Keresztutak

Zsúfolásig telt templomban emlékeztek október 24-én, szerdán Reményik Sándor halálának hatvanhatodik évfordulójára Kolozsvárott. A helyi gyülekezet tagjaként egykor maga a költő is az itteni evangélikus templomnak volt rendszeres látogatója…

Az évfordulós megemlékezésen a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökének, Adorjáni Dezső Zoltánnak a bevezető áhítata után Dávid Gyula mondott ünnepi beszédet. Az irodalomtörténész hangsúlyozta, hogy halálának hatvanhatodik évfordulóján nem szentségtörés elsősorban arra a költőre emlékezni, akinek már fájt az a világ, amelyben élnie adatott, aki a második éve lángoló világ új rémségei közepette, egész életével hitelesített eszményei magaslatáról emelte fel tiltakozó szavát a vesztébe rohanó emberiséget elárasztó gyűlölet ellen.

Az ünnepre Seres Zsófia és Szőcs Judit válogatott és tolmácsolt néhányat Reményik Sándor verseiből; az est zenei közreműködője Kele Brigitta szopránénekesnő, Horváth Zoltán orgonaművész, Barcsy Zoltán zeneszerző és a Református Kollégium kórusa volt.

A heves esőzés miatt nem a templom külső falát díszítő emléktáblánál, hanem az Isten házában elhelyezett Reményik-festménynél került sor koszorúzásra. Ezután az ünnepség résztvevői a poéta nevét viselő szomszédos galériában megtekinthették a költő tiszteletére rendezett kiállítást. A Kolozsvár Társaság elnöke, Kántor Lajos felhívta a figyelmet arra, hogy Reményik Sándor üzenete ma számunkra az önmagunkba nézés szükségessége. A költő nem volt eltelve saját jelentőségével, ő mindig a közösség javát akarta.

Szép Krisztina