Napról napra

Vasárnap Táborba szállok majd házam védelmére – így szól az Úr. Zak 9,8 (1Thessz 5,10; Mt 15,21–28; Róm 10,9-17/18/; Zsolt 104) Bibliánkban gyakran olvashatunk arról, hogy Isten óv, véd. Az új szövetség népe számára Jézus jelenti a védelmet, amelyre veszedelmek idején támaszkodhat. A Genezáret taván a viharban Jézus így biztat: „Ne féljetek!” A Gecsemáné-kertben, az elfogatáskor is védi tanítványait. De ígérete van a halállal szemben is. Az ő halála és feltámadása kiszabadít minket is. Feltámaszt, és örök életet ad. Isten védi házát és háza népét földi bajok idején és az ítéletben is.

Hétfő

Az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. 1Sám 1,27 (Róm 5,3–4; Jel 14,6–7/13–16/; Mt 21,1–11) Anna asszony kérése teljesült. A meghallgatott imádság jutalma Sámuel megszületése. A hívő, imádkozó ember ebből ismeri fel olykor Isten munkáját: teljesítette! Tudjuk, hogy ez nem következik be mindig. Sok-sok kérésünk marad teljesítetlenül. Nem azért, mert Isten nem tudja teljesíteni őket, hanem mert talán nem az ő akarata szerint való, vagy nem szolgálja a javunkat, vagy éppen másnak okozna kárt vele. Isten jól látja, mire van valójában szükségünk. De hitünket is próbálja azzal, hogy milyen kitartóan kérünk, könyörgünk. A teljesített kérést azonban illik megköszönnünk, ezért fontos, hogy aki kérni tud, tudjon hálát adni is.

Kedd

Úrrá tetted az embert kezed alkotásain, mindent a lába elé vetettél. Zsolt 8,7 (Kol 3,23; Mt 18,10–14; Mt 21,12–17) Ez a zsoltár megmutatja a nagy és csodálatos teremtő Istent, vele szemben pedig az ember parányi voltát. Nincs az a mértékegység, mely a különbséget kifejezhetné. A zsoltárossal együtt mi is elámulhatunk azon, hogy mennyire megbecsül bennünket a mi Atyánk. Úrrá tett minket teremtett világa felett. Ezt a kiváltságot egyedül az ember kapta. Miénk az egész világ – mondhatjuk. De nem tehetünk vele azt, amit akarunk. Művelni és őrizni – ez nem természetátalakítást, radioaktív sugárzással való elpusztítást és más, világ- és emberellenes mesterkedést jelent, hanem a teremtett világ iránti felelősségünket juttatja eszünkbe.

Szerda

A tanítványok ezt kérdezték: „Mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” Jézus így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!” Mt 24,3–4 (Hab 2,3; ApCsel 12,1–11; Mt 21,18–22) Jézus mindig is csak egyet kíván tőlünk: „Higgyetek az evangéliumban!” Tanítványai kérik tőle visszajövetelének, a világ végének a jelét. Jó lenne előre tudni. Bebiztosíthatnánk magunkat. De Jézus nem ad pontos választ, időpontot, hanem arra int: vigyázzatok, mert megtévesztők, az „ősellenség” el akarják vonni a figyelmünket. Nem lehetünk „kedvezményezettek”. Nekünk mindvégig az evangéliumhoz ragaszkodás, a hitben állhatatos megállás, a Jézusra való figyelés adatott. A mennynek nincsen „kiskapuja”!

Csütörtök

Jézus ezt mondta: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.” Mt 19,14 (Zsolt 127,3; ApCsel 27,16–25; Mt 21,23–27) Ma sokat hallunk a gyermekvédelemről. Erős törvények védik gyermekeink életét. Mi az Úr ajándékának tudjuk őket. Nekünk Jézus kívánságának kell megfelelnünk: engedjétek és ne akadályozzátok őket. Sokféle tiltást nehéz megjegyezni, könnyű áthágni. Gyermekeink számára az egyetlen biztos hely Jézusnál van! Gyermekkorban elültetni szívükben az igét, gondozni a testi és szellemi növekedés idején, mellettük állni imádsággal és példamutató élettel: ez minden törvénynél erősebben védi és segíti gyermekeinket. Az életben való megállásra, becsületes életre is, de az örök élet elnyerésére is.

Péntek

Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! 4Móz 6,25 (2Thessz 3,16; Jel 22,6–10; Mt 21,28–32) Istentiszteletünk befejező áldásából, az ároni áldásból hangzik az ige. Isten, az Úr orcájának ragyogását adja úti áldásként nekünk. Orcájának ragyogását a naphoz hasonlítja. Fényt és meleget sugároz Isten arca reánk; ezzel azt fejezi ki, hogy szeretetével fordul népe felé, és ezt adja minden gyermekének, nekünk is. Ha orcája ránk ragyog és fénylik, akkor nem rejti el, mint amikor haragszik. Nem vagyunk mi sem rejtve előtte, színe előtt folyik életünk, békében találkoztunk, elnyertük bűnbocsánatát, megkönyörült rajtunk.

Szombat

Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? Jn 14,2 (Ézs 63,19; Mt 26,51–54; Mt 21, 33–46) Isten nem hazudik. Amit megígért, az teljesedik. Jézus is Atyjának akarata szerint tesz mindent. Tanítványait biztatja, hogy elmenetele nem lesz kárukra, mert valóság lesz örök életük. Sok hajlékról beszél, ami azt jelenti, hogy készít helyet az őt követőknek. Nagy vigasztalás ez nekünk, akik még a halál árnyékának völgyében járunk, de ha elérkezik itt a végünk, örök lakásunk vár odaát Jézus munkájából. Beteljesedik az üdvösség ígérete, csak mindvégig állhatatosak maradjunk.

Tóth-Szöllős Mihály