik pedig az augusztus 12-én kezdődött és lapzártánk után, 15-én véget érő ifjúsági zarándoklat, illetőleg találkozó, amelyre Ausztriából és Közép-Európából mintegy háromezer, tizenöt és harminc év közötti fiatalt vártak. >>

Templomtoronyból loptak harangot Oroszlányban
Eltűnt egy hatvankilós bronzharang a ritkán használt oroszlányi kistemplomból; az eset felfedezése után a tűzoltók biztonságba helyezték a harang harminckilós párját, amely még mindig a toronyban volt – tájékoztatta a rendőrség múlt szerdán a Magyar Távirati Irodát. >>

Országunk titkos ereje
Országunk titkos ereje – 100 művész, 100 év címmel kiállítás nyílik augusztus 19-én a budapesti Szent István-bazilika altemplomában – közölték a szervezők az MTI-vel. A Molnár-C. Pál Baráti Kör hetedik kiállításán az egyházművészeti alkotások mellett a művészek szemével láthatók a magyar történelem és kultúra emlékezetes pillanatai és nagy alakjai. >>

Kolostorba vonuló menedzserek
Egyre több menedzser vonul hosszabb-rövidebb időre kolostorba Németországban a mindennapi nyüzsgés elől, és e célból újabban mind többen választják az evangélikus-protestáns kolostorépületeket vagy műemlék templomokat – olvasható a Der Spiegel német magazin legfrissebb számában. >>

Jézus-folt 300 ezerért
1525 dollárért (háromszázezer forintért) kelt el egy garázs betonpadlójának darabja, amelyen egy olajfolt látható – csakhogy nem akármilyen: Jézus arcát idézi. >>

Drákói büntetések a hittérítőknek
Drákói büntetésre számíthatnak az északkelet-malajziai Kelantan szövetségi államban azok, akik megkísérlik eltéríteni a vallásuktól a muzulmán hitűeket. >>

Az osztrák fiatalok kétharmada hisz Istenben, de nem jár templomba
Az osztrák fiatalok hetven százaléka hisz Isten létezésében, ugyanakkor csak egytizedük imádkozik rendszeresen, vasárnaponként pedig alig öt százalékuk jár templomba – derül ki abból a felmérésből, amely a tizennégy és huszonnégy év közötti osztrák fiatalok értékrendjéről, a számukra fontos fogalmakról és dolgokról készült. >>

Tolerancia és humor Csángliában
„Visszaszorítnak, hátrább, egyre hátrább, És amit hagynak, egyre kevesebb: Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz, S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet, Szikrát a tűzből, cseppet a ... >>

Az ígért vicc
Egyszerre hal meg a pap és a sofőr. Megjelennek Szent Péter színe előtt, aki hosszabb mérlegelés után a sofőrt a mennyországba, a papot pedig a pokolba küldi. Az ítélet hallatán a pap méltatlankodni kezd: ő mindig is Isten dolgaival foglalatoskodott, míg emez… Szent Péter magyarázatként csak annyit mond: „Fiam, amíg te prédikáltál, mindenki aludt, míg a sofőr vezetett, mindenki imádkozott.” >>

Szüzességigyűrű-tilalom
A vallásszabadság megsértésével vádolja iskoláját a legfelsőbb bíróság előtt egy brit tinédzser, akit tanárai eltiltottak a szüzességi fogadalmát jelképező gyűrű viselésétől. >>

Evangélikusok

Tordától a zéró toleranciáig
Pár hete az erdélyi Tordán jártam, ahol 1568-ban – Európában először (!) – országgyűlési törvényt hoztak a vallásszabadságról, mai, divatos szóval élve a toleranciáról: „Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse […], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől […], mert a hit Istennek ajándéka.” >>

