A hét témája
Száztíz steward egy VIP szolgálatában
Augusztus utolsó napján száztíz fiatal gyűlt össze Európa idei kulturális fővárosában, az erdélyi Nagyszebenben, hogy felkészüljön a négy nappal később kezdődő 3. európai ökumenikus nagygyűlésre. A különböző felekezetű fiatalok a kontinens húsz országából érkeztek. A népes csapat a háromnapos csoportépítő felkészítés után számos munkaterületen segített a szervezőknek a nagygyűlés zökkenőmentes lebonyolításában. Magyarországot hárman képviselték: Szerdahelyi Miklós János katolikus egyetemista és e sorok írói.
A sok, egymás számára idegen fiatal – kreatív játékoknak köszönhetően – már az első este megindult a közösséggé formálódás útján. Szükség is volt erre, hiszen a következő napokban reggeltől estig együtt voltunk a ránk váró feladatok megismerése közben, beszélgetésekben, csoportmunkában. A kulturális estek keretében beletekinthettünk egymás hétköznapjaiba – ízeken, énekeken, fényképeken, a bemutatott ruhaviseleteken keresztül.
A nagygyűlés első napján mindannyiunknak a kétezer-egyszáz delegált regisztrálásával kellett foglalkoznunk, a második naptól kezdve azonban mindenki már csak a saját speciális feladatára koncentrált. Az események párhuzamosan több helyen is zajlottak városszerte, ezért a szervezés nem kevés rohangálással járt, de még így is sok lehetőségünk volt beszélgetni, ismerkedni. Az otthonról hozott előítéletek hamar felszínre kerültek, de nem álltak a barátságok kialakulásának útjába. A reggeli és esti áhítatok, közös éneklések, imádságok, a közös pontra, Jézus Krisztusra való tekintés napról napra megerősítették bennünk az összetartozás érzését, egymás elfogadását, és újabb lendületet adtak a folytatáshoz.
A szervezők mindvégig hálásak voltak – ennek hangot is adtak – pozitív hozzáállásunkért, fiatalos lendületünkért, kreativitásunkért. Bár az ökumené területén még sok tennivaló akad, a mi száztíz fős „gyülekezetünkben” a szolgálatban, örömben, konfliktusban, a közösségen keresztül az egység tovább épült. Reméljük, lelkesedésünket, nyitottságunkat sikerül mindenféle „zord idő ellenére” is megtartanunk, hogy méltó szolgái legyünk az egyetlen „VIP-személynek” – Jézus Krisztusnak.**
Kalit Eszter ötödéves teológushallgató, Horváth-Hegyi Áron negyedéves teológushallgató