Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 37 - Új nap – új kegyelem

Napról napra

Új nap – új kegyelem

Vasárnap

Mivel irgalmas Isten az Úr, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni. 5Móz 4,31 (Júd 2; Mt 6,25–34; 1Pt 5,5–11; Zsolt 78,32–55) Mózes öt könyvének lapjairól nemcsak Izrael népének történelme, harcai, vándorlása, örömei, kudarcai bontakoznak ki, hanem az események mögött egy „nagybetűs” történet is: Istennek és népének a szétszakíthatatlan, mély kapcsolata. A gyökér, amely hordozza a fát, Isten hűsége és szeretete, az, hogy mindig újabb esélyt ad bálványra tekintő, lázadó, hűtlen, bűnös teremtményeinek. Isten szeretete ma is hordoz minket, egyházát, mert benne semmi nem változott irántunk. Sőt még egy hallatlanul nagy lépéssel közelebb is jött hozzánk: Jézusban, akiben valóban nem hagy cserben s nem hagy elpusztulni bennünket.

Hétfő

Egyedül te ismered minden embernek a szívét. 1Kir 8,39 (Róm 10,10; Fil 4,8–14; Mt 17,22–27) Senki olyan közel nem kerülhet emberhez, mint egy szívsebész… Papp Lajos szívsebészprofesszor vallotta egy interjúban, hogy milyen fantasztikus élmény, és nagyon erős lelki kapcsolatot alakít ki beteg és orvos között az érintés, amikor kézbe veszi, megérinti a szívet. Alázatra indítja az orvost, mert csoda, ahogyan az élet működik, a szív dobog, majd megáll, de a műtét sikerül, és a szív újraindul… Az ismeret, amellyel Isten ismer bennünket, minden más ismerettől különbözik, mégpedig azért, mert ő a teremtőnk. Mi ismerjük-e őt? Kitárjuk-e a szívünket, azaz önmagunkat mindenestül az ő gyógyító, szívet érintő, újraindító erejének?

Kedd

Térjetek meg, elpártolt fiaim – így szól az Úr –, mert én vagyok Uratok. Kiválasztalak és elviszlek benneteket a Sionra. Jer 3,14 (ApCsel 5,31; 1Tim 6,/3–5/6–11a; Mt 18,1–9) Lesz visszatérés Jeruzsálembe, mert Isten a fogságból, száműzetésből is tud hazautat mutatni és újat kezdeni. Csak egyvalamit ne feledjünk: hogy igaz megtérés(ünk)re vár. Életünk, családunk, közösségünk, társadalmunk, hazánk minden baját, kudarcát, „száműzetését” felpanaszolni lehetséges, de mire vezet? Isten Jézusban mindannyiunkat kiválasztott immár. A mi eszünkkel megoldhatatlan és a lehetetlennek tűnő helyzetre is van válasza. De mindenekelőtt: „Térjetek meg…”

Szerda

Az egek az Úr egei, de a földet az embereknek adta. Zsolt 115,16 (Róm 12,3; ApCsel 27,33–44; Mt 18,10–14) A Greenpeace mozgalom világszerte azért küzd, hogy a föld ne pusztuljon el, és ne essen áldozatául lakóinak, azaz nekünk. Szlogenjük („…mivel csak ez az egy Föld létezik!”) és kampányaik hárommillió önkéntest elértek. (Sok? Kevés?) A zsoltáríró szava ma, az emberek előidézte katasztrófák és környezetszennyezés idején már figyelmeztetés is arra, hogy vigyázzunk a földre. Ami mégis meg kell, hogy ragadjon minket, az a szentíró hitvallása. Töltsön be minket az Isten nagysága és dicsősége előtti megtorpanás és a hála, mielőtt konkrét feladatunkra koncentrálunk.

Csütörtök

Jézus kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim!” Mt 12,49 (1Sám 12,22; Lk 10,38–42; Mt 18,15–20) Emlékezzünk vissza arra a napra, amikor ott álltunk, az életünk ama fontos megállójában, talán bizonytalanul, tele kérdésekkel, kíváncsisággal vagy egy nagy adag önbizalommal és daccal, de mégis utána vágyakozva, és ő kinyújtotta felénk a kezét, és ránk mutatott. Amikor először éreztük, hogy mellette lenni jó, vele beszélgetni jó, és elmenni, nélküle létezni már soha nem akarunk és nem tudunk. Megszólított és a testvérének nevezett. Engem…? Igen, és ezt nem győzöm megköszönni.

Péntek

Jézus Krisztus mondja: „Vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” Mt 11,5–6 (Jób 37,5; Lk 22,35–38; Mt 18,21–35) Ő-e az Eljövendő? Ézsaiás által megprófétált messiási ígéretek teljesednek be, szól az üzenet Keresztelő Jánosnak. Jézus cselekszik – de nem akként, amint várták: nem ítél, mint egy bíró, hanem gyógyít, leprást tisztít, halottat támaszt fel, bűnből megtérésre hív. Most is tart, ami akkor megkezdődött. Sokan hisznek, és a vakon, szegényen, süketen, bénán Isten nélkül élők maguk élik át Isten szeretetének csodáját. Mások megbotránkoznak, bezárkóznak, és vakságukhoz ragaszkodva botorkálnak.

Szombat

Így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki. Mt 4,10–11 (Hós 13,5; Lk 6,20–26; Mt 19,1–12) Úgy tudunk mi is ellenállni a kísértéseknek, a kísértőnek, ahogyan Jézus tette: Istenre és igéjére figyelve. Gyengeségeinket, korlátainkat naponta átéljük. Bukásainkat lehet ugyan mentegetni, kisebbíteni, de bizony ott vannak; a bűnnel szembeni „ellenálló képességünk” annyira kicsi, hogy önmagában semmire sem elég. De nem kell önmagunkban szembeszállnunk a sátánnal, a bűnnel, a kísértésekkel! Hiszem, hogy ahol győzelem születik, ott ő van, az ő ereje győzött, az ő alánk tartott tenyere hordozott, az ő szeretete sugárzott, nem az enyém: „…hogyha néha-néha győzök, / Ő járt, az Isten járt előttem, / Kivonta kardját, megelőzött.” (Ady Endre: „Ádám, hol vagy?”)

Kőháti Dóra