Otthon idegenben
Egy külföldi állítólag egyszer azt találta mondani, hogy a magyar „mennyei nyelv”: a megtanulásához ugyanis az idegen anyanyelvűnek olyan hosszú időre van szüksége, hogy addigra a mennyországba jut… Szerencsére azért akadnak ellenpéldák is. A fiatal evangélikus teológushallgató, Holger Manke rövid idő alatt megszerette hazánkat és anyanyelvünket, az utóbbit nagyon jól beszéli is – olyannyira, hogy a következő tanév első félévében hittudományi egyetemünk vendéghallgatója lesz. Ezenkívül bekapcsolódott annak a csapatnak a munkájába, amely a bajor–magyar kapcsolatok létrejöttének tizenötödik évfordulója alkalmából tartandó rendezvényeket szervezi. >>

Hármas lelkészportré
Ritkán fordul elő, hogy ugyanabból az egyházmegyéből három lelkészi vezető egy időben vonuljon nyugalomba. A nyár folyamán az Észak-Pest Megyei Egyházmegyében ez történt: Detre János volt esperes, Aszód lelkésze negyvenkét, Baranyai Tamás volt egyházmegyei főjegyző, domonyi lelkipásztor harmincöt, Solymár Péter, az egyházmegye korábbi jegyzője, csömöri lelkész pedig harminchét évnyi – ugyanazon gyülekezetben eltöltött – szolgálat után adta át hivatalát utódjának. Arra kértük őket, tekintsenek vissza pályájukra, elevenítsék föl olvasóink számára szolgálatuk néhány emlékezetes pillanatát. >>

„Nem fáradtam meg”
– Diákként különösképpen a reál tárgyak érdekeltek az iskolában. A nagykátai Damjanich János Gimnáziumban érettségiztem. Szívesen lettem volna villamosmérnök, matematika–fizika tanár vagy geológus. Orvos lehettem volna, de inkább a teológia mellett döntöttem – mondja Detre János. >>

„Beletaposlak a domonyi sárba…”
– A missziói parancsot tekintettem negyvenöt éves lelkészi szolgálatom legfőbb feladatának: taníts, hirdesd az igét! Ennek jegyében gyakorlom az önművelés következő formáját: mindennap ötkor ébredek, és teológiával foglalkozom – kezdi a visszatekintést Baranyai Tamás. >>

„Lelkésznek lenni a legszebb, de a legnehezebb feladat”
– Csömörön nagyon jók az ökumenikus kapcsolatok, olyannyira, hogy a római katolikus bibliakör tagjai is imádkoztak a lelkészválasztásért, a családunkért, a költözésért. Mint kiderült, „nem hiába…” Harminchét évi szolgálat után zökkenőmentesen sikerült átadni a lelkészi hivatalt. A gyülekezettől elköszönünk, de a gyökereinket nem szakítjuk el, itt maradunk – fog az emlékezésbe Solymár Péter. >>

„Szeretném, ha a zenémmel segíthetnék is, nemcsak örömöt szereznék”
Szokatlanul eseménydús az eddigi életútja a budavári gyülekezet orgonista-kántorának. Fiatal kora ellenére komoly tanulmányokat és figyelemre méltó állomásokat tudhat maga mögött. Bejárta Európa legismertebb koncerttermeinek nagy részét, és néhány igen nagynevű templomban is megszólaltathatta az orgonát, de eljutott már a világ más pontjaira, így Japánba is. Fellépett szólistaként, kísérőként és a nagy hírű Schönberg kórus tagjaként. Bármerre járt is – illetve jár iskolai kötelezettségei miatt –, ha megoldható, a vasárnapi istentiszteleti szolgálatokra mindig hazatér gyülekezetéhez Budavárba, ahol annyi szeretettel veszik körül. Nemcsak az orgonista-kántori tisztet látja el a tőle megszokott, igen magas színvonalon, hanem időről időre koncertekkel is gyönyörködteti hallgatóságát. >>

