Kultúrkörök

Egy frázissá koptatott bölcsesség szerint szavak börtönében élünk. Bár sokak számára fájdalmas lehet a felismerés, mégis belátható, hogy lassan – ha fel nem is váltja, de – ezt a tételt kiegészíti egy másik, nem elhanyagolható jelenség: képek börtönében élünk.

Képek a falon, az utcákon, a tévében, a világhálón – a lényeg a látvány. Bár erősen fenyeget a veszély, hogy éppen ezért a valódi, mély tartalmat lassan elfedi a felszín, ne essünk kétségbe, hiszen minden éremnek két oldala van.

Mit üzen a kép? Hogyan értelmezhető egy-egy jelenet vagy vágás? Mit fejeznek ki a különböző beállítások? És nem utolsósorban: hogyan lehet ezt a képszerű-moziszerű, néhol hétköznapi, néhol álomvilágot tükröző, különleges hatást kiváltó jelenséget hasznosítani a gyülekezeti munka során? Hogyan lehetne filmes eszközök segítségével jó prédikációt írni, ezáltal művészi szintre emelni az igehirdetést?

Január 11-től 15-ig hasonló kérdésekkel foglalkozott a lelkészakadémia Balatonszárszón. A szervezők (Varga Gyöngyi, Csepregi Zoltán, Németh Zoltán) gondos válogatásának köszönhetően olyan filmek alapozták meg a beszélgetéseket, mint az Olasz nyelv kezdőknek, A szemközti ablak, a Solaris, a Csoda Krakkóban, a Hétköznapi mennyország, a Buena Vista Social Club vagy a Visszatérés.

Az emberi lét csodák és hétköznapok határán mozgó, néhol könnyed, néhol drámai pillanatait megragadó képekből őszinte, tartalmas, magunkba mutató és továbblendítő beszélgetések bontakoztak ki, az elméleti alapvetést pedig Percze Sándor filmelméleti, filmtörténeti és homiletikai előadásai biztosították. Az előadó inkább gyakorlati szempontból közelített, felhívva a figyelmet a változás szükségességére, hogy az istentiszteletek, prédikációk ne az elkoptatott szavak, hanem színes, mozgó, a párbeszédet és továbbgondolást kiváltó gondolatok közvetítői legyenek ünnepeinken és hétköznapjainkon egyaránt.

Laborczi Dóra