Napról napra

Új nap – új kegyelem

Élő víz

Mózes negyedik könyve – vándorlás
Mózes negyedik könyvét a latin nyelvű Biblia, a Vulgata nyomán a számok (Numeri) könyvének nevezzük: kétszer is szó van benne a pusztában vándorló izraeliták közötti népszámlálásról. A könyv rövid epizódokkal tarkítva elbeszéli, hogy mi történt a Sínai-hegyi törvényadástól kezdve addig, hogy a zsidók átkeltek a Jordánon, és beléptek az ígéret földjére. Mózes népe már Kánaán földjének déli határán honfoglalásra készen áll, amikor a kiküldött kémek jelentik, hogy Kánaán városai erősek, lakosai pedig hatalmas termetűek. A választott nép elbizonytalanodik, és visszaretten a vállalkozástól. Kishitűségük büntetéseként Isten arra ítéli őket, hogy egy egész emberöltőn át a pusztában vándoroljanak. >>

Kereső ember
Számtalan temetésen ültem a lelkész mellett mint a nagy gyülekezet főorgonistája-kántora. Nem én prédikáltam, csak az éneket vezettem. Nagyon tanulságos és hasznos volt a beszédek hallgatása, főleg az, ahogy a lelkész jellemezte az elhunytat. Jó apa volt, becsületes iparos… Egy méltatásban ezt hallottam: „Kereső ember volt.” Erre különösen is felfigyeltem. Gondolkozni kezdtem. Mit is jelent, hogy kereső ember volt? >>

Szorgalom
Nem volna csodálatos egyik pillanatról a másikra meggazdagodni? El tudod képzelni, hogy milyen szabad lehetnél? A gyors meggazdagodás vágya mindannyiunkban fel-felbukkan. A lottó sokfelé talán a legnépszerűbb szerencsejáték. Emellett azonban az emberek sok más szerencsejátéknak is hódolnak, reménykedve abban, hogy ha nyernek, a feltett összeg megsokszorozódik. (Ez a „ha” talán a legcsábítóbb kétbetűs szócska a világon!) >>

Heti útravaló
Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket. (Zsid 3,15) >>

Egyházunk egy-két hete

Megyei és országos tanulmányi versenyek Bonyhádon
A Tolna Megyei Pedagógiai Intézet őszi megszűnése után a megyében a budapesti székhelyű Okker Pedagógiai Szolgáltató Intézet vette át a pedagógiai szolgáltatásokat. >>

„Tavaszi” megújulás a gödöllői templomban
Talán a globális felmelegedés volt az oka, de mindenképpen a gondviselő Isten különös kegyelme, hogy az elmúlt vasárnap borús, de tavasziasan meleg idő köszöntötte Gödöllőt. A tavaszt idéző időjárás bensőséges keretet adott annak az ünnepi istentiszteletnek, amelynek keretében a gödöllői evangélikusok hálát adtak templomuk külső megújulásáért, részleges tatarozásáért. >>

Egy asztalnál mesemondó és tábori lelkész
Mosonmagyaróváron tavaly októberben indult el az Asztali beszélgetések sorozta. A helyi piarista rendház és a Táltos Családi Kör azzal kereste fel az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítványt, hogy – látva az alapítvány programjait – megfogalmazódott bennük: hasonló rendezvényekkel szeretnék színesíteni a város kulturális és egyházi életét. Így a mosonmagyaróvári beszélgetések egyik különlegessége az lett, hogy a helyi gyülekezetek összefogásában zajlanak: a református, a katolikus és az evangélikus templomokban a papok és lelkészek hétről hétre hívják a híveket és ismerőseiket az eszmecserékre. Az ökumenikus együttműködés eredményét mutatja, hogy a rendezvények helyszíne, a százhetven ülőhelyes piarista kápolna hónapról hónapra kicsinek bizonyul, tíz-tizenöt hallgató állni kényszerül. >>

Keresztutak

Együtt, egységben a Bibliával
Mécsesek világítottak a budapesti Pozsonyi úti református templomba összesereglett gyülekezet minden tagjának kezében múlt vasárnap este. Egy igeverseket tartalmazó füzetke kíséretében kapták őket az érkezők, amikor beléptek az istenháza kapuján, hogy részt vegyenek az ökumenikus imahét országos nyitó istentiszteletén, amely egyúttal a Biblia évének hivatalos megnyitója is volt. Az ünnepi alkalmon szentbeszédet mondott dr. Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek, igét hirdetett dr. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke, valamint a Biblia évének megnyitása alkalmából előadást tartott D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyar Bibliatársulat elnöke. Érezhető volt az istentiszteleten, hogy a jelenlévőket nem csupán a kézben tartott apró mécsesek, hanem a Krisztus-hitben való egység szimbolizálásának vágya is összekötötte. >>