Hetvenedik házassági évforduló Érden
Igen ritkán fordul elő, hogy egy házaspár tagjai együtt ünnepelhetik hetvenedik házassági évfordulójukat. Megyer Lajos nyugalmazott evangélikus lelkésznek és feleségének, Benyhe Vilmának Isten kegyelméből megadatott, hogy a múlt vasárnapi istentiszteleten a család és az érdi gyülekezet közösségében adhassanak hálát a hetven esztendőért – életükért és szolgálatukért. >>

e-világ

Kelenföldi honlapcsokor
Magam 2000 őszén, 2001 tavaszán kerültem olyan helyzetbe, hogy evangélikus gyülekezeti honlapot készítsek. Természetesen mielőtt belefogtam volna a munkába, tájékozódtam, milyenek a már létező egyházi honlapok. Alig néhányat találtam csak, ezek egyike volt a kelenföldi. >>

Keresztény szemmel

Szoborcsoport és élőkép
A napokban – több mint negyven év után – elköltözöm eddigi szűkebb pátriámból, a budapesti Szentimrevárosból, Kelenföldről. A múlt század húszas-harmincas éveiben alakult ki ez a városrész, otthont adva a Szent Imre-plébániatemplom környékére települni kívánó középosztálynak, hivatalnokoknak, értelmiségieknek. A Gellérthegy tövében elterülő néhány négyzetkilométer névadójának szobra – Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása – 1930 óta áll a Móricz Zsigmond körtéren. Imre herceg főalakja mellett a harmincas évek Magyarországának jellegzetes alakjai, polgárok, parasztok, cserkészek alkotják a szoborcsoportot: reménységgel, odaadással, hódolattal tekintenek a központi alakra, mintha kortársak lennének. Imre ott áll közöttük élő példaképként, része az életüknek – a harmincas években. >>

Oxfordi hatástörténet
E cikk nem arról fog szólni, amire címe alapján az első látásra gondolunk. Szólhatna természetesen arról a hatásról is, amelyet ez a méltán híres angol egyetemi város – az angolszász tudományos élet fellegvára – minden magyar turistára gyakorol. Szólhatna arról a hatásról és kisugárzásról is, amelyet az itt élt és szolgált keresztények jelentettek a világnak: eszünkbe juthat például az egyik oxfordi college-ban tanult bibliafordító, William Tyndale (1484–1536; róla lásd: id. Hafenscher Károly: Két hiánypótló publikáció, Evangélikus Élet, 2006/6.; Pátkai Róbert: Adalék az angliai evangélikusság történetéhez, Evangélikus Élet, 2006/42.). Szólhatna arról a hatásról és kisugárzásról is, amelyet az itt élt és szolgált keresztények jelentettek a világnak: elég, ha például a rekatolizáló Véres Mária uralkodása alatt (1553–1558) Oxfordban nyilvánosan elégetett Thomas Cranmer érsekre (1489– 1556) és a reformátor mártírtársaira (Ridley, Latimer) gondolunk. Szólhatna a 18. századi lelki megújulásról, arról, hogy a metodizmus atyjai, John Wesley (1703– 1791) és Charles Wesley (1707–1788) itt diákoskodtak, és alakították meg a „szentek klubját” („holy club”). >>

„Evangélikus harangtorony”
A Balaton-felvidéken, a Művészetek Völgyében járva akadt meg a szemem az információs térképen, amely a Kapolcshoz közeli Vigántpetend községben „evangélikus harangtornyot” is feltüntetett. Elsétáltam a jelzett utcába, és egy igazi ritkasághoz értem. A házak között egy körülbelül háromszor három méter alapterületű, mintegy kétemeletnyi magas barokk harangtorony áll az út mellett. >>

Hogyan tudjuk kivívni mások tiszteletét?
A sikeres munkavégzés nélkülözhetetlen tényezője a jó hírnév. Egy manapság készült tanulmány megállapította, hogy a legsikeresebb és az átlagos teljesítményű eladók közti különbség nem a tehetségüknek, hanem a jó hírnevüknek volt köszönhető. Az embereknek nagyobb bizalmuk volt azokhoz az eladókhoz, akik csúcsteljesítményt értek el – az ő tevékenységük részben a kivívott bizalmat tükrözte. Senki sem szeret üzletet kötni olyasvalakivel, akit nem tisztelnek. >>

