Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 48 - Heti útravaló

Élő víz

Heti útravaló

Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas. (Zak 9,9)

Advent első hetében az Útmutató reggeli és heti igéi azt hirdetik: Istened érkezik hozzád! A most kezdődő új egyházi esztendőben a Liturgikus könyvből, az ünnepnapok bevezető zsoltárversei közül idézünk egy-egy kulcsmondatot. A nyitány legyen a mi fohászkodásunk: „Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem.” (Zsolt 25,5, LK) Alkalmanként az új Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) kincseiből is szemelgetünk. S Luther Márton élő tanítását a jövőben sem nélkülözhetjük (a „Jer, örvendjünk, keresztyének!” című áhítatoskönyvből): „Királyod eljön hozzád, s elkezdi benned a jót. Nem te keresed őt, hanem ő téged. Nem te találod meg őt, hanem ő téged. Hited is tőle van, nem magadból, és ha ő nem jön, te ugyancsak kívül maradsz.” Ezért „öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust…” (Róm 13,14) Az apostol felhívja a figyelmet: „…most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk…” (Róm 13,11) Az idő múlásával Krisztus visszajövetele egyre közelebb kerül hozzánk – de mi is őhozzá? Mindaddig fennáll az agapé kötelezettsége: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Róm 13,9) Az Úr érkezését várva imádságunk ez legyen: „Ó, Uram, segíts meg!” (Zsolt 118,25), s mondjuk: „Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” (Mt 21,9) Jeruzsálemi bevonulásakor Jézus beteljesítette a Messiás eljöveteléről szóló próféciákat: „…alázatos, és szamáron ül (…) békét hirdet a népeknek.” (Zak 9,9b.10) Péter az üdvösségről tesz bizonyságot: „…elméteket felkészítve legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pt 1,13) Az Istenhez hűséges, igaz ember látja a láthatatlant, s már most a hite által él, és életet nyer, mert csak „igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik”. (Zsid 10,37) Ezért meghátrálás nélkül ragaszkodjunk a reménység hitvallásához! Miként kerülhetünk át Krisztus királyságába, a szentek örökségébe? Pál múlt időben fogalmaz: az Atya Isten „szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata”. (Kol 1,13–14) Hogyan várjuk Urunk második eljövetelét? Éberen, józanul és „védőöltözetben”: „…vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét.” (1Thessz 5,8) Királyi palást, korona és jogar helyett Jézus öltözete bíborszínű katonaköpeny, töviskorona és nádszál volt, s a köszöntés is gúnyosan hangzott: „Üdvöz légy, zsidók királya!” (Mt 27,29) Az Isten Fiának első és második érkezésekor ugyanaz az üdvözlés hangzik Jeruzsálem népe ajkán: „Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mt 23,39 és 21,9) Az elutasított Király ítéletre jövetele az őt megváltójuknak elfogadó keresztények számára az üdvösség reménységének a beteljesülését jelenti, ezért így zeng a hozsánnájuk: Segíts! Ments meg! Üdvözíts! „Ádventi csendben téged várunk. / Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk!” (EÉ 148,1–3)

Garai András