Bibliák a börtönben
A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetet 2007-ben hozták létre a Baracskai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet és a Fejér Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet (Székesfehérvár) összevonásával. A Baracskai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet önmagában is az ország egyik legnagyobb intézete volt. A „nagykönyv” szerinti 848 férőhelyével a negyedik, de folyamatos ezerkétszáz–ezernégyszáz fő közötti feltöltöttségével harmadik volt a nagyság szerinti sorban. 1953-ban, a szocializmus „csúcsra járatása” idején hozták létre, és sokáig a vallási-lelkiismereti okból becsukottak gyűjtőhelyeként volt ismert. A terület az intézet létrehozása előtt a székesfehérvári börtönhöz tartozott, és mezőgazdasági nevelő-munkatáborként működött. Mezőgazdasági jellege máig megmaradt, a dolgozó fogvatartottak többsége ilyen munkát végez. Besorolása szerint „börtön és fogház”, vagyis a háromfokozatú rendszerben (fegyház, börtön, fogház) a közepes és enyhe szigorúságú intézetek közé tartozik. A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet baracskai objektumában a börtönlelkészi szolgálat felállítása óta református lelkipásztor szolgál… >>

Egy tollforgató református püspök gondolatai – nem csak reformátusoknak
Bogárdi Szabó István immár fél évtizede a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke. Mint egyházvezető jól ismert közéleti személyiség, ám mondanivalója nem csak azoknak szól, akik rendszeresen hallgathatják igehirdetéseit a Budahegyvidéki Református Egyházközség Böszörményi úti szószéke alatt. Nemcsak a szavakkal, hanem az írott nyelvvel, nemcsak a szóban elhangzott igehirdetéseivel, hanem az írásba foglalt prédikációkkal is megszólítja a 21. század emberét: az értelmiséget és az „egyszerű igehallgatót” egyaránt. >>

Együtt – határtalanul
Az ökumenikus imahét vége felé közeledve megfogalmazódik a más felekezetű testvérekkel való együttlét öröme mellett az a gondolat is, hogy a közös pontokra való mutatás mellett fontos az evangélikus identitás. Egy evangélikus gyülekezet életében mindig lényeges annak megtapasztalása, hogy nem egyedül vándorol az Isten által számára kijelölt úton. Fontosak ezért a gyülekezetet körülvevő közösségek: a helyi ökumenikus közösség mellett a nagyobb, az egyházmegye, az egyházkerület, a magyar evangélikus egyház alkotta „család”. Ugyanakkor fontos átélni azt is, hogy vannak az ország határain túl is evangélikusok, és akár magyarul, akár más nyelven beszélnek, testvérek, vagyis ugyanazt az élő Krisztust vallják Uruknak, és ugyanolyan módon teszik ezt. >>

A színházi társaság Balikó ellen
Feljelentést tesz, akár Brüsszelig is elmegy Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, a budapesti Nemzeti Színház művészeti főtanácsadója a Magyar Színházi Társaság hétfőn kiadott közleménye miatt. A társaság megengedhetetlennek nevezte Balikónak a budapesti Nemzeti Színház vezetésére kiírt pályázat eredményhirdetéséről egy internetes portálon mondott szavait. Az interjúból kiemelt mondat a következő: „Ötvenéves evangélikus, adófizető polgárként, háromdiplomás, heteroszexuális színházigazgató férfiként pedig úgy ítélem meg, hogy a csalás az bűn.” A Kritikus Céh kezdeményezésére elfogadott nyilatkozatban a színházi társaság úgy fogalmaz: „Ennek a mondatnak a szellemisége, az a gondolkodásmód, amelyből fakad, számunkra elfogadhatatlan.” >>

Evangélikusok

Tarts meg, Urunk, szent igédben!
Igen, ez itt a reklám helye. Mert – jó értelemben vett – reklámra, hírverésre, olykor még egy-egy jól sikerült kampányra is nemcsak a jó bornak (bizony annak is kell a cégér!), hanem még a Bibliának is szüksége van. >>

