Napról napra

Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket. Ez 34,27b (Róm 1,19; Lk 18,9–14; Ef 2,4–10; Zsolt 113) A babiloni fogságban a nép kezdett beletörődni sorsába, és sokan elbizonytalanodtak a szabadulás ígérete felől. Úgy vélték, nincs olyan hatalom égen és földön, mely a babiloni királyt az elhurcoltak elbocsátására kényszeríthetné. Isten éppen ezért üzeni népének a próféta által: ha letelik a kiszabott hetven esztendő, darabokra fogja törni igájukat, és amikor megszabadítja őket, el fogják ismerni, hogy ő az Úr, és nincs olyan hatalom, mely az ő akaratának ellenállhat. Istent szabadító tettében fogják valóban Istenként megismerni és tisztelni.

Ki olyan az istenek között, mint te vagy, Uram? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő. 2Móz 15,11 (Fil 2,9–10; Ez 17,1–6.22–24; Mt 11,25–30) Mózes és a nép a Vörös-tengeren való átkelés után énekelte ezt az éneket. Isten mindenek feletti hatalma előttük is szabadító tettében mutatkozott meg. A fáraó állig felfegyverzett, hatalmas serege lovastul, harci szekerestül odaveszett a fejük fölött összecsapó hullámokban, míg Isten önmagát megvédeni képtelen, fegyvertelen népe csodásan megmenekült. Akkor tanulhatták meg először: ha Isten velük van, semmilyen hatalom sem árthat nekik.

Hatalma kiterjed a föld határáig. Mik 5,3b (Mt 24,30; 1Móz 19,15–26; Mt 12,1–14;) Mikeás a majd Betlehemben megszülető Messiásról mondja, hogy hatalma kiterjed az egész földkerekségre. A mennybemenetelekor tanítványaitól búcsúzó Jézus megerősíti ezt a próféciát: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mt 28,18) Mivel Jézus ezt a teljhatalmat visszajöveteléig rejtve – nem nyílt diktatúrával, hanem a vele szemben állók akaratát is saját céljának szolgálatába állítva – gyakorolja, övéi gyakran kicsinyhitűen kétségbe vonják hatalmát. Máskor meg engednek a kísértésnek, és Jézus nevében, helyette akarnak a világ fölött uralkodni. Mintha Jézus a történelem porondján nélkülük nem, hanem csak általuk tudna cselekedni. Pedig Jézus az egyházat csak lelki hatalmának gyakorlásába vonja be, a politikai hatalmat (rejtetten) világi eszközei által tartja kezében.

Józsefet börtönbe vetették, de az Úr vele volt. 1Móz 39,20–21 (Róm 6,18; Mk 7,24–30; Mt 12,15–21) Isten kezdettől tudta, hogy József majd a börtönben fog találkozni a fáraó főembereivel, az ő közvetítésükkel fejti majd meg az uralkodó álmát, és így lesz végül Egyiptomnak rangban a fáraó után következő vezetője. Addig Józsefnek be kellett érnie a hitbeli bizonyossággal, hogy Isten vele van; ezért nem is lázadt sorsa ellen. Mi sem tudhatjuk, hogy Istennek mi a célja életünk egy-egy pillanatnyilag nem kívánatos helyzetével, eseményével.

Jaj azoknak, akik álnokságot terveznek, mert van hozzá hatalmuk! Mik 2,1 (Mt 20,25–27; 1Pt 5,1–5; Mt 12,22–37) Isten kezdettől tudta, hogy a kereszt, amellyel Jézus nevét örökre el akarják törölni, a világ végéig az ő nevét fogja hirdetni. Ezért adott hatalmat ellenségeinek, hogy álnok tervüket véghez vigyék. Nagypénteki sikerük utólag mégis pillanatnyinak és látszólagosnak bizonyult.

Isten az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Zsolt 62,7 (Kol 1,23; Lk 22,54–62; Mt 12,38–45) – A zsoltáros a hit erejével olyan helyzetben tesz erről tanúságot, amikor mindebből még semmit sem tapasztal. Tapasztalat híján hisz, hogy majd később tapasztalata a hitét igazolja. Joggal mondja Luther, hogy a hit soha nem abból indul ki, amit tapasztal, hanem – ha kitart – végül az válik tapasztalattá, amit tapasztalat híján hisz.

Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Zsolt 32,8b (ApCsel 16,7; Ézs 26,1–6; Mt 12,46–50) Isten szemmel tartja azokat, és vigyáz azokra, akik tanácsát megfogadják. Mert Isten sosem a könnyebbik megoldást, a könnyebbik utat ajánlja övéinek, hanem Jézus követésére hívja őket. Jézus követése pedig – Luther szavával – keresztkövetést jelent. Aki vállalja, azt Isten megőrzi ebben az életben és megdicsőíti az eljövendőben.

Véghelyi Antal