Keresztutak

Az ökumenikus imahét vége felé közeledve megfogalmazódik a más felekezetű testvérekkel való együttlét öröme mellett az a gondolat is, hogy a közös pontokra való mutatás mellett fontos az evangélikus identitás. Egy evangélikus gyülekezet életében mindig lényeges annak megtapasztalása, hogy nem egyedül vándorol az Isten által számára kijelölt úton. Fontosak ezért a gyülekezetet körülvevő közösségek: a helyi ökumenikus közösség mellett a nagyobb, az egyházmegye, az egyházkerület, a magyar evangélikus egyház alkotta „család”. Ugyanakkor fontos átélni azt is, hogy vannak az ország határain túl is evangélikusok, és akár magyarul, akár más nyelven beszélnek, testvérek, vagyis ugyanazt az élő Krisztust vallják Uruknak, és ugyanolyan módon teszik ezt.

Az irsai gyülekezet számára évtizedek óta fontosak a testvér-gyülekezeti kapcsolatok. Ritka példa, hogy hazai gyülekezettel is ápol ilyet: három évtizede gondolnak egymásra a dunaharasztiakkal. Emellett több mint két évtizede áll fenn a kapcsolat két finnországi közösséggel, a nurmóiakkal és az ylitornióiakkal, valamint három éve van erdélyi testvérgyülekezete is, Sepsiszentgyörgyön. Az ylitorniói gyülekezetnek három testvérgyülekezete van: Finnországban a vammalai, Magyarországon az irsai, Észtországban a lääne-nigulai gyülekezet. A sepsiszentgyörgyi lutheránusokat hosszú évek óta a kelenföldiek támogatják, három éve pedig az albertiekkel és az irsaiakkal is testvér-gyülekezeti kapcsolatot létesítettek.

Tavaly november elején az irsai egyházközség vezetői Matti Salminen lelkész és a gyülekezet meghívásának eleget téve Ylitornióba látogattak; Zelenák József sepsiszentgyörgyi lelkipásztor elkísérte őket. A három lelkész beszélgetéseinek eredményeként, a jelen lévő gyülekezeti vezetők támogatásával megfogalmazódott: a három evangélikus közösség létesítsen országhatárokon – és részben kultúrákon, nyelveken – átívelő testvérkapcsolatot.

Következő lépésként az irsai gyülekezet vezetőinek szokásos (!) év eleji látogatásán a sepsiszentgyörgyiek közössége is értesülhetett a hármas testvérkapcsolat kialakításának szándékáról. A látogatásnak az utóbbi években kialakult rendje szerint szombat délután szeretetvendégség keretében voltak együtt vendégek és vendéglátók. Ezeknek a szeretetvendégségeknek mindig a testvérkapcsolat a legfontosabb témájuk, de ezúttal ez különös hangsúlyt kapott: e sorok írója kép- és videovetítéssel egybekötött előadást tartott Finnországról, Ylitornióról és a testvérkapcsolati lehetőségekről.

A testvéri kapcsolatok ápolása, egymás hitének és gondolkodásának megismerése hitbeli, gondolkodásbeli fejlődést hozhat magával. Mindhárom közösségnek megvannak a sajátosságai: a Kárpát-kanyarban élő sepsiszentgyörgyi gyülekezetben sajátosan jelenik meg a barcasági csángók és a székelyek kulturális találkozása által meghatározott hitvilág; a Lappföld déli részén lévő Ylitornióban élők gondolkodását és hitvilágát a közép-európai ember számára elképzelhetetlen életvitel alakította; míg a Kárpát-medence központi részén fekvő, szlovák hátterű irsai gyülekezet az egymáshoz való kulturális és hitbeli alkalmazkodás példája. E három találkozásában egyrészt sok-sok különbség jelenik meg, amely kölcsönösen gazdagítja, gazdagíthatja a közösségeket, másrészt fantasztikus megélni a közös vonásokat, a hasonló formákat, az azonos hittartalmat.

Markáns jövőkép rajzolódik ki a hármas kapcsolatban: az ylitornióiak nyáron felkeresik az irsaiakat, és terveik szerint együtt látogatják meg a sepsiszentgyörgyieket. A célt – egymás gondolkodásának és hitének megismerését – Isten kezébe teszi mindhárom közösség. Jó tudni, hogy ugyanazokban a percekben ugyanazokért a célokért imádkoznak. Csodálatos megélni azokat a pillanatokat, amikor egyértelművé válik Isten áldása. Jó ezt közösen tenni: együtt – határok nélkül.

Erdélyi Csaba