evél&levél
Köszönet az elismerő sorokért
Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelt Gyarmati Gábor Úr! Az egyik budapesti egyházi gyermekkórház fül-orr-gégészeti osztályának vezetője juttatta el hozzám az Evangélikus Élet 2007. augusztus 5-én megjelent számának A doktor című cikkét. Úgy érzem, mint a Szent János Kórház gyermek fül-orr-gégészeti részlegének vezetője, néhány szóval reagálnom illik a cikkre.
Hálásan köszönöm munkatársaim és saját magam nevében is az elismerő sorokat, amelyeket természetesen az ügyeleti szolgálatot teljesítő kollégámhoz is eljuttattam. Munkánk során valóban nem derül ki, hogy ateisták vagy hívők vagyunk-e; úgy gondolom, ebben a vonatkozásban nem ez a leglényegesebb. Nagy örömmel töltött el az, hogy annyi kiderült: munkatársam becsületesen, emberségesen látta el a rászoruló kis betegeket, annak ellenére, hogy kimagaslóan sokan jelentkeztek július 21–22-én vizsgálatra.
A szombatokon és vasárnapokon szokásos forgalom általában 80-100 beteg, míg ezen a hétvégén 115, illetve 139 beteg jelentkezett az ügyeleten. Több mint harminc éve magam készítem el a fővárosi ügyeleti beosztást, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy egy ember el tudja látni a budapesti és a főváros vonzáskörzetébe tartozó betegeket. (Augusztus 18–19-én például a napi betegforgalom nem érte el az ötven főt sem.) Az ügyeleti szolgálatban kórházunkon kívül a Heim Pál Gyermekkórház és a Bethesda Gyermekkórház vesz részt bizonyos rendszer szerint. Ebben a formában csak egy munkatársunkat kell a hétvégén nélkülöznie a családjának, hiszen mi is szívesen töltjük gyermekeinkkel a szabadidőnket, sőt egyesek közülünk istentiszteletre is járnak.
A köszönet után szeretném zárójelben megjegyezni, hogy római katolikus hitben nőttem fel, református nőt vettem feleségül, és két gyermekem református presbiter a gyülekezetében. Erre büszkébb vagyok, mint saját szakmai pályafutásomra. Mindkét, ügyeleti szolgálatot teljesítő munkatársam a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. Talán ezekkel a sorokkal utalni tudok szellemiségünkre.
Mi is úgy gondoljuk, ahogy Gyarmati Gábor írta: ezért Urunknak tartozunk hálával.
Dr. Lellei István (Budapest)