Keresztutak

Németország ünnepel. A világ egyik legrégibb egyházi segélyszervezete emlékezik az elődökre. Azokra, akik a harmincéves háborúban elesett svéd királyról nevezték el szeretetszolgálatukat. Azt a szolgálatot, amelynek közvetítésével evangélikus akar(t) segítséget nyújtani – evangélikusnak. Mindig is személyes szolgálat volt ez. Nem idegen segített idegenen, hanem az adakozó személyesen nyújtotta át az adományozottnak azt, amit ezzel a szándékkal összegyűjtött.

A Gustav-Adolf-Werk (GAW), azaz a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat (GAS) fennállásának százhetvenötödik évfordulójára Németország-szerte egész éven át tartó ünnepségsorozattal emlékeznek. Ennek jegyében szeptember közepén Zweibrückenben Magyarország, illetőleg a magyarországi segélyezés került fókuszba. A Károly-templomban D.dr.Harmati Béla nyugalmazott püspök mondott köszöntőt, e sorok írója pedig – A hit összeköt címmel – előadást tartott. Ugyanitt két nappal korábban, szeptember 14-én a Kiskőrösről indult Boldoczki Gábor trombitaművész adott ízelítőt kivételes hangszertudásából. (A muzsikust a Festival Euroklassik elnevezésű rendezvényre kiadott szórólap egész egyszerűen „a 21. század legnagyobb tehetségének” nevezte.)

A GAW-jubileum központi rendezvénye Wittenbergben volt, kapcsolódva a reformáció négyszázkilencvenedik évfordulójának megünnepléséhez. E lap hasábjain talán szükségtelen részletezni, hogy Wittenberg miért a reformáció fővárosa. Október 31-én negyvenhárom nemzet küldötte találkozott e történelmi városban, ahol az évforduló napján ismét megnyitották az úgynevezett „Tétel-kaput” a Vártemplomban. Azt a kaput, amelyikre négyszázkilencven évvel ezelőtt Luther Márton kiszegezte kilencvenöt tételét. Ezen a napon a templomban elsősorban zenei együttesek váltogatták egymást – mintegy folyamatos hangversenyt adva az állandóan cserélődő gyülekezetnek –, de még az áhítatokat is tapssal „díjazta” a hallgatóság.

Az utca embere is ünnepelt, hiszen a város valósággal átöltözött. Korabeli ruhákban közlekedő emberek, korabeli hangszereket megszólaltató utcai zenészek, kikiáltók, kézművesek idézték fel mindazt, ami a városra Luther idejében jellemző lehetett.

A német közszolgálati televízió által egyenes adásban közvetített központi istentisztelet a városi templomban, „Luther Márton templomában” volt. Ennek a templomnak a szószékéről kétezer igehirdetése hangzott el, itt kötött házasságot Bóra Katalinnal, és ebben a templomban hangzott el először német nyelven az evangélikus liturgia. Az adás rendezője külön felhívta a gyülekezet figyelmét arra, hogy derűs arcokat szeretnének közvetíteni, hiszen az öröm, a derű a reformáció legadekvátabb kifejezője, és általában is a leghatásosabb igehirdetés.

Az ünnep tartalma a százhetvenöt éves GAW munkájáért, szolgálatáért való hálaadás volt. A liturgiában öt nyelven – németül, magyarul, észtül, csehül és spanyolul – hangzottak el a boldogmondások, majd pedig diákok helyeztek el az oltártérbe lefektetett kereszten negyvenhárom apró gyertyát, ily módon szimbolizálva a közös kérést, hogy ennek a szolgálatnak a fénye a jövőben is világolhasson. A negyvenhárom gyertya (képünkön) mindegyikét a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat egy-egy tagegyháza küldte el erre az alkalomra – a Magyarországi Evangélikus Egyház gyertyája is egy volt közülük.

A záró fogadás a világ első, illetőleg legrégebbi evangélikus lelkészlakásában volt, Johannes Bugenhagen egykori otthonában. Itt köszöntötték egymást a helyiek és a külföldiek, itt mondott köszönetet a GAW negyvenhárom tagegyházának képviselője – köztük a segélyszervezet magyarországi elnökeként e sorok írója – azért a segítségért, amelyet a segélyszolgálat adott és ad mind a mai napig.

Káposzta Lajos