e-világ

Ha én volnék az Evangélikus Élet főszerkesztője, nem esnék kétségbe attól, hogy a lapot nemigen olvassa az ifjúság. Nem kezdeném el szidni ezért a mai fiatalokat, és nem kezdeném el becsmérelni az értékrendjüket sem. Nem is próbálnám meg bevonni őket olyasmibe, ami számukra „életidegen”. Ehelyett hagynám, hogy a fiatalok vonjanak be engem, hogy együtt alakítsuk ki a jövő evangélikus ifjúsági orgánumát. (Persze az interneten, hiszen már ma is ez a fiatalok elsődleges információforrása.) Ha én volnék az Evangélikus Élet főszerkesztője, volna szemem arra, hogy meglássam, milyen potenciál rejlik szerkesztőségi munkatársaimban az ifjúsággal közös építkezésre, a következő generáció számára izgalmas és használható új médiaformák kidolgozására. Maximálisan teret engednék munkatársaim kreativitásának, mert tisztában volnék azzal, hogy olyan ügyről van szó, amely mellett ki kell állnom. Az ügynek pedig azt a nevet adnám, hogy myLuther…

Gondolom, a mostani lapszám tudósításai között ott szerepel majd a hír, hogy az Evangélikus Élet jelenlegi főszerkesztője december 7-én összeszedte szabad és „társadalmi munkára” fogható munkatársait, és – szabadságát megszakítva – péntek délután leautózott velük Nyíregyházára, hogy a hét végét evangélikus középiskolák tanulóival töltsék. A nyíregyházi médiaműhelyt több alkalom előzte meg, melyek hatására ez év elején – az Evangélikus Élet tervezőszerkesztőjének irányításával – elindult a myLuther című internetes evangélikus ifjúsági újság.

A kezdeményezés meglehetősen szűk körű maradt, tekintve, hogy fölülről jövő konkrét támogatás híján kizárólag néhány középiskolás diákújságíró lelkesedése és Nagy Bence szabad idejében végzett önkéntes munkája tartotta fenn. A csendes tervezőszerkesztő valójában a legbonyolultabb számítógépes programozási technikáktól kezdve a legkifinomultabb arculattervezésig mindenhez ért. A hetilap főszerkesztője, T. Pintér Károly előtt azonban nem maradt titok, hogy sokoldalúan tehetséges munkatársa kiválóan alkalmas a kezei között kibontakozó myLuther nevű álom megvalósítására.

Támogatók és lelkesedés nélkül a legelszántabb harcos is ellankad. Amikor már úgy tűnt, hogy ez a myLuther csapatával is megtörténik, meglepő új „elemek” kerültek a képbe. Az egyik Gebri Csilla, a másik pedig Frenyó Anna volt. Előbbi a myLuther egyik alapítója és a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanulója, utóbbi pedig egyházunk ifjúsági osztályának munkatársa (és újabban szintén a myLuther lelkes híve). Előbbi megjelenése azt jelentette, hogy a megfáradt és megfogyatkozott társaság új lendületet kapott, miután Csilla önerőből megszervezte, hogy a nyíregyházi evangélikus kollégiumban legyen egy újabb médiaműhely. Az utóbbié pedig azt, hogy „felülről”, vagyis az Országos Egyházi Iroda részéről is akadt erkölcsi és nem utolsósorban anyagi támogatója ennek a projektnek. Így Nagy Bence, a myLuther szellemi atyja is újra érezhette, hogy a rengeteg programozással, tervezéssel, szerkesztéssel, korrektúrázással és megbeszéléssel eltöltött órának volt értelme.

Mindezek következményeképp múlt hét péntek délután Dobsonyi Sándor olvasószerkesztő, Nagy Bence tervezőszerkesztő, T. Pintér Károly főszerkesztő és Vitális Judit szerkesztőségi titkár, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház – korábban már néven nevezett – ifjúsági referense (na jó, áruljuk el: e sorok írója) együtt indult el Nyíregyházára újratölteni a myLuther kiürült tárát. A médiaműhely tördeléstanórái, az újságírási alapismeretekről tartott előadások, valamint Dobsonyi „tanár úr” izgalmas helyesírási-nyelvhelyességi blokkjai mind-mind segítettek abban, hogy a jelen lévő középiskolások a jövőben önállóan tervezhessék, írhassák, szerkeszthessék ne csak iskolaújságjukat, hanem az evangélikus diákélet újjászülető internetes lapját, a myLuthert is.

Nem feledkeztek meg a szervezők az iskolarádiókról sem: a leggyorsabb médium lehetőségeit a Magyar Rádió munkatársa – az EvÉletet is rendszeresen tudósító – Veszprémi Erzsébet vette számba.

Korántsem mellékesen a nyíregyházi médiaműhely résztvevői hozzáláttak a hamarosan nyomtatásban is megjelenő Evangélikus diákÉlet szerkesztéséhez. E tizenhat oldalasra tervezett újság egyházunk minden középfokú oktatási intézménye számára bemutatkozási lehetőséget biztosít egy-egy oldalon. Nyíregyházán még csak hat iskola képviselői tudtak teljes oldalt összeállítani, de a bemutatkozó oldalak kritikus elemzése bizonyára a többi szerkesztőt is igényes munkára fogja serkenti. A hiányzó kéziratokat még a téli szünidő előtt szeretnék begyűjteni az EvÉlet munkatársai, jóllehet az újságnak természetesen akkor kell majd a diákok kezébe kerülnie (minden iskola minden diákja kap belőle egyet), amikorra a myLuther új köntöse is elkészül. (Nem titok, hogy ez az alkalmi kiadvány közvetve-közvetlenül az evangélikus ifjúság folyamatosan üzemelő internetes portáljára lesz hivatott csábítani iskoláink tanulóit…)

Spirituális töltetnek sem volt híján a hétvége: a nyíregyházi Zsarnai Krisztián lelkésznek a tékozló fiúról szóló áhítata és különösen feleségének, Zsarnainé Urbán Nóra lelkésznőnek az éneke, melyet férje kísért zongorán, a legellenállóbb szívekbe is befúrta magát, és ott is maradt, hogy „nem tévedhetsz el, ha őbenne bízol”… A véletlenül lekésett vasárnap reggeli istentisztelet helyett pedig olyan spontán imaközösség valósult meg a médiaműhely szervezői és a diákcsapat között, amelyről álmodni sem mertünk volna. Soha nem látott őszinteséggel álltunk mi, a parányi myLuther-mag a teremtő Atya előtt, elétárva önmagunkat és az „ügyet”, amelyért egybegyűltünk.

Ha én volnék az Evangélikus Élet főszerkesztője, akkor – a mostani főszerkesztőhöz hasonlóan – hinnék abban, hogy az evangélikus ifjúsági médiamunka Isten áldásától kísérve szárba szökkenhet, és olyan fórum lehet, ahol új és új kapcsolatok születhetnek, ahol országot átívelő barátságok alakulhatnak ki. Legfelülről jövő támogatással a myLuther nemcsak evangélikus diákújság, evangélikus IWIW (kapcsolatépítő hálózat) és ifjúsági portál lehet, hanem olyan, meghatározó hely a fiatalok számára, ahol a jövő evangélikus közössége épülhet.

Frenyó Anna