Élő víz

Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé. (2Kor 5,10)

Az egyházi év utolsó előtti hetében az Útmutató reggeli s heti igéi erre a heti igénkben megfogalmazott sorsdöntő eseményre figyelmeztetnek. A reménység napján hogyan tekintsünk e nem önkéntes megjelenésünkre? „Tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pt 1,13; LK) Az utolsó ítéletkor nyilvánvalóvá lesz a mi döntésünk Jézus személyét illetően: igen vagy nem? Megtettük-e ővele vagy sem az irgalmasság és a könyörülő szeretet hatféle cselekedetét? „Jól vigyázz hát, hogy el ne menj Isten mellett. Egészen kezed ügyében van, s bármit teszel, vele teszed” – így figyelmeztet Luther. S az Emberfia ezt mondja a jobb keze felől álló juhoknak: „…amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40) Az igazak elmennek az örök életre – ez Isten gyermekeinek a reménysége, „mert üdvösségünk reménységre szól” (Róm 8,24)! Állhatatossággal várjuk hát dicsőséges szabadságunkat. De földi életünk nem tétlen várakozás a mennyek országára, mert Jézus szerint oda csak az megy be, „aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”! Az utolsó ítélet viharában csak az okos ember marad meg, aki a kőszikla Úr Jézusra alapozta élete házát. Ő üzeni: „Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát.” (Mt 7,21.26) Te ezt mondod: „Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában… (…) Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.” (Niceai hitvallás) Meghátrálás nélkül ragaszkodjunk a reménység hitvallásához; tudatosan meg ne tagadjuk a Szentháromság Úr Istent! „Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja…?” (Zsid 10,29) „Bizony, ítél az Úr népe ügyében, és megkönyörül szolgáin” (5Móz 32,36), ezért a terméketlenfügefa-életű embernek is adatik egy utolsó kegyelmi idő, mert a mi Vincellérünk közbenjár érte: „Uram, hagyd meg (…), hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.” (Lk 13,8.9) Az Úr Jézus visszajövetelekor ítélni fog a hitetlenek felett: „…bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.” De akik benne hittek, azokban ő megdicsőül, „és ti is őáltala a mi Istenünk (…) kegyelméből” (2Thessz 1,8.12). Méltó-e a halálra, aki ezt a kikényszerített „istenkáromlást” mondta: „…meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” (Mt 26,64)?! Amikor mindez megtörténik, akkor lesz a halottak feltámadása és az utolsó ítélet. De „ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették” (Jel 20,15). Ma még így könyöröghetünk: „Ó, Jézus, (…) / Ítéletem reád hagyom, (…) / Írd élet könyvébe nevem…” (EÉ 502,5)

Garai András