Keresztutak

Európa keresztény gyökereinek kidomborítása, a hit társadalmi szerepének fontossága és a nyugati életmód bírálata volt a legfőbb témája XVI. Benedek pápa múlt vasárnap befejeződött, háromnapos ausztriai látogatásának, amelynek homlokterében a híres közép-európai kegyhelyen, Mariazellben tett zarándoklata állt. Az egyházfő szombaton kereste fel a települést, ahol a Szűz Mária születésének szentelt templom előtti téren pontifikált ünnepi szentmisét a stájerországi hegyek között megbújó búcsújáró hely fennállása 850. évfordulójának tiszteletére.

A misén hozzávetőleg harminc-harmincötezer, a zuhogó eső miatt köpenybe burkolózó hívő volt jelen, köztük sok magyar is. A szabadtéri szertartásra ünnepélyes menetben kivitték az ereklyeként tisztelt Madonna-szobrot. A zsoltárok és a felolvasások a németen kívül a környező országok nyelvén hangzottak el, a horvát után a második felolvasás magyarul csendült föl.

XVI. Benedek mariazelli prédikációjában az igazság keresésének jelentőségét emelte ki, leszögezve, hogy a keresztény hit elutasítja az arról való lemondást. Szavai szerint „az egész Nyugat, benne Európa válságának magja” a belenyugvásban rejlik, mert ha nem létezik igazság az ember számára, akkor különbséget sem tud tenni jó és rossz között. Beszélt arról is, hogy a mai kor szellemében újra kell értelmezni a Tízparancsolatot. Igent kell mondanunk a családra, az életre, a szeretetre, a felelősségre és az igazságosságra, a szolidaritásra és mások figyelembe vételére – magyarázta. Sajnálattal szólt az európai országokban tapasztalható gyér gyermekáldásról, és arra buzdította a családokat, hogy higgyenek a jövőben.

Vasárnap az első keresztény vértanú, Szent István nevét viselő templomban, a bécsi Stephansdomban mutatott be misét az egyházfő. A szertartás keretében elhangzott hitszónoklatában bírálta a nyugati világban kialakult hétvégekultuszt, amely pusztán a szabadidő részeként fogja fel a vasárnapot. Fontosnak nevezte, hogy az emberek úgy tekintsenek erre a napra, mint a spirituális elmélkedés, a szellemi feltöltődés és az Istennel való találkozás napjára. „Azért van szükség erre a napra, hogy az emberek kitörjenek a mindennapok hajszájából, amelyben, úgy tűnik, gyakran csak a hatalom és a pénz számít” – mondta XVI. Benedek a Stephansdomban. Elítélően szólt a társadalmat átitató, lépten-nyomon megnyilvánuló mohó vágyról, az élet habzsolásáról is.

Az osztrák főváros egyik ékességének számító, a késő gótika jegyeit magán viselő székesegyház körül nagyméretű kivetítőket helyeztek el, hogy a szertartást azok is nyomon tudják követni, akik nem fértek be a templomba. A rendőrség becslése szerint mintegy húszezren lehettek jelen a dómot körülvevő téren.

A látogatás pénteki nyitónapjának kiemelkedő mozzanata volt, hogy a pápa megállt a Judenplatzon, ahol a bécsi zsidóság első zsinagógája épült, és a téren emelt modern, négyszögletes emlékműnél – némán imádkozva – a holokauszt áldozataira emlékezett. Paul Chaim Eisenberg főrabbi jelképértékűnek nevezte a főhajtást.

XVI. Benedek legfőbb politikai tartalmú beszédét ugyancsak pénteken mondta el, amikor a Hofburgban felkereste Heinz Fischer osztrák köztársasági elnököt. Európa maga is jobbá válhat azáltal, ha vállalja egyedülálló szellemi hagyományaival, rendkívüli képességeivel és gazdasági hatalmával arányban álló felelősségét a világ dolgainak intézésében – hangoztatta. Kitért arra is, hogy Európa csak akkor lehet igazi „Európa-ház”, ha a közös történelemből és hagyományokból táplálkozó kulturális és erkölcsi értékek szilárd alapjaira épül. Európának nem szabad megtagadnia közös keresztény gyökereit – húzta alá a pápa, hozzátéve: szerinte az európai életmodell olyan társadalmi rendet jelent, amelyben a gazdasági hatékonyság szociális igazságossággal, a politikai sokszínűség toleranciával és nyitottsággal párosul, de egyszersmind megőrzi értékeit is.

Beszédében felkérte a politikai vezetőket, hogy az élet védelme érdekében tiltsák be a magzatelhajtást, és hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek a családok és a gyermekek javát szolgálják. Felemelte a szavát az eutanázia, a kegyes halál ellen is.

Látogatásának utolsó programjaként a pápa vasárnap délután felkereste az 1133-ban alapított heiligenkreuzi ciszterci apátságot, ahol méltatta a szerzetesek áldozatos tevékenységét, egyúttal felhívta a figyelmüket a „liturgia szépségének” ápolására és arra, hogy a teológiai kutatásoknak a hit keretén belül kell maradniuk.

Bár az osztrák házigazdák roppant körültekintően készítették elő az apostoli utat – ami a gördülékeny szervezésben és a pompázatos külsőségekben is megmutatkozott –, a pápai látogatásokat nyomon követők szerint a mostani a korábbiakhoz képest kisebb tömegeket vonzott. Az egyházfő helyenként intő, másszor bátorító szavait sem kísérte annyi lelkesedés és odafigyelés, mint ahogy az alpesi ország háromnegyedrészt katolikusokból álló lakosságától várni lehetett volna. XVI. Benedek útjától részben azt remélték, hogy elősegíti az elforduló hívőkkel, belső ellentétekkel és szexuális botrányokkal küszködő osztrák egyház sebeinek begyógyítását, reményt és bátorságot önt azokba, akik vállalják a hitüket.

Nem kedveztek a látogatásnak az „égiek” sem: a visszafogottsághoz bizonyosan nagymértékben hozzájárult az utat végigkísérő, szakadatlan esővel, hideggel és erős széllel tarkított időjárás is. Erről tanúskodik, hogy a látogatás fő eseményeit az osztrákok közül sokan – helyenként háromszáz-négyszázezren – televízión nézték.

MTI-összefoglaló