Keresztény szemmel

Közel tízéves munka érkezett fontos állomásához azzal, hogy január 3-án hivatalosan is bemutatták az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyvet (LK), valamint a Gyülekezeti liturgikus könyvet (GyLK). A két kötetet Ittzés János elnök-püspök tárta a nyilvánosság elé, szakmai ismertetésükre Hafenscher Károly és Bence Gábor vállalkozott.

Tíz év hosszú idő, és talán ezért is lehetetlen elfogulatlanul, objektíven írni a liturgikus könyvekről. Sokat hallottunk róluk, talán már ki is próbáltuk őket, de egészen bizonyos, hogy beszélgetéseinkben többször szóba kerültek. Valószínűleg kevesen vannak, akiknek mindezek ellenére változott volna a véleményük az első benyomáshoz képest. De ez már nem a liturgiáról szól, hanem inkább rólunk. Első benyomásaink jelentőségéről… Talán nem is csak rólunk szólnak a vélemények, hanem arról a társadalmi környezetről, amelyben élünk.

Az elmúlt években többször eszembe jutott, hogy ha az Agendaszerkesztő és Liturgiai Bizottság 1997-ben tudta volna, hogy tíz évvel később milyen társadalmi bizonytalanságok közepette fogunk élni, vajon erre az időpontra időzítette volna-e a könyvek megjelentetését.

Sajnos a legtöbben tapasztaljuk, hogy e világi perspektívánk szűkülőben van. Egyre több bizonytalanság vesz bennünket körül. Nemcsak a jövőnk kétséges, hanem azok az alapok is bizonytalanná váltak, amelyeket a múltban tettünk le a jövőnk érdekében. Akár tetszik, akár nem, a változatlanság – értsd: a régi istentiszteleti rend jól begyakorolt elemeinek használata – biztonságot és fontos kapaszkodót nyújt gyülekezeti tagjaink számára.

Tíz évvel ezelőtt többen azt gondolták, hogy a liturgikus megújulásnak egészen más irányt kellene vennie. Valószínűnek tartom, hogy ez az egészen más irány is a régi és az új, a változatlan és a változó feszültségébe került volna. Ezért tartom jó döntésnek, hogy az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyvbe három istentiszteleti rend is bekerült a Prőhle-, illetve a Raffay-féle Agendából. Így a lelkészeknek lehetőségük van mérlegelni, hogy az adott közösségben mikor látják elérkezettnek az időt arra, hogy megismertessék a bizottság tízéves munkájának gazdag termését. Ehhez elegendő akár csak egyszer is alaposan átnézni a Liturgikus könyvet és a gyülekezeti tagok számára készült Gyülekezeti liturgikus könyvet.

A Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközségben az elmúlt két évben fokozatosan ismertettük meg híveinkkel az új istentiszteleti rendet. Tanulságos időszak volt ez az egész közösség számára. Sokszor csak utólag értettük meg a hívekben megmutatkozó érdektelenséget vagy éppen a harcos indulatokat.

Egyszer kíváncsiságból – annak reményében, hogy betekintést nyerhetek az akkori vitákba – fellapoztam a Lelkipásztor című lelkészi szakfolyóirat azon számait, amelyek az előző Agenda kiadása körül jelentek meg. Meglepődve tapasztaltam, hogy – a folyóiratokat gyorsan átlapozva – egyetlen tanulmányt vagy cikket sem találtam, amely segítségemre lehetett volna. Azóta az egyház Urától kapott lehetőségnek tekintem – még ha sokszor fáradságos is – a mostani időszakot, amikor nyíltan beszélhetünk és vitatkozhatunk az istentiszteleti rendjeinkkel kapcsolatos kérdésekről. Ezért remélem, hogy a közel tízéves munka tényleg csak az egyik fontos állomásához érkezett.

Joób Máté