A vasárnap igéje

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 13. VASÁRNAP – Gal 3,15–22

A galatákhoz írott levél főtémája, hogy a gyülekezet ugyan az evangélium hallásából kapott hitet, de azután vissza akartak térni a törvényhez. Ez a törvény félreértéséből adódott. Isten szövetségének lényege eredetileg az volt, hogy Ábrahám hitt Isten ígéretének, és ezáltal lett Isten előtt igazzá. Négyszázharminc évvel később adta Isten a Sínai-hegyen a törvényt, a tíz parancsolatot.

Ez nem jelentette az ígéret szövetségének az eltörlését. Miért? Azért, mert a törvényt senki nem tudja megtartani, más szóval: a törvény nem tud senkit megeleveníteni.

Korunk jellemző tévedése, hogy az ember autonómnak, vagyis öntörvényűnek tartja magát. Ez nem mást jelent gyakorlatilag, mint hogy én mondom meg, mi a rossz, és mi a jó. De ha már választania kell, akkor a mai ember is inkább bízik a törvényben, mint Isten ígéretében.

Walter Lüthi mondja egyik prédikációjában, hogy Mózes népszerűbb, mint Jézus. Jakab levele szerint ha Isten törvényeit olvassuk, az olyan, mintha tükörbe néznénk, és meglátnánk benne fogyatékosságainkat. Tükörbe nézni lehet – de a tükörrel mosakodni nem lehet. Sok ember áltatja magát azzal, hogy a bűn meglátása után csak elhatározás kérdése, hogy jó útra térjen. Ez így nem igaz. Sokan tudnának beszélni arról, hogy milyen nehéz letenni a poharat vagy a cigarettát, habár tudják, hogy tönkreteszi őket, már ők maguk is utálják, és szabadulni akarnak tőle.

De ha a törvény nem segít, akkor mi a haszna? Feltárja, hogy a bűnt szolgáljuk, és odahajt a kegyelem királyi székéhez – Jézushoz. Pál leveleiben visszatérő téma az ígéret és a törvény feszültsége csakúgy, mint a törvény és az evangélium feszültsége.

Luther a kolostorbeli lelki harcai közepette döbbent rá arra, hogy a középkori egyház Jézusból második Mózest csinált. Sok ember Jézus láttán máris félelemmel gondolt az utolsó ítéletre. Jézusban csak az ítélőbírót látták. Luther rettegett attól a kifejezéstől is, hogy „Isten igazsága”. Úgy látta, ha Isten igazságos, akkor neki kárhozatra kell jutnia. De ugyanehhez a szóhoz kapcsolódik a boldog reformátori felismerés is, hogy az igaz ember hitből él. Rájött, hogy Isten igazsága nem büntető, hanem kegyelmező igazság. Krisztus nem félelmetes bíró, hanem Isten Ajándéka.

Az évnyitók napjaiban vagyunk. Jó lenne, ha mindezt aprópénzre tudnánk váltani az oktatásban és a nevelésben. A nevelés elsősorban a családban kell, hogy történjen. Éspedig úgy, ahogyan Isten is nevel bennünket, a törvény és az evangélium által. Mit jelent ez? A szülőnek tudnia kell, mikor legyen szigorú, és mikor legyen megbocsátó. Ezen a téren sok tanulnivalója van annak, aki gyereket nevel. Ma a jelszó: mindent megengedni. Hadd „fejlesszék ki” magukat gyerekeink. Ezzel lehet, hogy sok apró örömöt szerzünk nekik, de a jellemüket teljesen tönkretesszük, megcsonkítjuk. Az életbe kikerülve azután örök elégedetlenek lesznek, és ha kell, akár kíméletlenül is megszerzik, amit akarnak.

Persze ezt sem lehet egyszerűen „tükörbe nézéssel” megoldani, mert a legszentebb elhatározás sem elég a szülő részéről, ha hiányzik a példamutatás! Már sokan és sokszor elmondták: a gyerekek nagy általánosságban a szülőtől látott példát követik. Ez vonatkozik lelki életünkre is. Ha mindig csak elküldjük a gyermekünket a templomba, de mi soha „nem érünk rá” velük menni, akkor ne csodálkozzunk, ha ők sem fognak „ráérni”! Ha a Bibliánk érintetlenül porosodik valamelyik polcon, ők sem fogják látni és megkívánni az Ige élő vizéből való ivás örömét… Ne szégyelljünk „maradi” szülők lenni! Gyermekeinket Istentől kaptuk, jó lenne, ha úgy nevelnénk őket, hogy ne veszítsék el Istent életük során.

Imádkozzunk! Urunk! Megváltó Krisztusunk! Köszönjük, hogy a mai napon is sokfelé összegyűjtötted híveidet az ige hallgatására. Adj nyitott szíveket, igaz bűnbánatot és Lelked által új életet, hogy az ige ne térjen vissza üresen. – Kérünk, áldd meg az új tanévbe induló gyermekeket, pedagógusokat. Kérünk, adj nekik szorgalmat, jó előmenetelt és jó magatartást, hogy örömmel végezzék feladataikat. Köszönjük, hogy meghallgattál minket. Ámen.

Gáncs Aladár