Evangélikusok

Igen ritkán fordul elő, hogy egy házaspár tagjai együtt ünnepelhetik hetvenedik házassági évfordulójukat. Megyer Lajos nyugalmazott evangélikus lelkésznek és feleségének, Benyhe Vilmának Isten kegyelméből megadatott, hogy a múlt vasárnapi istentiszteleten a család és az érdi gyülekezet közösségében adhassanak hálát a hetven esztendőért – életükért és szolgálatukért.

Ózdon, ahol Lajos bácsi segédlelkész volt, 1937. augusztus 10-én kötötték egybe életüket. Hetven évvel ezelőtt Marcsek János lelkész Gal 6,2 alapján hirdette Isten áldó igéjét: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.”

Mint lelkész házaspárnak nemcsak a család terhét, hanem a gyülekezetek terhét is fel kellett vállalniuk. Hosszú évtizedeken keresztül hűségesen hordozták is ezt az áldott terhet, Urukkal, Jézus Krisztussal való közösségben.

Ózd után a Dél-szabolcsi Evangélikus Missziói Egyházközség lelkésze lett Megye Lajos. Esperesként tizenhárom éven át töltött be felelős hivatalt 1962-ig, majd lett nyíregyházi lelkész egészen 1985. évi nyugdíjba vonulásáig.

Lajos bácsi és Vilmi néni lélekben Nyíregyházán maradt, hiszen egész életük szolgálata oda köti őket. Idős napjaikban azonban Érden laknak Zsuzsa lányuknál, aki nagy szeretettel aranyozza be életüket. Unokájuk, Bán Ildikó zenetanár, az Érdi Evangélikus Egyházközség kántora és énekkarvezetője, így az érdiek is részesülhetnek a család egyházszeretetéből és szolgálatából.

A házasságban eltöltött hetven év – emberi mérték szerint – nagyon nagy idő, ezért az idős pár, illetőleg a család és a gyülekezet Isten iránti őszinte hálával ünnepelt. Megyer Lajos és Benyhe Vilma élete tanúság Isten hűségéről, hordozó hatalmáról: az Úr úgy is erősíti a mai nemzedékek hitét, hogy láthatják az előttük járt szolgák életében Krisztus kézzelfogható szeretetét. Ezért „ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” (Zsid 13,7)

I. I.