Egyházunk egy-két hete
Bajor–magyar konzultáció a Közös nyilatkozat jegyében
Történelmi helyszín adott otthont az évenként sorra kerülő bajor–magyar konzultációnak 2007. december 17. és 19. között. A németországi Augsburgban bajor meghívásnak tett eleget egyházvezetésünk három tagja, Ittzés János elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő és Hafenscher Károly országos irodaigazgató. Őket kísérte a külügyi osztályról jelen sorok írója. A találkozón bajor részről Michael Martin egyházfőtanácsos és Ulrich Zenker egyháztanácsos vett részt több munkatársával egyetemben.
A konzultáción szóba került az 1999-ben aláírt, a megigazulásról szóló evangélikus–római katolikus Közös nyilatkozat, amelyet az evangélikus Szent Anna-templomban láttak el kézjegyükkel az akkori egyházvezetők. A tavaly év végi konzultáción azonban nem volt szükség közös nyilatkozat kiadására, hiszen a tizenöt éves bajor–magyar partnerkapcsolat olyan szilárd testvéri és baráti alapon nyugszik, amely a Jézusban közös hitben gyökerezik.
A két tematikus nap az egyes egyházak beszámolójával indult. A magyar egyházi elnökség tagjai a szervezeti és strukturális reformot emelték ki mint az egyházunk egészét érintő legfontosabb eseményt. „A tanulás éveit éljük” – jelentette ki az elnök-püspök.
A magyar résztvevők beszámolójának egyik fontos eleme volt a bajor–magyar testvérkapcsolat fennállásának tizenötödik évfordulója alkalmából Balatonföldváron megrendezett szeptember végi találkozó, amelyet – a bajor szervezők tanácsaival élve – elsősorban magyar felelősök készítettek elő. Mindkét fél örömmel emlékezett vissza a négy együtt töltött napra; a találkozón egyébként dr. Johannes Friedrich bajor püspök is jelen volt díszvendégként.
A megbeszélések során mind az elnök-püspök, mind az országos felügyelő őszintén beszélt egyházunk nehézségeiről is, például az ez év őszén Pozsonyban tapasztaltak alapján a szlovák–magyar evangélikus közeledés akadályairól. Beszámoltak a társadalom jelenlegi nehéz helyzetéről és a kormányzati döntések, reformok negatív kihatásairól is. Prőhle Gergely riasztó adattal érzékeltette az egészségügyi reform már most érezhető „áldásait”: a csecsemőhalálozás tavaly áprilistól szeptemberig 10%-kal emelkedett.
A magyar gondok árnyékában jó volt meghallgatni a bajor vezetőség beszámolóját: őket – a társadalmi jelenlét mellett – elsősorban saját hitéleti újításaik foglalkoztatják. Meghirdették a „nyitott templom” projektet, amelyben önkéntesen vehetnek részt a bajor gyülekezetek, s amelyre eddig ötszáz közösség jelentkezett.
Hasonlóan nagy jelentőségű a laikus prédikátorok képzése, amelyet nemrégiben indított el a bajor egyház. A laikus prédikátorok elsősorban az istentiszteletek tartásában segítik a lelkészeket; hat hétvégés teológiai okítás után prédikálhatnak azon gyülekezetekben, amelyek igényt tartanak ilyen jellegű segítségre.
Szóba került a beszámoló során a 2010-ben Münchenben megrendezendő ökumenikus találkozó, melyre meghívást kaptak magyar evangélikus képviselők is. Michael Martin egyházfőtanácsos a továbbiakban több olyan témakört is felvetett, amellyel várhatóan a jövőben a magyar evangélikusságnak is meg kell küzdenie: a családkép változása, a gyermekvállalás kérdése, a teológusok „gyülekezeti képzése”. Ez utóbbira azért volna szükség, mert egyre több bajor teológushallgató kezdi meg úgy a tanulmányait, hogy szinte teljesen szekuláris környezetből érkezik, és nem rendelkezik tapasztalatokkal a gyülekezeti élet egészéről. Ezt pótolandó a bajor egyház bevezette az „egyházi kísérés” nevű tárgyat, amelyet hat éven keresztül kötelezően tanulnak majd a hallgatók a teológiai fakultásokon.
Mind a bajor, mind a magyar egyházi képviselők fontos találkozókat terveznek a 2008. évre: májusban a bajor püspök részvételével egyházvezetői tanácskozásra hívják a teljes magyar egyházi vezetést, július elején pedig az 1988-as határnyitás emlékére Sopronban találkoznak a bajor, valamint a magyar, az osztrák, a szlovák és a szlovén egyház képviselői.
A jövőre tekintve mindkét egyház vezetői egyetértettek abban, hogy a testvérkapcsolat eljutott arra a szintre, amelyet a kezdetekkor célként tűztek ki. Egyházunkat minden téren behálózza a bajor egyházi intézményekhez fűződő kapcsolatrendszer: a gyülekezetek, óvodák, iskolák, diakóniai otthonok szintjén egyaránt mindenütt nagyon sok kapcsolat él; ezek intenzitását kell megtartani a következő években, évtizedekben is.
A schengeni egyezmény életbe lépésével Bajorország és Magyarország még közelebb került egymáshoz. A fizikai és lelki közelség erősíti és életben tartja mindkét egyház közösségét. Az egymásban kapott ajándékért azonban – ahogy Ittzés János elnök-püspök fogalmazott – nem egymásnak, hanem mindenekelőtt közös Urunknak tartozunk köszönettel.
Cselovszkyné Tarr Klára