A hét témája

Koronaőr és egyetemes felügyelő
Az egyházi közelmúltra vonatkozó, örvendetesen megszaporodó emlékezések inkább a püspökök és a lelkészek szerepét idézik föl, Radvánszky Alberttel mégis érdemes kivételt tenni. Nélküle nem képzelhető el a két világháború közötti, a háború alatti és utáni evangélikus egyháztörténet. >>

Akik a Szent Koronát védelmezik
Báró Radvánszky Albertre emlékező fenti írásunkban a koronaőrökről is szó esik. A világhálón kutakodva számos érdekes információt találunk e hivatás gyakorlóiról, a Szent Korona őrzésére vonatkozó jogszabályokról, a testület történetéről. >>

Ünnepi profit
Mindig valamiféle ünneprontásnak érzem, amikor valaki hasznot akar húzni az ünneplésből. Az ünnep lényegéhez tartozik ugyanis, hogy önmagában rejlő értékei köré tud gyűjteni kisebb-nagyobb közösségeket, amelyekből nem „kivesszük a részünket”, hanem amelyek révén inkább megajándékozottakká válunk. Hiszen ezek a napok nem attól lesznek kiemelkedővé és különlegessé, amit az ember rászervez, és nem is attól lesznek fontosak, amit kellékekkel rájuk tudunk aggatni. Világi és egyházi ünnepeink – karácsonytól húsvétig, március 15-től augusztus 20-ig – mégis gyakran nyögnek a hétköznapi haszonszerzés terhe alatt. >>

Műemlék templomaink nyomában
„Az évszázadok során nemzedékek születésének, küzdelmeinek, halálának részese a templom. A templom mindemellett építészeti minőségek hordozója, a közösség erkölcsi megtartásának kifejezője, a település valóságos és szellemi központja, egyéni arculatának legkifejezőbb vonása. (…) A templomoknak ezt a történeti, szellemi, érzelmi magasfeszültségét szokás úgy meghatározni, hogy »műemlék«” – írja Istvánfi Gyula építészmérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora a Veszendő templomaink címet viselő könyvsorozat Evangélikus templomok a mai Magyarországon című kötetének előszavában. Egyházunk több mint száz műemléki védettségű templommal büszkélkedhet országszerte. Alábbi összeállításunkban közülük mutatunk be néhányat, interjúnkból pedig fény derül arra, hogyan lesz egy épületből műemlék. >>

Értékvédelem
Istentisztelet közben keveseknek jut eszükbe, hogy műemléken ülnek. Pedig evangélikus templomaink jó része műemlék, így berendezésük – például a templompad – is az. A védetté nyilvánítás körülményeiről, illetve ennek következményéről Haris Andreával, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal főosztályvezetőjével beszélgettünk. >>

Szirák
A gyülekezet gyökerei a reformáció évszázadáig nyúlnak vissza. Az anyakönyveket 1712-ben kezdték vezetni. >>

Izmény
A Dombóvár–Szászvár–Bonyhád útról lekanyarodva juthatunk el erre a mintegy ötszáz lakosú Tolna megyei zsáktelepülésre. A valamikor színtiszta evangélikus sváb faluban ma már csak négy-öt evangélikus német család él; jelenlegi lakói andrásfalvi római katolikus bukovinai székelyek és felvidéki magyarok leszármazottai. >>

Nemeskér
Nemeskér 1681-től a legfontosabb Sopron megyei artikuláris hely volt, harminckét község háromezer evangélikusa számára tartottak itt istentiszteletet. A katolikus templomot használták mindaddig, amíg a katolikusok világi és egyházi nyomásra 1732-ben vissza nem vették azt, valamint a paplakot és az iskolát is. >>

