A hét témája

Babka László ikladi lelkész így emlékszik vissza a kapcsolatok kezdetére: – 1999 őszén a pesterzsébeti gyülekezet kirándulást tett; egyik úti céljuk Iklad volt. Szeretettel fogadtuk őket; őszinte érdeklődés, testvéri beszélgetés eredményeként fogalmazódott meg a két gyülekezetet összekötő évenkénti találkozások igénye. Annak az évnek az őszén mindkét gyülekezet presbitériuma támogatta a lelkészeknek a szorosabbá fűződő kapcsolat kialakítására vonatkozó javaslatát. Az előzményekhez tartozik még, hogy Győri János Sámuel ifjúkoromban Ősagárdon a lelkészem volt, és ez az ismeretség is közrejátszott természetesen abban, hogy ilyen könnyen és hamar rendszeres találkozások kezdődtek el.

2000-től évente kétszer – tavasszal Pesterzsébeten, ősszel Ikladon – találkozik a két gyülekezet. A találkozó mindig egy teljes vasárnapot ölel fel. A délelőtti istentiszteleten a vendég gyülekezet lelkésze szolgál. Általában az érkezők énekkara, kisebb csoportja énekkel, verssel gazdagítja még az alkalmat.

Nálunk, Ikladon házaknál történik a megvendégelés, ami jó lehetőséget ad arra, hogy a családok közelebb kerüljenek egymáshoz, jobban megismerjék egymást. Az itt töltött délutánokat igyekszünk mind színesebbé tenni vetélkedőkkel, filmvetítéssel. Egyik évben a helyi szüreti felvonulást tekintettük meg közösen, majd a falu vendégei voltunk vacsorára. Tavaly a domonyvölgyi Lázár-tanya lovasbemutatójára vittük el vendégeinket.

Közösen szervezünk konfirmandus-, ifjúsági és családos hétvégéket, táborokat. Igyekszünk részt venniegymás ünnepein, ezzel is erősítve a testvéri szálakat. Hisszük és tapasztaljuk, hogy ezek a közös alkalmak mindkét gyülekezet épülésére szolgálnak, s a találkozók élményei, üzenetei mélyen megmaradnak a szívekben.

– Mi, pesterzsébetiek – teszi hozzá az elhangzottakhoz Győri János Sámuel lelkész – sok más gyülekezettel együtt fölismertük, hogy a belső építkezéshez fontos a külső kapcsolattartás is. Ezért léptünk „testvérségre” az ikladi evangélikusokkal. Már korábban, ősagárdi szolgálatom idején testvér-gyülekezeti kapcsolatot kerestünk egy városi közösséggel, Pestlőrinccel; ennek igen jó hatása volt a gyülekezetépítésre.

Bár a médiának és a kommunikációs lehetőségeknek köszönhetően egyre kisebb a különbség a falusi, vidéki és a városi gyülekezetek között, nagy segítséget jelenthetünk egymás számára, kiegészíthetjük egymást.

Nem a különbözőség varázsa a legfontosabb a testvéri kapcsolatokban. Ha csak magunkban vagyunk, olyan, mintha egykeként nevelkednénk az egyház családjában. Az egykék sorsa nem teljes. Könnyen torzulhatnak, hajlamosak lehetnek az önzésre, de a veszteségük a legnagyobb, mert nem élhetik át a testvérrel való találkozás örömét, a látogatások izgalmait, a megvendégelések általi gazdagodást, a gondok és az örömök megosztásának meghitt pillanatait, az ajándékozás önzetlenségét, a levélváltások nagyszerűségét. Nem is szólva az egymás hite által való növekedésről.

A Babka László által már említett alkalmakon kívül utalnék még arra, hogy szerveztünk egymásnak tíztusát, Túrmezei-szavalóversenyt, oratóriumos bemutatót és színdarab-előadást is. Különleges élmény volt számunkra Ikladon részt venni egy igazi aratási hálaadó istentiszteleten, látni a gyümölccsel és új kenyérrel földíszített oltárt… Más alkalommal a szüreti mulatság népviseleteseiben gyönyörködhettünk. Idén pedig már kétnapos közös kirándulást szervezünk Sopronba.

Csak ajánlani tudom az országon belüli testvér-gyülekezeti kapcsolatokat. Elmondanám még, hogy ökumenikus jelleggel testvériséget ápolunk az Ócsai Baptista Gyülekezettel. Évente egyszer találkozunk váltakozó helyszínen. Egy másik jól működő lehetőség pedig az úgynevezett Pestvérek bibliaóra, melynek lényege, hogy Budapest egyes szomszédos kerületeinek – Cinkota, Pestszentlőrinc, Kispest, Pesterzsébet – a bibliaórásai havonta más-más helyen beszélgetnek az elmúlt időszak lelki élményeiről, majd együtt olvassák az igét.