A hét témája

A Budapest-Deák téri és a csákvári egyházközség közötti testvér-gyülekezeti kapcsolat tizenhét éves múltra tekint vissza. A Deák tériek egy lelkészhiány miatt üressé vált parókiát kerestek Budapesttől még viszonylag könnyen elérhető távolságban. A cél az volt, hogy otthont lehessen teremteni az évről évre megvalósuló konfirmandus- és ifjúsági táboroknak, csendesnapoknak és más gyülekezeti alkalmaknak.

A csákvári parókia akkor már két évtizede gazdátlan volt. Megszűnt a csabdi–bicske–csákvári társegyházközség korábbi önállósága is, Csabdi és Bicske Tatabányáról, Csákvár pedig Oroszlányból kapott gondozást. Az évszázados parókia lassan romosodó épülete már egyébként sem volt alkalmas arra, hogy még egyszer lelkészlakás legyen belőle. Táborhelynek viszont álmodni sem lehetett szebb helyet, mint a Vértes hegység déli lábánál, csodálatosan szép természeti környezetben fekvő falut.

A Deák téri gyülekezet vállalta a rossz állapotban lévő parókia felújítását, felszerelését. A kidőlni készülő utcai falat és a tetőt megerősítették. A szobákba mosdók kerültek, bevezették a gázfűtést, a melléképületből konyha és étkező lett. Szinte ajándékként vásárolhattunk az országunkból éppen kivonult szovjet hadsereg itt hagyott és olcsón megvehető emeletes vaságyaiból, bútoraiból.

Az újra megindult fasori gimnázium udvarán útban volt egy nagy faház, az Országos Pedagógiai Intézet ott maradt ebédlője. A gimnázium igazgatótanácsa a lebontás vállalásával adta át az épületet, amelyet a csákvári parókia udvarán állítottak fel; itt nagy közösségi terme és mellékhelyiségei jól kiegészítik a parókia éjszakai szállást adó szobáit.

Azóta élet költözött a lelki otthont adó létesítménybe, amely nemcsak a Deák téri gyülekezet ifjúsági és felnőttalkalmainak, presbiteri és egyéb közösségi csendesnapjainak a helyszíne, hanem más gyülekezetek is igénybe veszik. Évről évre ez a helyszíne két nyári mozgássérülttábornak is.

De mit nyert a csákvári gyülekezet? – merülhet fel a kérdés. „Végre élet lesz itt!” – fogalmazta meg mások véleményét is a tervet meghallva a gyülekezet akkori felügyelőjének felesége. A közös istentiszteletek és más alkalmak hatása kölcsönös gazdagodást jelent. A faház nagy üvegablakos, derűsen világos terme lehetővé teszi, hogy a helyi gyülekezet a téli időszakban az istentiszteleteket és emellett az egyéb közösségi alkalmakat is – a bibliaóráktól az énekkari próbákig – fűtött és méltó környezetben tarthassa meg.

Rendszeresek a társegyházközségek csendesnapjai is, de voltak már itt esküvői vacsorák, lelkészi munkaközösségi ülések, zsinati szakcsoport munkaülései vagy egyházmegyei énekkari találkozók is.

Ma már – mintegy három évtized után – ismét van helyben lakó lelkésze Csákvárnak, újra önálló a Csákvár–Bicske–Csabdi Társult Evangélikus Egyházközség. A parókiát a visszakapott kántori lakásból alakították ki, így a belmissziói otthonná lett régi lelkészlakás tovább végezheti küldetését a két gyülekezet épülésére. Olyan kapcsolat ez, amelyik mindkét felet valóban testvéri módon segíti és gazdagítja.

Zászkaliczky Péter