Nyíregyháza
A Szarvasról és környékéről betelepített evangélikusok először fatemplomokat építettek. Az elsőt a helytartótanács leromboltatta, és a lelkészt kitiltották a településről. A második templom 1755-ben épült. Az új – már kőtemplom – építését II. József engedélyezte 1783-ban. Az alapkövet 1784. március 25-én helyezték el. >>

Hidas
A 18. század elejétől különféle vallású és nemzetiségű telepesek érkeztek Hidasra. Egymástól elkülönülve zárt településrészeket alkottak, s csak később, a 19. század elején egyesültek. „Rác-Hidasra” 1720 körül vándoroltak Hessenből és Württembergből evangélikusok; ezt a településrészt az evangélikus és református németek mellett szerbek is lakták, utóbbiakat Trianon után „repatriálták”. >>

Szarvas-Ótemplom
A szarvasi evangélikusság egyidős a településsel, mindkettőnek a története 1722-ben kezdődött. Ekkor érkeztek szlovák evangélikus telepesek a Körös partjára Harruckern János György báró hívására. Egy év múlva már állt a templomuk; a gyülekezetet lelkészük, Hrdina András pásztorolta. Az újabb hajlék 1729-ben, harmadik templomuk 1759-ben épült. >>

Pilis
A középkori falu a 16. század második felében elpusztult; az 1700-as években Beleznay János helybéli birtokos sziráki szlovákokkal telepítette újra, akik lelkészükkel, Apostoli Andrással jöttek ide. A gyülekezetet alapító ősök érkezésekor a faluban csak két épület állt: a Beleznay-kastély (ma Fővárosi Diákotthon) és egy csárda. Ez utóbbit vették meg hetvenöt forintért, és lett belőle a lelkész számára lakás, illetve templom. 1724-ben már állt az új kistemplom is, amely néhány évtized múlva szűkösnek bizonyult. >>

Vadosfa
A települést az írott források először 1227-ben említik; neve valószínűleg a vadászatokon elejtett vadak felaggatására szolgáló fákra utal. A község lakossága a 16. században a reformáció lutheri ágához csatlakozott. A helység annak a négy nyugat-dunántúli községnek az egyike, amelyet az 1681-es soproni országgyűlés jelölt ki artikuláris helyként. (Huszonnégy magyarországi helység tartozott ezek közé; felsorolásukat az 1681. évi XXVI. törvénycikk, azaz artikulus tartalmazta. Az említett településeken a protestánsok szabadon tarthattak istentiszteleteket, és általában szabadon gyakorolhatták vallásukat, másol azonban nem. Vármegyénként két-két ilyen helyet engedélyeztek. A protestáns rendek óvást emeltek, de az 1687. évi országgyűlés ismét megerősítette a rendeletet, az 1691-ben kiadott explanatio leopoldina pedig további korlátokat szabott.) >>

Testvérgyülekezetek Magyarországon
„Keresztény gyülekezet, kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!” – szólítja meg a lelkész a gyülekezetet minden vasárnap. De nemcsak ő használja ezt a megszólítást; mi magunk is testvérként gondolunk az egyházközségből ismert embertársainkra, és éppen így testvérnek érzünk minden hívő keresztényt és minden evangélikust, éljen bárhol is a világon. Sőt nemcsak érezzük ezt az összetartozást, hanem esetleg „testközelből” át is élhetjük, ha egyházközségünknek evangélikus testvérgyülekezete van Erdélyben, Németországban, netán Finnországban. Vagy – ami annyira (még) talán nem gyakori – a határainkon belül… Lapunk hasábjain a „magyar–magyar testvérek” számára kívántunk lehetőséget nyújtani a rövid bemutatkozásra. >>

