evél&levél

A Cserhát lankáin fekvő Vanyarcot nemcsak a Dessewffyek, Veres Pálék és Mikszáth kedvelték, hanem ma a haluskafesztivál, sztrapacskafőző verseny és folklórrendezvények pompás helyszíne is. Ide érkezett október 28-án regionális énekkari találkozóra mintegy tucat evangélikus kórus Nógrád és Pest megyéből (Rád, Vác, Penc, Acsa, Erdőkürt, Iklad, Domony, Aszód – gyülekezeti és gimnáziumi kórussal –, Egyházasdengeleg, Mende, Vanyarc).

Több éve összeszokott nagyobb kórusok és szárnypróbálgató kisebb együttesek énekeltek Crüger- és Bach-korálfeldolgozásokat, spirituálékat, régi evangélizációs énekeket, Kodály-dallamot és különböző kórusműveket. (A kórustagok színes sálakkal jelezték összetartozásukat, némelyek azonban – mivel több énekkarban is szerepeltek – váltogatni voltak „kénytelenek” őket.) Hallhattunk „háromgenerációs kórusokat” is énekelni, és több lelkész, illetőleg lelkészfeleség is énekkari tagként vonult az oltár elé. Az egyik lelkészcsaládnak hét tagja is énekelt az est folyamán.

Nyolcéves korom óta magam is számos kórusban énekeltem, szép élményeket őrzök lelkemben, s tudom, hogy nagy áldozatvállalást jelent a kórustagság. Sokan megtapasztaltuk az énekkar közösségépítő erejét, ezért is biztatom azokat a gyülekezeteket, ahol még nincsen kórus, hogy ez ügyben tegyenek meg minden tőlük telhetőt.

Kovács László dunakeszi lelkész vidám légkört teremtett összekötő szövegével. Babka László ikladi lelkész pedig nagy szeretettel és lelkesedéssel hozta közénk előadásában a négyszáz éve született Paul Gerhardt énekszerző lelkész viszontagságos életét és évszázadok távolából is hitvalló munkásságát.

Áhítatában D. Szebik Imre nyugalmazott püspök Kol 3,16 alapján szólt: „Intsétek egymást zsoltárokkal, lelki énekekkel!” Arról a reformáció hajnalán történt különös esetről is említést tett igehirdetésében, amely szerint Bajorországban a régi és az új hit hívei lelki csatát vívtak egymással. A település polgármestere elküldte a templomba a jegyzőjét azzal a céllal, hogy figyelje meg, mennyien énekelnek az istentiszteleten. Híradása így szólt: „Itt mindenki énekelt!” Ez nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy győzött a reformáció. Luther ugyanis mintegy „beleénekelte” a reformáció üzenetét a hívek szívébe. (Korábban a misén nem volt gyülekezeti éneklés.) Ahogy egykor Bajorországban, úgy most itt, Vanyarcon is győzött a reformáció a valamennyi kórusból toborzott összkar bizonyságtevő éneklésében: „Mely igen jó az Úristent dicsérni, / Felségednek, ó, Uram, énekelni…” (EÉ 47)

Köszönet és hála a vanyarci gyülekezetnek a vendégszeretetért, a sok fáradozásért, Szabó András esperesnek és feleségének, Zsuzsának pedig a találkozó rendezéséért és három kórus vezényléséért. Viszontlátásra jövőre Ikladon!

Szebik Imréné (Budapest)