Krisztus-arcú koldusok közt
Balatoni lánnyal beszélgetek egy budapesti kávézóban. Régóta ismerem, lénye harmóniát sugároz, szeme nevetős, pedig nehéz terepen dolgozik. „Az utca emberével” találkozva telnek napjai, őt szólítja meg bokrok alján, tereken, kapuk benyílójában. Az evangélikus Visnyei Emőke, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat utcai szociális munkása fedél nélkül élőkkel foglalkozik. Azokkal az embertársainkkal, akiknek a télről nem a karácsony vagy a síelés, hanem a túlélés, a hideg és a fagy jut legelőször az eszükbe. >>

e-világ

Melyik a legkedveltebb igeszakasz?
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1) „Jézus így válaszolt: »Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.«” (Jn 14,6) >>

„Ki az Isten?”
A Google Zeitgeist statisztikája szerint 2007-ben az internetes keresőprogram „Ki a…?” kérdésénél a legtöbben Istenről érdeklődtek. A „Mi a…?” kategóriában a „Mi a szerelem/szeretet?” kérdés volt a leggyakoribb. Az év összes Google-kérdését összegző statisztika szerint a legtöbb kérdést az Egyesült Államokban tették fel, ahol a legfejlettebb az internetes hálózat. A Pew Internet Project felméréséből az is kiderül, hogy az internetező amerikaiak 64%-a látogat vallásos oldalakat a világhálón – írja az AsiaNews. >>

Ószövetségi környezetismeret
Tartva magunkat az amerikai unitárius lelkész, Robert Fulghum nem régi, de elévülhetetlen megállapításához, amely szerint életünk legfontosabb ismereteit az óvodában szerezzük meg, századunk rétegződő globális problémái, valamint a megoldásuk terén mutatkozó globális tehetetlenség láttán kotorjunk bele kicsit gyerekkori emlékeink kincsesládájába! >>

Keresztény szemmel

Schengen
Történelmi korszakokban élők többnyire nem érzékelik, hogy nagy idők tanúi – állítják a történészek. Csak az utódok állapítják ezt meg későbbi korokban, irigykedve vagy sajnálkozva. >>

LK & GyLK
Közel tízéves munka érkezett fontos állomásához azzal, hogy január 3-án hivatalosan is bemutatták az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyvet (LK), valamint a Gyülekezeti liturgikus könyvet (GyLK). A két kötetet Ittzés János elnök-püspök tárta a nyilvánosság elé, szakmai ismertetésükre Hafenscher Károly és Bence Gábor vállalkozott. >>

Laikus töprengések az új liturgikus könyvekről
Nem tudok úgy írni a Liturgikus könyvről és a Gyülekezeti liturgikus könyvről, hogy előtte ne beszéljek röviden a velük kapcsolatos személyes élményeimről. Szerencsére lehetőségem volt az elmúlt másfél évben gyülekezeti tagként nyomon követni a könyvek előkészítő munkálatait. Ezt minden nehézség ellenére is nagyon áldásos időszaknak éreztem. Többek között azért, mert többször is lehetőség és apropó adódott arra, hogy formális és nem formális keretek között kicseréljük egymással gondolatainkat nagyon fontos és nagyon nehéz kérdésekről – mint például hogy milyen egyházban érezzük jól magunkat, mit gondolunk a hagyományainkról, a lutheranizmusról, és így tovább. >>

A Biblia mint GPS
Egy családi áhítat alkalmával fiunk mondta el az alábbi történetet. Üzleti útja alkalmával – az Egyesült Államokban – lehetősége volt rá, hogy váratlanul meglátogassa testvérét, aki körülbelül ötórányi autóútra lakott szálláshelyétől. A bérelt autóhoz navigációs rendszer (GPS) is tartozott, amelybe beprogramozta úti célját, majd elindult a gyönyörű hegyekkel és erdőkkel körülvett kisvárosba. >>

Az Úrnak útjain
Azért, hogy el kellett hagynia szülővárosát, tulajdonképpen csak önmagát hibáztathatta. Az ital volt az oka mindennek. Megfogadta ugyan, hogy nem nyúl többé a pohárhoz, s hősiesen ki is tartott elhatározása mellett – de csak addig, míg valamelyik „jó barát” unszolni nem kezdte: „Gyere, komám, csak egy kupicával!” Felesége mégis jobban szerette őt annál, mint hogy egyszerűen elhagyja emiatt. Egy darabig tűrte, aztán megpróbálta megváltoztatni. De hiába. Végül „oldalbordája” már csak egyetlen kiutat látott: „Költözzünk el olyan helyre, ahol nem szőlőmunkából és borkészítésből élnek az emberek, s akkor kendnek is ritkábban lesz lehetősége arra, hogy borhoz jusson!” >>