Budahegyvidék és Dunakeszi
A kilencvenes években egy egyházmegyei találkozón a jelen lévő gyülekezeti vezetők beszámolói révén vált közismertté, hogy azok a gyülekezetek, amelyek külföldi gyülekezeti kapcsolatokat találtak, testvérgyülekezetté fogadták egymást, anyagi és lelki értelemben igencsak megerősödtek. Akkoriban a testvér-gyülekezeti kapcsolatok a leggyakrabban vagy a sok évtizeddel azelőtt kitelepített hittestvérekkel való kapcsolattartásból, vagy közös ismerősök által, egy-egy jól sikerült közös programot követően alakultak ki, és váltak egyre szorosabbá. >>

Pesterzsébet és Iklad
Babka László ikladi lelkész így emlékszik vissza a kapcsolatok kezdetére: – 1999 őszén a pesterzsébeti gyülekezet kirándulást tett; egyik úti céljuk Iklad volt. Szeretettel fogadtuk őket; őszinte érdeklődés, testvéri beszélgetés eredményeként fogalmazódott meg a két gyülekezetet összekötő évenkénti találkozások igénye. Annak az évnek az őszén mindkét gyülekezet presbitériuma támogatta a lelkészeknek a szorosabbá fűződő kapcsolat kialakítására vonatkozó javaslatát. Az előzményekhez tartozik még, hogy Győri János Sámuel ifjúkoromban Ősagárdon a lelkészem volt, és ez az ismeretség is közrejátszott természetesen abban, hogy ilyen könnyen és hamar rendszeres találkozások kezdődtek el. >>

Budapest-Deák tér és Csákvár
A Budapest-Deák téri és a csákvári egyházközség közötti testvér-gyülekezeti kapcsolat tizenhét éves múltra tekint vissza. A Deák tériek egy lelkészhiány miatt üressé vált parókiát kerestek Budapesttől még viszonylag könnyen elérhető távolságban. A cél az volt, hogy otthont lehessen teremteni az évről évre megvalósuló konfirmandus- és ifjúsági táboroknak, csendesnapoknak és más gyülekezeti alkalmaknak. >>

Segítő kezet nyújtani
– Nem vagyunk nagy gyülekezet, de amikor csak módunkban áll, igyekszünk támogatni más evangélikus egyházközségeket – meséli Kis János kecskeméti lelkész. >>

Adni jó
Akkor most szegények vagyunk vagy gazdagok? Ezt a kérdést felteheti magának a sokgyerekes családapa, akinek van állása, otthona és otthon maradó felesége. Felteheti magának az egyedülálló fiatal nő, akinek lakásrészleteket kell törlesztenie, és nem támaszkodhat a szüleire. Felteheti magának a hosszú órákat dolgozó özvegyasszony, akinek egyszerre kell támogatnia felnőtté váló gyermekeit és idős szüleit. De feltehetik még sokan mások is: könyvelők és tanárok, lelkészek és kántorok, nyugdíjas mérnökök vagy a versenyszférában dolgozó vállalkozók. >>

Porrogszentkirály és Budapest-Rákospalota
Elsőként Porrogszentkirály lelkészét, Sikter Jánost kérdeztük. – A testvér-gyülekezeti kapcsolat kiépítése néhai Bolla Árpád egykori rákospalotai lelkész, esperes ötlete volt. 1992-ben kerültem – akkor még segédlelkészként – feleségemmel, Csizmadia Ágnessel együtt a rákospalotai gyülekezetből Porrogszentkirályra; a két egyházközség között 1993 tavaszán köttetett meg a szerződés. >>

Nyíregyháza-Kertváros és Fancsal
A kertvárosi gyülekezet 1992-ben önállósult. A visszakapott épületek hasznosítása, felújítása nagyon sok gonddal járt, de a felügyelővel, Nagyváti Pállal együtt fontosnak tartottuk, hogy a magunk szerény lehetőségei szerint segítséget nyújtsunk egy nálunk kisebb, erőtlenebb egyházközségnek. Tudtuk ugyanis, hogy ennek gyülekezetépítő hatása van, hiszen általa kilépünk az „elszigeteltségből”, megismerjük mások gondját-baját. Emellett abban is reménykedtünk, hogy egy testvér-gyülekezeti kapcsolatnak számunkra is lesznek kamatoztatható tanulságai. >>

