Keresztény szemmel

A Balaton-felvidéken, a Művészetek Völgyében járva akadt meg a szemem az információs térképen, amely a Kapolcshoz közeli Vigántpetend községben „evangélikus harangtornyot” is feltüntetett. Elsétáltam a jelzett utcába, és egy igazi ritkasághoz értem. A házak között egy körülbelül háromszor három méter alapterületű, mintegy kétemeletnyi magas barokk harangtorony áll az út mellett.

Hamarosan előkerült az egyik szomszéd házból a harangozó is: Rüll Zoltán. Beszélgetésbe elegyedtünk, és sok érdekes dolgot mesélt. Az 1700-as évek végén emelt épületben egy harang található, és régebben naponta megkongatták – még ő is. Kiss János lelkész anno kijárt még a szomszéd faluból ide a házakhoz istentiszteletet, bibliaórát tartani, imaterme sem lévén ennek a szórványnak. Nem messze a harangtoronytól állt a „gyülekezeti kamra”, ahol a gyülekezeti szőlőből készült bort tartották. Ezt a kurátor kezelte. Valószínűleg nem volt ez nagy mennyiség, de közös volt, és ezért közösséget formált. Aztán elmúlt a borozós-beszélgetős világ, meg az evangélikusok is fogyogattak. Vegyes házasságok, elvándorlás… Mostanában pedig már csak akkor kondul meg a harang, ha evangélikus halott van a községben. És evangélikus már csak két ember él itt.

Vajon ki fog az utolsónak harangozni?

Ifj. Káposzta Lajos