Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 46 - Megújult a majosi templomtorony

Egyházunk egy-két hete

Megújult a majosi templomtorony

„A kétszázhuszonnegyedik »tanévben« kezdjük el tanulni mindazt, amire ez a templomtorony akar megtanítani minket!” – javasolta Gáncs Péter püspök november 11-én azon az ünnepi istentiszteleten, amelyen a Majos–Mucsfai Társult Evangélikus Egyházközség adott hálát kétszázhuszonhárom éve felszentelt temploma tornyának teljes felújításáért. Az egyházkerület püspöke ez alkalommal újraszentelte a barokk stílusú majosi templom díszét.

A környék egyik legszebb templomtornya a majos–mucsfai gyülekezet, a Tolna-Baranyai Egyházmegye, a Déli Egyházkerület, a bonyhádi önkormányzat, valamint külföldre elszármazott egykori majosiak széles körű összefogásának eredményeképpen újulhatott meg.

Az istentisztelet liturgiai szolgálatában Makán Hargita helyi lelkész és Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese vett részt. Gáncs Péter, az egyházkerület lelkészi vezetője 1Thessz 4,13–18 alapján arról prédikált, hogy a templom tornya mi mindenre tanít bennünket, az egyház, a gyülekezet tagjait. A templomtorony – különösen egy kis településen – a remény szimbóluma. Az intézménybezárások és elbocsátások nehéz időszakában is azt hirdeti, hogy amíg egy településen van templom, amelybe hívek járnak, addig van remény is, van tovább, fennáll a kapcsolat ég és föld között. Egy tornyot messziről is lehet látni, és a toronyból nagy távolságok tárulnak a tekintetünk elé – ez a szimbólum jelzi, hogy az életünkben új távlatok nyílhatnak egészen az örökkévalóságig.

A majosi templom tornyán az óra is megújult. Gáncs Péter kiemelte, hogy az óra szüntelenül emlékeztet bennünket az idő múlására: életünk ideje Isten kezében van, a mi időnk lejár – de jön valaki, aki újra „felhúzza” életünk lejárt „óraszerkezetét”, és az onnantól többé nem fog lejárni. A harangszó hívogat az atyai házba, ahol rendszeres lelki töltekezést kaphatunk. A templomtorony mint jelkép többféle módon fejezi ki az egyén, a gyülekezet, az egyház megújulásának reménységét: a torony életünk iránytűje, „tájolója” lehet, az a tájékozódási pont, amely nem engedi, hogy eltévedjünk, és biztosíthatja, hogy rátaláljunk az egyháznak arra az Urára, akinél békesség és örök élet lehet az osztályrészünk.

A Déli Egyházkerület nevében Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő mondott köszöntő beszédet a majosi evangélikusok ünnepén a templomot teljesen megtöltő gyülekezet előtt. A Tolna-Baranyai Egyházmegye képviseletében Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő üdvözölte az ünneplő közösséget, és néhány statisztikai adattal támasztotta alá a szomorú tényt, hogy a kitelepítések hogyan törték meg – többek között – a majosi gyülekezet életének kontinuitását. Makán Hargita lelkész az egyházközség nevében díszokleveleket adott át mindazoknak, akik valamilyen formában részt vállaltak a felújítás szervezésének és munkálatainak folyamatában.

Az ünnepi alkalom zárásaként Potápi Árpád, Bonyhád polgármestere mondott beszédet, és biztosította a gyülekezetet az önkormányzattal fennálló együttműködés folytatásáról.

P. G.

Regionális hozzárendelés: Majos–Mucsfai Társult Evangélikus Egyházközség