A hét témája

– Fiatalkoromban egyet nagyon határozottan tudtam, nevezetesen azt, hogy tanár nem akarok lenni. Mert bár nagyon jó tanuló voltam, nehezen viseltem, ha az órán nem foglalkoztattak, és nem kaptam megoldandó feladatokat. Sokáig matematikusnak készültem, aztán mégis a budapesti Than Károly Vegyipari Szakközépiskolába iratkoztam be, s ez megpecsételte a sorsomat. Innen egyenes út vezetett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) vegyész szakára, ahol kutatóként 1987-ben végeztem. A doktorátust 1992-ben szereztem meg.

Már az egyetemi évek alatt elkezdtem tanítani az ELTE-n. Ebben az időben jöttem rá arra, hogy az emberek sorsa nagyjából középiskolás korukban dől el, akkor érik őket olyan benyomások, amelyek nagy hatást gyakorolhatnak az életükre. Ekkoriban részt vettem az úgynevezett „nulladéves” képzés tematikájának kidolgozásában, ezért abszolút tudatosan fordultam e korosztály felé; megszereztem a tanári diplomát, és „adtam fel” az egyetemi katedrát a középiskola kedvéért.

Azóta sem bántam meg, nagyon szeretem ezt a hivatást, boldog vagyok, hogy szeretetteljes szigorral adhatom át ismereteimet, hogy naponta „bizonyíthatom” a diákjaimnak, milyen szép a kémia, a körülöttünk lévő, különféle anyagokból álló világ, melyet együtt fedezhetünk fel.

Soha nem adtam fel a tanítást – így nagy öröm volt számomra, hogy diákjaim szavazatai alapján 1999-ben elnyerhettem Az év oktatója díjat –, de mellette mindig tettem kisebb-nagyobb kitérőket, így például dolgoztam a Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény főigazgatójaként.

A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumba Dobos Krisztina hívott azzal, hogy szeretne magas színvonalú természettudományos képzést indítani; erre a kérésre nem tudtam nemet mondani… 2003–2007 között tanítottam ott. Az iskolában végzett munkámért 2006-ban vehettem át a Vermes Miklós Alapítvány díját.

Általában szeretek egyszerre több mindennel foglalkozni, így amellett, hogy a katedrán álltam, 1994 óta részt veszek a magyar kémiai diákolimpiai csapat felkészítésében. Tagja vagyok az országos középiskolai tanulmányi verseny (OKTV) bizottságának, betölthetem az elnöki tisztet az Irinyi János középiskolai kémiaverseny bizottságában, és főszerkesztőként működöm a Középiskolai Kémiai Lapoknál. Évek óta dolgozom közoktatási szakértőként, rendszeresen vállalok érettségi elnöki és emelt szintű vizsgáztatói feladatokat. Elnökségi tagja vagyok a Magyar Kémikusok Egyesülete Kémiatanári Szakosztályának, rendszeresen publikálok magyar és idegen nyelven. De igazán büszke akkor vagyok, ha a tanítványaim érnek el eredményeket, sikereket.