Apróság
Csöngetnek. Már megint. Ismerem ezt a csengetést. Néha bosszantóan elnyújtott, máskor zavaróan tétova. De szinte kivétel nélkül mindig alkalmatlan időben szólal meg: istentiszteletre, látogatásra indulóban tart föl, vagy a bibliaóra áhítatát zavarja, a hittanóra rendjét bontja meg, esetleg az éppen elaltatott gyerekeket lármázza föl. >>

A hét témája

Népzenére hangolva
„Felségednél sorsunk…” – ezt a somogyi népdalból kölcsönzött sort választották a második evangélikus népzenei találkozó mottójául a hétvége szervezői. A balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Miszsziói Otthonban január 18. és 20. között megrendezett esemény házigazdája ezúttal is Végh Szabolcs, az intézmény igazgatója és Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa volt. >>

„Felségednél sorsunk” I.
Micsik Béla a vajdasági Törökbecséről érkezett Balatonszárszóra, hogy péntek este „élete fűszeréről”, a népzenéről, ezen belül is elsősorban a magyar citeráról beszéljen a találkozó résztvevőinek. A népművészet ifjú mestere, valamint a magyar kultúra apródja címmel is kitüntetett népzenész játszott citerán, tamburán és tekerőlanton, illetve rövid betekintést engedett a délvidéki magyarok életébe. Mint elmondta, az ő „ütőkártyájuk” odakint a hagyomány. Az eredetileg finomműszerészi végzettségű férfi egyébként a hangszerkészítés mellett méhészkedéssel foglalkozik, és a helyi Szent Klára római katolikus egyházközség kántori szolgálatát is ellátja. >>

„Felségednél sorsunk” II.
„Fújnak a fellegek Somogy megye felől…” – így kezdődik a találkozó mottójául választott sort is tartalmazó népdal, amelyet – néhány másik somogyi énekkel együtt – Dóra Árontól (furulya), Juhász Rékától (ének) és Bese Botondtól (duda) tanulhattak meg szombat délelőtt a résztvevők. Botond a magyar duda felépítését is bemutatta, majd szó esett a hangszer hitéleti vonatkozásáról is: amíg a somogyi templomokat nem szerelték fel orgonával, addig a nagy ünnepekkor, amikor a pásztorok is bementek a templomba, dudaszóval kísértek egyes énekeket. A karádi kántor a mai napig orgonál olyan dallamot, amelyet eredetileg egykor az állatbőrből készült népi hangszeren játszottak. >>

„Felségednél sorsunk” III.
„Az egyházaknak évszázadokig a közművelődésben is szerepük volt: egyrészt konkrét útmutatást adtak a mindennapi élethez, másrészt közösséget teremtettek. Ma ez sokszor hiányzik” – fogalmazta meg kritikáját szombat délelőtt Sándor Ildikó néprajzkutató. A Hagyományok Háza folklórosztályának vezetője A néphagyomány szerepe az evangélikus egyházban című előadásában többek között arra figyelmeztette a résztvevőket, hogy milyen nagy a felelősségük a (nép)szokások megőrzésében. >>

„Felségednél sorsunk” IV.
Összetett műsorral készültek a hévízgyörki asszonykórus tagjai. Szombat délelőtt előbb egy Galga menti népdalcsokorral örvendeztették meg a találkozó résztvevőit, majd özv. Tóth Gáborné, Juci néni kommentárjai kíséretében a helyi népviselet jellegzetességeivel ismertették meg őket. >>

„Felségednél sorsunk” V.
„Stílusosan”, pásztorbottal a kezében tartotta meg szombat délután vetített képes beszámolóját Bakay Péter, aki a békéscsabai evangélikus gimnázium hittantanári állását feladva közel egy évet töltött a gyimesi pásztorok között. >>

„Felségednél sorsunk” VI.
Újraénekelt moldvai csángó népzene – így jellemzik saját zenéjüket a Mentés Másként trió tagjai, akik szombat este adtak koncertet. Ivánovics Tünde énekhangjával, Fábri Géza koboz-, Lipták Dániel pedig hegedűjátékával örvendeztette meg az egybegyűlteket – nemcsak a bemutató alatt (amelyen egy saját gyűjtésű népdalt is tanítottak), de az esti táncházban is. >>

