Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 37 - A kapcsolatokra szánt idő soha nem elvesztegetett idő

Élő víz

A kapcsolatokra szánt idő soha nem elvesztegetett idő

A technológia fejlődése és a hatékonyság növekedése számos előnyt jelent többek között a munkahelyeken, ugyanakkor súlyos következményekkel is jár. Ahogy próbálunk megbirkózni az e-mailek, hang- és képüzenetek áradatával, és ahogy egyre nő a munkánkkal kapcsolatos felelősség, a hosszú távú barátságok kialakítása és fenntartása minden évben egyre nagyobb kihívást jelent.

Az üzleti világ szereplői közül sokan vettünk részt időmenedzsmenttel kapcsolatos tréningeken, amelyek sokat segítettek a prioritások kialakításában és abban, hogy egyre eredményesebbek legyünk a munkánkban. Javíthatnak a produktivitásunkon, egyre több elvégzett teendőt pipálhatunk ki a napi listánkon, de kíváncsi vagyok rá, hogy a ránk zúduló feladatok, a velünk szemben támasztott, egyre fokozódó igények miként befolyásolják hosszú távú baráti kapcsolatainkat.

A siker könyörtelen hajszolásának gyakran elfelejtett, fontos tényezője, hogy a győzelem csapatmunka eredménye, olyan emberek együttes teljesítménye, akik megosztják tehetségüket és szakértelmüket a közös misszió teljesítése érdekében. Legközelebbi barátaim mindig készek voltak a segítségemre sietni szükség esetén. De sűrű időbeosztásunk egyre nehezebbé teszi ezeknek az értékes barátságoknak az ápolását. Olyannyira, hogy néha már azon gondolkozom, vajon a temetésemen lesznek-e egyáltalán olyanok, akik kölcsönös barátságunk miatt vesznek részt az eseményen, vagy csak olyanok fognak a sír körül állni, akiknek kötelességből ott kell lenniük…

Lukács evangéliumának 10. fejezetében találjuk azt a történetet, amikor az Úr Jézus két testvér, Mária és Márta otthonába látogat. Márta volt a maximalista, aki szorgalmasan dolgozott azért, hogy vendégei számára ennivalót készítsen, míg testvére, Mária inkább Jézus lábaihoz ült. Mária értékes időt szánt arra, hogy egyszerűen együtt legyen Urával, ahelyett hogy valamit tett volna érte.

Márta bosszankodott, amiért testvére nem segít neki az előkészületekben. Bizonyos szempontból nem hibáztathatjuk őt, hiszen nyilván sok volt a tennivaló, és szüksége lett volna a testvére segítségére. Márta még Jézusra is neheztelt, amiért nem utasította rendre Máriát, és nem kérte, hogy vegye ki a részét a munkából. Panaszára azonban Jézus megdöbbentő választ adott: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lk 10,41–42)

Amint ezen a részen gondolkodtam, jó figyelmeztetéssé vált számomra – remélem, számodra is azzá válik –, hogy a kapcsolatok építése értelmesebb és sokkal jelentősebb a teljesített feladatoknál. Természetesen a célok elérése, amelyek elvégzésére elhívattunk, fontos. De soha nem szabad megfelejtkeznünk a kapcsolatok értékéről, és fel kell ismernünk, mikor kell félretennünk feladatainkat akár csak pár percre, hogy egy barátunkkal foglalkozzunk.

A munka megvár, de az elhanyagolt barátságok meggyengülnek, esetleg el is halnak. Nincs valaki, akivel ma fel kellene venned a kapcsolatot – egy olyan fontos személy, akinek az értékes barátságát semmiképp nem akarod elveszíteni?

Rick Boxx (Forrás: Monday Manna)