Vanyarc és Kispest
A vanyarci és a kispesti gyülekezet kapcsolata nem egy partnert kereső elhatározással kezdődött. Így alakult. Mondhatjuk, Isten adta nekünk. >>

Közlemények, nyilatkozatok

A püspöki tanács állásfoglalása
Kedves Testvéreink! A 2005 nyarán próbakiadásban megjelent Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv előszavában így fogalmaztunk: „A Magyarországi Evangélikus Egyház püspökeiként az 1997. évi IV. törvénycikk 62. § d) bekezdése szerinti felhatalmazásunkkal élve – az Agendaszerkesztő és Liturgiai Bizottsággal egyetértésben – állítottuk öszsze az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyvet, amelyet egyházunk Országos Közgyűlése elfogadott. Segítségével gazdagabbá válik istentiszteleti életünk, hiszen az itt található rend 2005 adventjétől a Magyarországi Evangélikus Egyház egyik hivatalos istentiszteleti rendje lesz. Bevezetését a jelzett időponttól ajánljuk, javasoljuk, és használatára kérjük lelkészeinket és gyülekezeteinket. Jól tudjuk ugyanakkor azt is, hogy sok hittestvérünk számára a megszokott liturgiához való ragaszkodás az egyházunkhoz való tartozás egyik alapeleme, ezért a lelkészek az 1986-ban kiadott Agendában levő istentiszteleti rendeket is használhatják.” >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
„…Isten a szív, nem a cselekedetek színe szerint ítél. Ami annyit tesz: Isten akarja, hogy mi önmagunk felett kétségbeessünk és minden mi életünk és cselekedetünk felett, hogy megismerjük, miszerint mi minden legjobb cselekedeteinkkel sem állhatunk meg az ő szemei előtt, hanem hogy egyedül az ő végtelen kegyelmében és irgalmában bízzunk, és így félelemben járjunk, és a mi jó életünkbe vetett bizodalmunkkal felhagyjunk.” >>

Kultúrkörök

Keskeny Út a Félszigeten
Ami Budapesten a Sziget, az Erdély „fővárosában” a Félsziget. Persze nem meglepő, hogy Marosvásárhelyen idén is egy magyarországi együttes (az LGT) volt a legnagyobb sztár. A július 25. és 29. között lezajlott ifjúsági fesztiválon mindazonáltal egy – marosvásárhelyi és kolozsvári egyetemistákból álló – nyolcfős keresztény csapat is tevékenykedett a Keskeny Út ökumenikus fesztiválmisszió képviseletében. Tapasztalataikat Babós Noémi foglalta össze. >>

Normális fiatalokként jelen lenni
Az idén augusztus 8. és 15. között lezajlott Sziget fesztivál forgatagában jó volt tudni, hogy van egy hely, ahová betérve bárki megpihenhet. Ha akar, beszélgethet, de ha ahhoz van kedve, csak felteszi a fülhallgatót, és elmerülhet a saját gondolataiban. A Közös Pont sátorban szolgálók egyszerűen csak „jelen vannak”… >>

Mesterséges égbolt alatt
Napjaink városainak már-már elviselhetetlen fényburája azzal a – száz esztendővel ezelőtt elképzelhetetlen – következménnyel jár, hogy a 21. századi városlakók jószerével meg vannak fosztva a csillagos égbolt látványától. A szaknyelven fényszennyezésnek nevezett – bizonyos országokban, sőt már néhány hazai településen is jogszabályokkal kordában tartott – jelenség a vidéket sem kíméli, gondoljunk csak a kisebb falvak rosszul beállított, az úttest és a járda helyett az eget megvilágító lámpáira, a szomszédos városok átszűrődő fényeire vagy a diszkók esztelenül tekeredő fénykígyóira. Változatlan szépségű csillagfényes égboltot legfeljebb a településektől távoli megfigyelőhelyeken láthatunk – avagy mesterségesen állíthatunk elő. >>