„Felségednél sorsunk” VII.
A találkozó visszatérő vendége volt Badin Ádám. A Rozsnyón élő palóc mesemondó már tavaly is elkápráztatta hallgatóságát, és ezúttal is sok vidám percet szerzett mind a felnőtteknek, mind a gyermekeknek. >>

Szárszói kalácskóstoló
A hévízgyörki asszonykórus viseletbemutatója után a menyasszonynak felöltöztetett fiatal lány lakodalmas süteményekkel – köztük erre az alkalomra sütött menyasszonyi kaláccsal – kínálta a második evangélikus népzenei találkozó résztvevőit. >>

evél&levél

Nyílt levél Donáth László képviselőnek
Kedves Lelkésztársunk! Kedves Laci! Ebben a levélben a pesti lelkészi munkaközösség alulírott lelkészei fordulnak hozzád, és tisztelettel arra kérnek, hogy a rövidesen újra a parlament elé kerülő, a szakma és a civil társadalom nagy felháborodását kiváltó egészségügyi törvényt a magad részéről ne szavazd meg. Valójában arra kérünk, hogy ne politikai, hanem lelkiismereti döntést hozz, amikor szavazol! >>

On-line plusz

Ízelítő: a Szélrózsa motorja
Amikor ezt a cikket írom, éppen 367 ismerőse van a Szélrózsa találkozó nevű felhasználónak az IWIW-en, a legnépszerűbb magyarországi internetes közösségi portálon. Az elmúlt egy hét alatt – amióta az IWIW-en megjelent a július 16. és 20. között Kőszegen töltendő napokat jelképező kis kék-lila-narancssárga-sárga ikon – ennyi ember jelezte már egy kattintással, hogy szeretne azok között lenni, akik közvetlenül értesülnek a fesztivál szervezésének alakulásáról. >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
„Ki hallott valaha arról, hogy az embernek víztől és Lélektől való újjászületésre van szüksége? Ki gondolt valaha arra, hogy az Emberfiának fel kell emeltetnie, hogy mindenki, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen? A legnagyobb bölcselőink gondoltak-e éles eszükkel valaha is erre? Vagy talán a világ legnagyobbjai ismertek-e valamit is ebből a bölcsességből? Törekedett-e valaha is erre a szabad akarat? Vajon nem azt vallja-e Pál, hogy ez a bölcsesség bizony elrejtett, a próféták által megjövendölt s az evangéliumokban kinyilatkoztatott, mint ahogyan a világ számára öröktől fogva elhallgatott és ismeretlen volt? Mit is mondjak? Kérdezzük meg a tapasztalatot és az egész világot, valamint az emberi értelmet, sőt magát a szabad akaratot, kénytelenek beismerni, hogy Krisztusról semmit sem tudnak, nem is hallottak róla, mielőtt még az evangélium e világra eljött! Ha pedig nem is ismerték, annál kevésbé kérdezhettek utána, és még kevésbé törekedhettek feléje. Azonban Krisztus az út, az igazság, az élet – és az üdvösség.” >>

Kultúrkörök

Könyvbemutató másodszor
„Az »egy csepp emberség« az a műfaj, amelyben a teológia, az egyház a magyar szellemi élet integráns részeként jelent és jelenik meg” – fogalmazott Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója az Egy csepp emberség esték című kötet január 17-ei, második bemutatóján, egyházunk országos irodájában. A tavaly márciusban elindult klubestsorozat eddigi alkalmait felelevenítő, félszáz személyes vallomást is tartalmazó könyv még karácsony előtt jelent meg, és először a december 13-ai találkozón vehették kezükbe az érdeklődők. >>

Apagyilkos playboy Punnyadásfalván
A kőbányai evangélikus gyülekezet Kápolna Színpadán nagy sikerrel mutatta be az Országút Társulat múlt szombaton John Millington Synge (1871–1909) A nyugati világ bajnoka című darabját. A jó tíz éve működő színtársulat az országúti ferencesekről kapta a nevét, akik próbahelyiséget biztosítottak számukra. Kőszínháza nem lévén szimbolikusnak is tarthatjuk a csoport nevét. Amatőrök a szónak abban az értelmében, hogy lelkesek, szabadok, és szeretettel, alázattal közelítenek a kiválasztott darabhoz. >>

