Kultúrkörök

Dr. Boleratzky Lóránd 1920. augusztus 26-án született Neszelén, Zala megyében. Édesapja latin–magyar–görög szakos tanár, édesanyja polgári iskolai tanár volt. Elemi és középiskoláit Zalaegerszegen, jogi tanulmányait a Miskolci Evangélikus Jogakadémián végezte.

Az egyházjog iránti érdeklődését Bruckner Győző akadémikusnak, az egyházjog professzorának az „angol vitamódszerű” előadásai és szemináriumai keltették fel. 1941-ben és 1942-ben, huszonegy, majd huszonkét éves korában két pályamunkája nyert díjat: A magyar evangélikus püspöki intézmény egyházjogi és egyházkormányzati szerepe és jelentősége (146 lap) és A magyarországi evangélikus egyházfelügyelői intézmény eredete és egyházjogi jelentősége (90 lap). Mindkettő megjelent nyomtatásban is. Jogi doktorátust a debreceni egyetem jogi karán szerzett summa cum laude eredménnyel.

Működését a Budapesti Büntetőtörvényszéken kezdte meg. Hamarosan Glosius ösztöndíjjal a Berlini Egyetem Stutz Egyházjogi Intézetében, majd állami ösztöndíjjal a Helsinki Egyetemen folytatott egyházjogi tanulmányokat. Kutatásának eredményét Állam és az evangélikus egyház Finnországban címen adta ki. Egyéves amerikai hadifogság után 1947-ben a miskolci jogakadémia tanárává választották, és még ebben az évben evangélikus egyházjogból egyetemi magántanári képesítést szerzett a debreceni egyetemen Az állam és az evangélikus egyház jogviszonya című előadásával. Habilitációját Az ökumenikus kérdés az evangélikus egyházjog tükrében című előadásával nyerte el. Az 1947/48-as tanév második félévében és a következő tanév első félévében a debreceni egyetemen tartott előadásokat.

A jogakadémiák megszüntetése után átmenetileg a budapesti tudományegyetem nemzetközi jogi tanszékén kapott beosztást, onnan azonban politikai okokból elbocsátották. Ezután többször fizikai munkát kellett vállalnia. A forradalom után tudott először Mezőkövesden, majd Gödöllőn ügyvédi bejegyzést szerezni; ez utóbbi helyen dolgozott 1983-ban történt nyugdíjaztatásáig.

Boleratzky Lóránd 1957-ben egy évig Ordass Lajos püspök egyházkerületének az ügyésze volt. Első teendőjének tekintette a meghurcolt evangélikus lelkészek rehabilitálását. Egy évvel később, Ordass püspök félreállítása idején lemondott ügyészi tisztéről. 1989-től tíz éven át az Ordass Lajos Baráti Kör (OLBK) elnöke volt. Id. Kendeh György titkárral mintegy harminc könyvet adtak ki. A család kérésére ő képviselte az örökösöket 1995-ben Ordass Lajos, 1996-ban pedig Túróczy Zoltán püspök rehabilitációja ügyében, ezáltal is hozzájárulva ahhoz, hogy a félreállított püspökök halálukban igazságot nyerjenek.

A rendszerváltozás után négy könyve jelent meg: A magyar evangélikus egyházjog alapjai és jogforrásai I. (OLBK, Budapest, 1991); Magyar evangélikus egyházjog II. (OLBK, Budapest, 1998); Aki mindvégig állhatatos maradt – Ordass Lajos mártírsorsú püspök (OLBK, 2001; e mű látáskárosultak számára Braille-írással is hozzáférhető); Életformálók (Fébé, 2007). Számos tanulmányt publikált külföldön és idehaza egyaránt: a miskolci jogakadémia történetéről a Zeitschrift der Savigny-Stiftung der Rechtsgeschichtében, további írásai a Zeitschrift für evangelisches Kirchenrechtben, valamint a Lelkipásztor, az Evangélikus Élet, a Keresztény Igazság, a Valóság és a Kánonjog című folyóiratokban jelentek meg. Ordass Lajos mártírsorsú püspök című könyve a látáskárosultak számára Braille-írásban is hozzáférhető.

Boleratzky Lóránd jelenleg is a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség tiszteletbeli presbitere.