E heti Luther-idézet

„Heródes látszatra hatalmas király volt. Hadban jó szerencsés. Amibe csak vágott, azonhelyt sikerült. Bölcs volt és eszes, hatalmas és gazdag – külső dolgaiban. De belül és otthon hitvány, szerencsétlen. Kívül díszeleg, belül nyomorog. – Krisztus, a mi igazi királyunk pedig látszatra szegény, nyomorult, de valójában minden örömmel, vigasztalással és erővel teljes. Tusakodnunk kell tehát, hogy a látszatkirály el ne szakítson az igazitól, kegyelmes Krisztusunktól, aki bár szegény gyermek módjára jászolban fekszik, mégis végünk lenne nélküle. Azért aki üdvösséget s jó lelkiismeretet akar, hagyja ott a Heródesek fajtáját, s fogadja be Krisztust. Vagyis ne merje cselekedetektől várni megigazulását, vagy akárcsak a reménységét is ezekbe vetni, hanem Krisztus legyen szíve királya, ki minden pompa nélkül jön! Lám a jó háromkirályok is, mikor minden emberi cselekedetről és segítségről letettek, és Isten iránti bizodalomból a prófétai szóra Betlehem felé indultak, legott feltűnt nékik újból a csillag.”

Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása)