Evangélikusok

A megbeszéltnél pár perccel korábban érkeztem a Magyar Örökség díjas Evangélium Színház örökifjú vezetőjéhez, így még találkozhattam Húros Anna Mária díszlet- és jelmeztervezővel. Ők ketten Udvaros Bélával épp a közelgő premierrel kapcsolatos tennivalókról tárgyaltak lelkesen. Megbeszélésük végeztével a társulat nyári erdélyi turnéjáról, valamint az őszi tervekről kérdeztem a színház rendezőjét.

– Művész úr, immár negyedszer – idén nyáron június 16. és 23. között – indult útnak színészeivel. A régi, „jól megszokott” útvonalat járták végig?

– Részben igen, de voltak új állomásaink is. Nyolc nap alatt hat helyszínen adtuk elő Szabó Magda Szent Bertalan nappala című drámáját. Temesvár, Marosvásárhely és Székelyudvarhely után következett a két „meglepetés”: az Ojtozi-szorosnál lévő Bereck nagyközség – Gábor Áron szülőhelye –, majd Kolozsvár, utazásunk befejező állomása pedig Nagyvárad volt.

– Bereck és Kolozsvár esetében miért használta a „meglepetés” szót?

– Eredetileg úgy terveztük, hogy Csángóföldre, az ott élő magyarokhoz látogatunk el, mert náluk még nem járt magyar nyelvű társulat. Az előadást a moldvai fővárosban, Bákón (Bacau) terveztük megtartani. Szándékunk azonban meghiúsult, mert a helyi román színház vezetői a tervezett időpont előtt egy héttel 1200 euró bérleti díjat kértek, és ezt vendéglátóink nem tudták megfizetni.

– Ezután – Bákó helyett – következett hát Bereck…

– Egy lelkész közreműködése révén jutottunk el ide, a történelmi Magyarország legkeletibb pontjára. A Déli Kárpátoknál fekvő, kilencszázötven lelkes településen holland reformátusok építettek kultúrházat a színmagyar, nyolcvan százalékban kálvinista nagyközségben. Az épületben eddig csak nótaesteket vagy zenei programokat tartottak. A magyar nyelvű színházi előadást hatalmas tapssal jutalmazta a lelkes közönség. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy – mint minden erdélyi helyszínen – itt is nagy sikert arattunk.

Kolozsvár azért jelentett meglepetést, mert korábbi útjaink során – politikai okok miatt – eddig csak átutazhattunk a kincses városon, megállnunk és előadást tartanunk nem volt szabad. Most nagy sikerrel szerepelhetett a társulat a Báthory István Líceum dísztermében.

Utunk utolsó állomása Nagyvárad volt, ahol Tőkés László református püspök díszvacsorát adott a tiszteletünkre. Megkért, hogy október 31-én ismét jöjjünk el ide, és a helyi Szigligeti Színházban újra adjuk elő Szabó Magda darabját. Természetesen örömmel igent mondtam, mondtunk erre a megtisztelő felkérésre, azt azonban jeleznem kellett, hogy ezúttal sajnos már nem tudunk mintegy ajándékként szerepelni. A korábbi években és ezúttal is csupán szállást és ellátást kértünk vendéglátóinktól. Mivel sem a Nemzeti Kulturális Alaptól, sem az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól nem kaptunk anyagi segítséget – adományokból, valamint a Színházi Dolgozók Szakszervezete által nyújtott támogatásból fedeztük az előadás költségeit.

– Reformáció ünnepén tehát újra útnak indulnak, pedig – ha jól tudom – akkor már igencsak közeleg az új, őszi bemutató időpontja…

– Az Evangélium Színházban bemutatandó huszonhetedik darabot, Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeményét először november 17-én láthatja a közönség. De hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elmondjam, addig sem „csupán” az új előadásra készülünk.

Szabó Magda darabjának olyan nagy sikere volt, hogy eleget kell tennünk még néhány felkérésnek. Dr. Mádl Ferenc volt köztársasági elnöknek és feleségének a kérésére szeptember 28-án, pénteken Pesthidegkúton, a Klebelsberg Kunó Kulturális és Művészeti Központban lépünk fel; erre az előadásra már minden jegy elkelt.

Debrecenben szeptember 30-án egy hónapos ünnepségsorozat veszi kezdetét. A város így tiszteleg neves szülöttje, Szabó Magda előtt kilencvenedik születésnapja alkalmából. A rendezvény keretében a nyitónapon Kisvárdán lépünk fel a Szent Bertalan nappalával; az előadást maga az írónő is megtiszteli jelenlétével.

A drámát október 27-én Makón is láthatja a közönség. A helyi református lelkész az elmúlt egy évben mindent megtett azért, hogy megszerezze a szükséges anyagi támogatást annak érdekében, hogy ide is eljuthasson ez az előadás. Október 31-én pedig – mint említettem – Nagyváradra utazik a társulat.

Az új bemutató tehát november 17-én lesz. A hagyományoktól eltérően nem a reformáció hetében, mert szeretném, ha az utolsó premieremre – reformáció után, de még advent előtt – minél több egyházi vezető el tudna jönni.

– Az utolsó premierjére…?

– Itt az ideje, hogy átadjam a stafétabotot a fiatalabb generációnak. Szerencsére makkegészséges vagyok, de azért mégiscsak elmúltam már nyolcvankét éves… Szeretnék már egy kicsit magammal is találkozni, több időt szakítani zenehallgatásra, olvasásra. Rengeteg a restanciám. Ebben sokat segít az is, hogy az Evangélium Színháznak lesz egy külön szobája – dr. Ódor László igazgató jóvoltából – a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban, így már nem a lakásomban lesz a színház irodája. Teljesen azért persze én sem szakadok el a társulattól, tanácsadóként segítem az itt folyó munkát.

Jövő év januárjától méltó utódok veszik át a helyemet: az Evangélium Színház Alapítvány kuratóriumának Albert Gábor József Attila-díjas református író, költő lesz az elnöke, a művészeti vezetői tisztet O. Szabó István színész tölti majd be.

– Korábban általában ritkábban bemutatott darabokkal lepte meg a közönséget. Búcsúzásképp azonban a gimnáziumból kötelező olvasmányként ismert művet választott. Véleménye szerint mennyire aktuális ma ez az irodalmi klasszikus?

– Az Evangélikus Élet olvasói jól ismerik már Tamási Árontól vett művészi hitvallásomat: „Bétölteni reménységgel a világot, amely minden percében a kezdet és a vég.” Most is ezt a mottót igyekeztem szem előtt tartani. Mai világunkban a fiatalok nem ismerik már a valódi szerelem igazi szépségét, amelyet Vörösmarty mutat be. Azt az érzést, amely nem csupán a testiséget helyezi előtérbe, hanem figyel a lelki közösség fontosságára is, és tudja, hogy a szerelem igaz gyümölcse egymás felvállalása a házasságban.

– Kérem, árulja el az olvasóknak, hogy melyek az előadás különlegességei!

– A Weiner Leó által jegyzett eredeti zenei kíséretet elhagytam, és a Kaláka együttes egyik tagját, Huzella Pétert kértem meg arra, hogy írjon zenét a darabhoz, és amolyan mai krónikásként gitárkísérettel színesítse az előadást. A fiatal szerelmesek szerepére ifjú, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen most végzett, tehetséges művészeket kértem fel. Tündét Lass Bea, Csongort O. Szabó Soma játssza majd, az Éj szerepét pedig leányom, Udvaros Dorottya alakítja.

– gazdag –