A hét témája
Sokszínű spiritualitás Nagyszebenben
Nem volt rajta a szálláslistán mindenki, akinek visszaigazolást küldtek a jelentkezéskor, vagy éppen olyan távoli, városon kívüli helyeken szállásoltak el püspököket, nemzetközi szervezetek vezetőit, hogy az méltatlan volt az általuk képviselt közösség, szervezet rangjához. Azonban nem a találkozó negatívumait kell elsősorban kiemelnünk, bár a kritika jogos, hanem a lelkiségét, az istentiszteletek sokszínűségét.
A három tematikus napon, szerdán, csütörtökön és pénteken minden reggel közös áhítaton vett rész a kétezer-ötszáz delegált. Az istentiszteletnek is beillő alkalmakon mindig más felekezet képviselője prédikált: első nap a vendéglátó ortodox egyházból Bartolomaiosz pátriárka, második nap Dionigi Tettamanzi kardinális, Milánó érseke, a harmadik napon pedig Rosemarie Wenner, a németországi metodista egyház püspöke. Minden áhítaton részt vettek azonban a többi felekezet vezető képviselői, illetve néhányan a tagjaik közül, akik „élő leveleket” felolvasva tettek bizonyságot hitre jutásukról.
Magyarországról Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke volt a legmagasabb rangú egyházi képviselő, aki szót kapott az első tematikus napon. Üdvözlőbeszédében a különböző felekezetű keresztény hívők megbékélését helyezte a középpontba.
Nem hallgathatjuk el azonban azt a tényt, hogy kivétel nélkül minden plenáris istentiszteleti alkalmon megszólalt az ortodox egyházak valamely képviselője. Ez nem volt mindig egyensúlyban a protestáns részvétellel. A kiegyensúlyozatlanság szinte mindenütt érezhető volt a vendéglátó ortodox egyház javára; ezt a két korábbi nagygyűlésen nem tapasztalták a vendéglátó országok oldaláról a résztvevők. A reggeli alkalmak – a liturgiának és a nagyszerű kórusnak köszönhetően is – mégis egész napra szóló „töltést” adtak a küldötteknek.
Szombaton az ortodox és a katolikus egyház Mária születésnapját, Kisboldogasszony napját ünnepelte. Ennek tiszteletére minden felekezet tartott istentiszteletet. A protestánsok Krisztusnak a fényre vonatkozó példázatát véve alapul úrvacsorás istentiszteletre gyűltek össze az evangélikus Johannis-templomban. A szász evangélikusok talárját viselő helyi lelkész és **Christoph Klein püspök vezette az alkalmat, amelyen együtt éltek az eukharisztia szentségével evangélikusok, reformátusok, metodisták és anglikánok.
A kívülálló számára érdekes volt részt venni az ősi Örmény Apostoli Egyház szertartásán. A végig énekes liturgián a gyülekezet (az ortodox felekezetekhez hasonlóan) inkább szemlélője volt az istentiszteletnek, mint résztvevője. A liturgia szépsége azonban a nyelvi korlátok ellenére is magával ragadó volt.
Lélekben valóban meggazdagodva tértek haza a magyar küldöttek Nagyszebenből. Bár a záródokumentum ajánlásai csak kis előrelépést jelentenek a tíz évvel korábbi, bázeli nyilatkozathoz képest, a találkozások sok előítéletet szüntettek meg, a személyes megismerés elcsitította a bizonytalanság szülte félelmet. Ennek fényében tartott itthon is több gyülekezet – köztük a kőszegi, az encsi és a Deák téri – ökumenikus alkalmat, fáklyás felvonulást a nagygyűlés ideje alatt. Ez az út vezethet bennünket a megbékélés felé.
Cselovszkyné Tarr Klára