Képesek vagyunk
Egy frázissá koptatott bölcsesség szerint szavak börtönében élünk. Bár sokak számára fájdalmas lehet a felismerés, mégis belátható, hogy lassan – ha fel nem is váltja, de – ezt a tételt kiegészíti egy másik, nem elhanyagolható jelenség: képek börtönében élünk. >>

Gazdag-örökség ápolói
Mint ismeretes, a múlt év szeptembere óta működik Szombathelyen – egyházunk legfiatalabb általános iskolájaként – a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola. >>

Erdélyi anziksz, avagy Ábel a fővárosban
Gergely Kosza Attila arcképét ismertem meg először a Deák téri gimnázium tablóin. Azután találkoztam rajzaival – diákjainak készített karácsonyi üdvözlőlapokon, ahol Harley Davidson-os pólóban és bakancsban feszít az újszülött Jézus egyik hódolója, s most épp legutóbb, az iskola karácsonyi hangversenyének meghívóján. Nagyon szeretem Gergely Kosza Attila rajzait: biztos kézzel vezeti a tollat, leheletnyi érzelmeket láttat, és aktualizálásával sem esik a giccs – napjainkban igen fenyegető és gyakran tátongó – csapdájába. >>

Menyasszonyok vitrinben
Oplecko és sata – akár egy televíziós vetélkedőben is elhangozhatna feladványként, hogy mit jelentenek ezek a szavak. Szlovák gyökerű honfitársaink közül bizonyára sokan tudnák a helyes megfejtést: ruhadarabokról van szó. A csömöri Tihanyi Ferencné „díszszobájában” megismerkedhettem néhány „viselőjükkel” is. Márika – aki több mint tíz éven át, látása megromlásáig hűséges olvasója volt lapunknak – nyugdíjasként a helyi evangélikus szlovákok által egykor viselt menyasszonyi ruhák valósághű, kicsinyített mását készítette el és adta rá – babákra. >>

Rákosmente szakácskönyve
A török hódoltság alóli felszabadulás után Rákoskeresztúr és környéke pusztává lett. Karintiából, Stájerországból, Némethonból német ajkú, Magyarország északi részéről szlovák telepesek érkeztek a maroknyi magyar lakosság mellé. Bár jelentős volt a római katolikus jelenlét is, a Rákoskeresztúron élő evangélikusok meghatározó szerepet játszottak a település életében. E nemzetiségi és vallási sokszínűség jelentősen befolyásolta a falu mindennapjait, öltözködési és viselkedéskultúráját, étkezési szokásait. >>

Rákosmenti krauknédli
Álljon itt a kötetből a krauknédli egyik receptje. Hozzávalók: 1,5 kg savanyú káposzta, 50 dkg előfőzött füstölt comb, 50 dkg szeletelt, fűszerezett sertéscomb, 1 kg liszt (fele rétes-, fele finom-), 2,5 dkg élesztő (langyos tej, cukor), langyos tej, 1 egész tojás, só, 25-30 dkg darált töpörtyű. >>

A vasárnap igéje

A kegyelem természete
Ha Pál apostol sejti, hogy a textusban leírt mondatok kétezer év elteltével mennyi félreértésre, mennyi találgatásra adnak alkalmat, és személyére milyen sötét gyanú árnyékát vetik, bizonyára elkerüli az „esztelen dicsekvést”. Mi viszont szegényebbek lennénk egy, az Isten kegyelmének természetéről szóló, páratlan értékű tanítással. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
[Lelkész:] Mindenható Istenünk, üres kézzel állunk meg előtted. Minden, amit markolni akartunk, kihullik kezünkből. Mindent, amit biztosan magunkénak érzünk, csak egy pillanatig foghatunk. Mégis hálásan és félve tartjuk kezünkben mindazt, amit ránk bíztál és nekünk adtál. Mindent, ami törékeny, ami sérülhet, ami elveszhet, de nekünk olyan fontos. >>

Ige+hirdető

Ugyanarra gondolunk?!
Ugyanarra gondolunk? Érdemes minden igehirdetőnek feltennie ezt a kérdést a prédikációra való felkészülés, fogalmazás közben. Lehet angyalok nyelvén szólni, de ha a gyülekezet befogadóképességét, igényeit, lehetőségeit megérteni próbáló, helyzetébe magam beleélni tudó szeretet nincs bennem, semmi vagyok, és semmit nem ér az igehirdetésem – így formálhatnánk át a szeretet himnuszának kezdőmondatát (1Kor 13,1) az igehirdetésre vonatkoztatva. >>