Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 01 - „Csomagküldő” és egyéb szolgálatok

Evangélikusok

„Csomagküldő” és egyéb szolgálatok

Telefoninterjú Káposzta Lajos lelkésszel

„Meg szeretném köszönni azt a felmérhetetlen értékű szolgálatot, amit nagytiszteletű asszony végzett kedves lelkész férje mellett. Sokszor elfelejti a mai lelkésznemzedék, hogy az elődök is munkatársaink, sőt élő kövek, hiszen munkájukra építhetünk és építünk” – áll Káposzta Lajosnak a még karácsony előtt kelt, lelkészözvegyeknek címzett levelében. 1992 óta ő az ügyvivő lelkésze a Gusztáv Adolf Segélyszolgálatnak (GAS), amely – kinevezése óta – nálunk is évről évre ajándékcsomaggal kedveskedik a magukra maradt papnéknak. A nyugalmazott esperest elsőként a szervezet létrejöttéről kérdeztük.

– A GAS hazánkban német mintára, több mint százötven esztendeje jött létre Sopronban; jogelődje a gyámintézet volt. Magát a példaképet, azaz a német Gustav-Adolf-Werket (GAW) – a legrégebbi németországi protestáns segélyszervezetet – 1832-ben Lipcsében alapították. Névadója a svéd király, II. Gusztáv Adolf volt; létrejöttét az uralkodó halálának kétszázadik évfordulóján szorgalmazta prof. D. Christian Großmann lipcsei szuperintendens. A szervezetet – amely tavaly ünnepelte fennállásának 175. évfordulóját – azzal a céllal hozták létre, hogy támogassák a diaszpórában élő protestánsokat Németország határain belül és kívül egyaránt. A segélyezést Némethonban nem egyszerűen csak postázással oldották meg, hanem az adományokat személyesen vitték el egy-egy helyre.

– Így jártak el a mi eleink is?

– A soproni testvérek ugyancsak egyházközségről egyházközségre jártak az összegyűjtött adományokkal, ezáltal is erősítve a gyülekezeti és személyes kapcsolatokat. Egyébként a gyakorlati megvalósítás során is a német minta érvényesült: a templomban két persely volt, az egyikbe a hívek a saját gyülekezetük működését segítő összeget helyezték, a másikba, az úgynevezett GAS-perselybe pedig az egy-egy konkrét rászoruló közösséget támogató pénzadományt lehetett tenni. El kell mondanom, hogy míg a GAS-persely használata Németországban ma is bevett szokás, addig nálunk sajnos megszűnőben van…

– A perselyezés mellett milyen formában gyűjti, illetve kezeli az adományokat a szervezet?

– Az úgynevezett GAS-vasárnapon – melynek időpontja egyházmegyénként változó –, amikor szószékcsere van az egyházmegye gyülekezetei között, a segélyszolgálat kapja az offertóriumot. Saját egyházmegyémet, Bács-Kiskunt illetően szólhatok arról a szokásról, hogy a konfirmáció közeledtével a konfirmandusok is gyűjtenek a rászoruló gyülekezeteknek.

Ez tehát az egyházmegyei szint. Egyébként mindhárom egyházkerületünknek van egy-egy GAS-előadója, aki értesül az egyházmegyékben történt gyűjtésekről. Tavaly minden egyházmegye a saját hatáskörén belül összességében két és fél millió, az országos GAS-értekezlet pedig ötmillió forintot osztott szét.

A befolyt összeggel a GAS azokat a gyülekezeteket kívánta és kívánja segíteni, amelyekben a lelkész jelzi az esperesnek, ő pedig – ha indokoltnak tartja a kérést – egyházkerülete GAS előadójának, hogy az adott egyházközségben anyagi segítségre van szükség valamely megkezdett munka, például építkezés, gázbevezetés, villanyszerelés befejezéséhez.

– Ha jól tudom, a segélyszolgálat idén újításokat is tervez…

– Be akarjuk vezetni azt az Ausztriában már jól bevált gyakorlatot, hogy felhívjuk az egyházi iskolák tanulóinak és szüleiknek a figyelmét a GAS létezésére, szolgálatára, és a támogatásukat kérjük. Azt is szeretnénk, hogy minden segítséget kérő gyülekezet bemutatkozzon az úgynevezett GAS-napon, amelynek helyéről és időpontjáról egyébként egyházmegyénként döntenek.

– Eddig a gyülekezeteknek adott támogatásokról ejtett szót. Mióta küldenek pakkot az özvegy papnék számára, és mit tartalmaz egy-egy csomag?

– Ezt a szolgálatot a szervezetnél végzett ügyvivő lelkészi munkám kezdete, 1992 óta végezzük soltvadkerti segítőtársaimmal. 2007-ben százhuszonöt csomagot állítottunk össze, amelyekre a Németországból érkező anyagi segítség, az úgynevezett Partnerhilfe volt a fedezet. Összesen másfél millió forint értékben postáztunk száraz élelmiszereket – teát, kakaót, csokoládét, lisztet, cukrot, száraztésztát – lelkészek özvegyeinek. Bátran kijelenthetem, hogy ezeknek a csomagoknak a szó szoros és átvitt értelmében is „életjavító, élethosszabbító” hatásuk van…

Gazdag Zsuzsanna