Keresztény szemmel

Az elmúlt év egyik utolsó természettudományos szenzációja a napilapok többségében is olvasható volt. E szerint a kaliforniai egyetem tudósai megtalálták az emberi agyban azt a területet, mely döntéseink meghozatalakor, kétségeink felbukkanásakor különösen aktívvá válik. Egy német napilap egyenesen Ahol a kételkedés lakik szalagcímmel tette címlapsztorivá az agykutatási eredményt, a cikkben hosszasan kifejtve, hogy lám a descartes-i filozófia, melynek alapelve a kételkedés, természettudományos háttérrel is bír. Amerikai tudósok tizennégy felnőttet vizsgáltak meg oly módon, hogy a matematika, a földrajz, az életvezetés és a vallás témaköréből tettek fel nekik kérdéseket, melyek megválaszolása során nyomon követték agyműködésüket.

Arról nem szóltak a tudósítások, hogy vallási ügyekben pontosan milyen kérdések hangzottak el, de persze ki ne tudna a saját életéből olyan helyzeteket felidézni, melyek bizony próbára tették, mi több, folyamatosan próbára teszik a hitét? Luther Márton az amerikai tudósok eredményeinek híján is tudta, hogy a kételkedés természetes dolog, az elbizonytalanodás és a hitben való megerősödés állandó váltakozásában nemhogy eltávolodunk, hanem sokkal inkább közelebb jutunk az evangélium valódi ismeretéhez. A keresztény hagyomány sem véletlenül ünnepli Tamás apostol, a „hitetlen Tamás” neve napját a téli napforduló idején, hogy aztán a karácsony örömhíre adjon újabb bizonyosságot a kételkedőnek. A „kettős” Tamásról, ahogy az evangélista hívja, bátran mondhatjuk: korunk szülötte. A kételkedésében kézzel fogható, meggyőző érvekre váró ember.

1. kezdetén körültekintve könynyen átérezhetjük Tamás apostol helyzetét. Közállapotainkat szemlélve nem egyszerű tetten érni a Szentlélek munkálkodását. Hosszan lehet sorolni a romlás elkeserítő jeleit. A jéghegyek csúcsai általában a nagyobb nyilvánosság előtt is látszanak. A tizenhárom hónapos korában éhen halt csecsemő vagy az otthonában megfagyott asszony esete csak az utolsó hónap hátborzongató híre. A vastag betűs címek mögött azonban ott húzódik az előbbieknél még tragikusabb általános helyzet: a 223 ezer veszélyeztetett gyerek, akik közül 126 ezer nagyon rossz anyagi körülmények között él. A 21. század Magyarországán kéthetente meghal egy kiskorú a családon belüli bántalmazások következményeképpen. Mindeközben az eddig is alulfinanszírozott egészségügyi és szociális rendszerből „reform” címszó alatt további milliárdokat vonnak el, hogy az államháztartás mérlege mindennek ellenére is jelentős hiányt mutasson.
2. elején semmi jelét nem látni annak, hogy bárki is nagy nyilvánosság előtt szóvá tenné – mondjuk ki bátran – civilizációs problémáinkat, vagy esetleg hosszú távú megoldási javaslatot tenne közzé az orvoslásukra. A rossz táplálkozási szokásokra, a környezettudatosságról hallani sem akaró fogyasztói magatartásra, az önpusztítás legváltozatosabb formáira vagy az egyre durvább viselkedéskultúrára vonatkozó statisztikai adatok nemhogy a keresztény hit vagy akár csak a zsidó-keresztény hagyomány jelenlétét nem mutatják, de még egy jól megszervezett liberális jogállam tulajdonságait, rövid és hosszú távú érdekérvényesítő szempontjait sem lehet felismerni bennük.

A herrnhuti közösség által összeállított útmutató napi ótestamentumi igéit kisorsolják, melyekhez a közösség egyik tagja választ egy újszövetségi igehelyet. Az év igéje azonban korántsem véletlen választás eredménye: az Ökumenikus Közösség a Biblia-olvasásért elnevezésű, különböző német nyelvű bibliatársulatok által alapított szervezet (honlapjuk: www.oeab.de) vezetősége 1930 óta tudatosan választja ki azt a bibliai helyet, mely az egész évre vonatkozó lelki vezérfonálként szolgál. Ha végigolvassuk az 1930 óta kijelölt igehelyeket, világosan kiderül, hogy – ha némiképp áttételesen is, de – a választás mindig olyan mondatokra esett, melyek az adott politikai, társadalmi, gazdasági helyzetben általános vigasztalást, támogatást, bátorítást nyújtottak.

Az idei „…én élek, és ti is élni fogtok” (Jn 14,19) jézusi biztatása persze földrészenként és országonként más és más helyzetben találja a világ kereszténységét. A kétségek forrása lehet különböző, ugyanakkor világszerte az tapasztalható, hogy egyre több a kételyek, bizonytalanságok bozótosában utat kereső ember. Mind az útkeresőknek, mind pedig nekünk, akik talán elmondhatjuk magunkról, hogy legalábbis nyomon vagyunk, fontosak ezek a határozott mondatok. Fontosak, hiszen 2008 hazai valóságának láttán lépten-nyomon elbizonytalanodhatunk, de az éves útmutatás vissza-visszaadhatja hitbéli meggyőződésünket.

Személyes hitünk erősödése nagyon fontos persze, de talán még fontosabb, hogy csak híveinek elszánt támogatásával tud egyházunk hatni a világban, tudja működtetni intézményeit. Hitüket határozottan megvallani tudó lelkészek képesek csak az igehirdetés erejével meggyőzni másokat, segíteni az útkeresőket.

Kisebb és nagyobb közösségekben, falusi gyülekezetekben és országosan is nagyon nagy az egyház felelőssége. Az elesettek felkarolása, a keresők gyülekezetbe fogadása, a gyengülő szociális intézményrendszer hiányainak pótlása olyan komoly feladatokat ró mindnyájunkra, melyekre korábban aligha számítottunk. Nagy lelki és anyagi erő kell mindehhez, amihez a mi földi életünkben csak ettől az egyszerű kijelentő mondattól várhatjuk az elhívatást: „…én élek, és ti is élni fogtok.”

Prőhle Gergely