Bemutatkozik a Nyírszőlősi Evangélikus Egyházközség
A nyírszőlősi evangélikus gyülekezet az 1753-ban alapított Nyíregyházi Evangélikus Egyházközségből önállósodott 1992-ben; megalakulásától kezdve e sorok írója a lelkésze. >>

Kukoricatallér
Hozzávalók: 4 tojás, 2 púpozott evőkanál kristálycukor, 2 púpozott evőkanál kukoricaliszt, 20 dkg tehéntúró, csipetnyi só. >>

A vasárnap igéje

Pont. De új mondat kezdődik!
Bűnösök vagyunk. Életünk e földön véget ér a halállal. Krisztus, bár bűntelen volt, meghalt. De harmadnapon a megfeszített feltámadt. Van élet. A megtérőnek van megváltás, a halálból van feltámadás. Innen nézve a mondatvégi pont után – Isten cselekvése által – új mondat következik. >>

Új szövetség szolgái
Az új szövetség, az igazság szolgái, nem a betűé, hanem a Léleké, az életé – ezek lennénk. De hát mi van, amikor a Lélek betűvé, az élet szava halott frázisok gyűjteményévé alantasul? Mi van akkor, ha a szolga egyszerűbbnek látja végrehajtható és végrehajtandó törvénnyé tenni azt, amit csak élni lehetne? Mi van akkor, ha tanok, dogmák rendszerévé áll össze, ami egykor így szólt: „Kövess engem…”, „Én sem ítéllek el téged…”, „Elvégeztetett”? Mert mindannyian halljuk a szót, de ahelyett, hogy engednénk, hogy az evangélium formáljon bennünket, mi próbáljuk saját képünkre és hasonlatosságunkra formálni az evangéliumot. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Mindenható Istenünk! Hálát adunk neked ezért a világért, melybe életünket helyezted, melyet minden örömet adó javával és áldásával, tettekre sarkalló hiányosságával és nehézségével nekünk teremtettél; ne engedd, hogy a tudatlan és lélektelen ember tönkretegye. Őrizd meg teremtett világod békéjét és jó rendjét, hogy a viszály, a háború, a pusztítás, a fizikai és lelki környezetszennyezés és kizsákmányolás, az értelmetlen halál ne boríthassa fel az élet egyensúlyát. Vezess el minden embert a teremtettség kincseivel való felelős bánásmódhoz, hogy minden cselekedetünk igaz istentiszteletté válhasson, s békében, lélekben és igazságban téged dicsőíthessünk teremtett világodban. >>

Oratio oecumenica
[Lelkész:] Mennyei Atyánk, akihez a Krisztusban nyert bizalommal szólhatunk, segíts, hogy könyörgésünket valóban a beléd vetett bizalom formálja. >>

Gyermekvár

Kedves Gyerekek!
Sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk. Peti és Bálint, a két jó barát ezen a nyáron is sok kalandot élt meg, de egy még hátravan. Minden részben találtatok egy-egy rejtvényt is. A helyes megfejtéseket küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.); a borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok. >>

Ige+hirdető

Tartalom és forma egysége – az igehirdetés stílusa
Bármilyen összefüggésben kerül is szóba a stílus kérdése, elkerülhetetlen, hogy Buffonnak, a 18. században élt nagy francia természettudósnak a szállóigévé lett mondata ne jusson az ember eszébe: a stílus maga az ember. Mivel azonban az igehirdetés – ha valóban az – nem egyszerűen emberi beszéd, hanem Isten élő igéje, nem könnyű vele kapcsolatban a stílus kérdéséről szólni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos, miként beszélnek az igehirdetők. >>