Élő víz

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3)

Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben emberileg nézve gyógyíthatatlan betegségekből történő csodálatos gyógyulásokról olvasunk, hogy elhiggyük: „…én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” (2Móz 15,26) Ez az Úr szolgájáról szóló ének Jézusban teljesült be, mert ő viselte betegségeinket (lásd Mt 12,17–21). Testi-lelki egészségünk is – mint minden az életünkben – kegyelem. „Kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8; LK) A siketnéma meggyógyítása négyszemközt történt: „Jézus félrevonta őt egymagában (…), és így szólt hozzá: »Effata, azaz: nyílj meg!« És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott…” (Mk 7,33.35) Ez a csoda minden, Lélektől újjászületett, hit által megigazult emberrel megtörténik; egyedül Isten teremtő hatalma tesz képessé igéje meghallására, megértésére s az örömüzenet továbbmondására. Mert akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította, mint például Sault a damaszkuszi úton. Ő meghallotta az Úr szolgájának szavát – „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl” –, és háromnapi vakság után új látást nyerve „azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia” (ApCsel 9,5.20). És mivel nem csak Dávid fia, meg tudott gyógyítani két vakot s egy megszállott némát. Ezt ma is megtapasztalhatja minden lelki vakságban szenvedő; nem a csodák támasztják a Krisztus-hitet, hanem a Krisztus-hitből fakadnak a csodák! „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?” A két vak teljes bizalommal felelte: „Igen, Uram!” Jézus így gyógyít: „Legyen a ti hitetek szerint!” (Mt 9,28.29) Mirjám poklossága halálos volt, ugyanis Isten szolgája ellen beszélt, de Mózes közbenjárt nénjéért: „Istenem, gyógyítsd meg őt!” (4Móz 12,13) Jézus Urunk megmentette a holdkóros kisfiút; „…rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.” Kishitűségük miatt nem tudták ezt megtenni tanítványai: „…ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, (…) semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Mt 17,18.20) Hit által igazulunk meg, s „minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23)! Megtapasztaltuk-e már a közbenjáró ima erejét? „…a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt…” „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,15.16) De miért is enged Isten szenvedést az ő szeretteire? Luther válaszai: hogy megóvja őket az elbizakodástól; hogy példaképül használhassa őket; hogy megtalálják Krisztust, s nála maradjanak, és hogy lássák: semmire se volnának képesek, ha Isten tiszta kegyelme meg nem tartaná őket. A hitetlen fejedelem azonban nem láthatott csodákat. Heródes ugyan „hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki” (Lk 23,9). Azóta is így van ez: „Ki kétkedőn kutatja őt, / Annak választ nem ád, / De a hívő előtt az Úr / Megfejti önmagát.” (EÉ 328,2) Íme Isten e heti „megfejtése”: „Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt.” (Ézs 57,18a) – Téged is?!

Garai András