Keresztutak

„Német evangélikus tartományi egyház első ízben vett fel soraiba más nyelvű és származású közösséget: a mi Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezetünket. Igaz, erre hatvan éven át vártunk, de úgy érezzük, hogy célunknak legalább egy részét sikerült elérnünk. A württembergi evangélikus zsinat törvényt hozott az egyházba való »betagolódásunkról«. A befogadás azért is tekinthető szinte korszakalkotónak, mert a német állami törvények értelmében minden lakos a lakóhelye szerint illetékes német gyülekezet tagja és adófizetője (amennyiben nem lépett ki az egyházból). Továbbá azért is, mert mi még csak nem is vagyunk mindnyájan – a magyar szóhasználat szerint – evangélikusok” – tájékoztatta lapunkat Gémes István lelkipásztor.

A fennállásának hatvanadik évfordulóját jegyző Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet október 28-án a Stuttgart-Bad Cannstatt-i Luther-templomban tartotta jubileumi istentiszteletét. A kétnyelvű ünnepi alkalmon a Württembergi Evangélikus Egyház püspöke, Frank Otfried July prédikált arról a közösségről, amelyet Isten igéje hoz létre – függetlenül attól, hogy a közösség tagjai milyen származásúak, milyen nyelvet beszélnek, és milyen kultúrából érkeztek. A magyar ajkú gyülekezet tagjai az igehirdetés után megmutatták a püspöknek, hogy ők már régen valóra váltották szavait; „eleven tarkaságukat” a templom poszter méretű fényképe köré elhelyezett feliratokkal illusztrálták. Féltucatnyi ország tizennégy különböző egyházából verbuválódott a közösség, amelyet az ige magyar nyelven való hallgatásának vágya tart össze.

A délutáni istentiszteletet követő ünnepség során a hívek felemlegették annak a német testvérüknek az esetét is, aki magyarországi látogatása alkalmával jutott arra a következtetésre, hogy Isten igéje magyarul hangzik a legszebben. E felismerés jegyében tökéletesen meg is tanulta nyelvünket, és máig rendszeresen jár a magyar istentiszteletekre!

Stuttgartban 1947-ben tartották meg az első magyar nyelvű istentiszteletet a háború után odamenekült magyar protestánsok részére. Attól kezdve a városi Young Men’s Christian Association – a Keresztyén Ifjúsági Egyesület itteni megfelelője – volt a magyarok „bázisa”. Az időközben megalakult gyülekezetért adtak most hálát a hatvanadik évfordulón. Az együttléten elhangzott: a gyülekezet elevenségének egyik titka az, hogy tagjai soha nem vitáztak különbözőségeiken, de mindig is együtt keresték az összekötő kapcsokat. Az elevenséget most az ünnepi programba iktatott zenei és prózai betétek, illetőleg a vasárnapi iskolás gyermekek játéka is demonstrálta. A vendéglátók a gyülekezeti teremben nemcsak magyaros vendégszeretettel fogadták a mintegy háromszáz magyar és német látogatót, hanem magyar népi hímzések seregével is elkápráztatták őket.

A jubileumi eseményen a gyülekezet természetesen megemlékezett lelkészeiről is. Mindazokról, akik a hat évtizeden keresztül együtt járták velük az utat: néhai Négyessy Bertalan református lelkészről, aki ama első istentiszteletet tartotta; Kótsch Lajos evangélikus lelkészről, aki – csaknem haláláig – huszonnyolc éven át pásztorolta őket, valamint Gémes Istvánról, aki 1972 óta, és fiáról, Gémes Pálról, aki 1996 óta lelkészük.

A helyi egyházközségbe történt „betagolódásával” immár hivatalosan is a német egyház teljes jogú tagjává lett magyar gyülekezet ünnepének Magyarországról is volt vendége. „Nagy örömünkre eljött közénk dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke; Egyház és nyilvánosság címmel tartott nagy hatású, szellemes és irányt mutató előadást. Köszönjük közöttünk végzett szolgálatát!” – írja Gémes István, aki végezetül így összegezte tájékoztatóját: „Gazdagodtunk az igével, emlékeztünk régiekről, útmutató előadást hallottunk, és népi kultúránk kincseivel ismertethettük meg vendégeinket, azaz a »nyilvánosságot«. A munkánk jövőjére pedig Isten áldását kértük.”

EvÉlet-infó