Napról napra

Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? 1Kor 3,16 (Ezsd 3,11b; Mt 17,1–9; 2Kor 4,6–10; Zsolt 89,1–19) A gyakorló keresztény ember élete harccal és feszültséggel van tele. A harc azért van, mert nem test, hanem Lélek szerint kell járnunk. Pál szerint a test gondolata halál, a Léleké pedig élet és békesség. A Lélek sokak szerint elvont fogalom, pedig valójában az az erő, amely segít Isten akaratát felismerni és aszerint járni. Alapvető igehely: „…erőt kaptok, miután eljön hozzátok a Szentlélek…” (ApCsel 1,8) Az Apostolok cselekedetei tele van a Lélek munkájának leírásával.

Az Úr megőrzi híveinek életét. Zsolt 97,10b (1Pt 5,10; 2Kor 3,/9–11/12–18; 1Tim 1,1–11) Isten őrizni akar minket ige, imádság, testvéri közösség által. Fogni akarja a kezünket, de ez az őrzés sokszor a terhünkre van. A gyermek is gyakran kitépi kezét az apja kezéből. Ma divat, hogy a felserdült fiatal szüleitől külön lakásba költözik, lehetőleg minél messzebb, a város túlsó végére. Teherré lett a szülők közelsége. Ezáltal szabad prédája lesz a test, a világ kísértéseinek, amelyeket ő még nem ismer. Ezért nagy a szülők felelőssége.

Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem. Jn 14,21 (Jer 7,23a; Jn 1,43–51; 1Tim 1,12–20) A betegségnek tünetei vannak. Az orvos is ezek iránt érdeklődik először. De gondoltunk-e már arra, hogy a hitetlenségnek is vannak jellemző tünetei? Ilyen Isten parancsolatainak semmibevétele. Isten is azzal méri le iránta való szeretetünket, hogy parancsai szerint élünk-e. Hogy Isten szeretet, arról sokat hallunk. Ez tetszik is nekünk. De vajon a mi életünk mit mutat Isten iránti szeretetünkről?

Jézus így szólt: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Mk 1,15 (2Krón 30,9b; Jn 3,31–36; 1Tim 2,1–7) Isten országa nem földrajzi fogalom, hanem Isten uralmának szívünkben való megvalósulása. Ez belső változást jelent. Az „én” uralma helyett Isten uralmát. Autonóm erkölcs helyett Isten szabja meg, mi a jó, és mi a rossz. Amikor Jézus megtérést vár, azt várja, hogy életünk irányt változtasson, és elinduljunk Isten országa felé. Ez csak akkor történhet meg, ha valóban hiszünk az evangéliumban. Hisszük, hogy Jézus által Isten gyermekei lehetünk. Ez pedig azt jelenti, hogy számunkra is megnyílt az örök élet kapuja.

Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Mt 10,30 (Zsolt 13,2; Jel 1,/1–2/3–8; 1Tim 2,8–15) Korunk jellemzői: stressz, alvászavar, pánikbetegség, idegesség, félelem a holnaptól… Kis túlzással marékszámra szedjük a nyugtatókat és az altatókat. Nem tudunk mit kezdeni a fenti igével. Túlzásnak tartjuk, hogy Istennél még a hajunk szálai is számon vannak tartva. Ekkora ígéret már képtelenségnek tűnik. Életünk az önmegváltásra van programozva, ám nem tudjuk kihúzni önmagunkat a mélységből – ez lehetetlen. S ezért van a szívünkben félelem. Azonban akinek hite van, az naponként tapasztalja ennek az igének a valóságát. Ne az eszünkre hallgassunk, hanem Jézus ígéretére, és próbáljuk ki erejét!

Jézus így szólt: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” Mt 5,17 (2Móz 24,7b; Jn 8,12–20; 1Tim 3,1–13) Törvény nélkül holt a bűn. Naponta bele kell nézni a törvénybe mint tükörbe, hogy lássuk a foltokat életünkben. Az öregedő ember nem szívesen néz tükörbe, nem akarja látni az idő múlásának valóságát. Ugyanígy sokszor a Biblia sem nyújt kellemes látványt a lelkünkről. De szükség van rá, mert csak a Biblia ébreszt föl minket, ábrándít ki magunkból, tépi szét illúzióinkat. Nem azt mutatja, amilyennek képzeljük magunkat, hanem amilyenek vagyunk. Ezzel mintegy „belelök” bennünket a Megváltó karjaiba.

Mert van-e olyan Isten a mennyben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghezvinni, mint te? 5Móz 3,24b (1Kor 12,6; 4Móz 6,22–27; 1Tim 3,14–16) Sokan örülnek annak, hogy ma divat vallástörténettel foglalkozni. Mint minden tudomány, ez is szép dolog, de nagy a veszélye annak, hogy a sokféle vallás eltérít az egy igaz Istentől, akiről csak a Biblia beszél. A műveltség és a tudás nem mindig jelenti azt, hogy közelebb kerülünk Jézushoz, aki az út, az igazság és az élet. A vallások nem csupán az emberi fantázia szüleményei, hanem bennük is folyik a világosság és a sötétség harca. Jézus szava egyértelmű: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

Gáncs Aladár