Egyházunk egy-két hete

Mosonmagyaróváron tavaly októberben indult el az Asztali beszélgetések sorozta. A helyi piarista rendház és a Táltos Családi Kör azzal kereste fel az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítványt, hogy – látva az alapítvány programjait – megfogalmazódott bennük: hasonló rendezvényekkel szeretnék színesíteni a város kulturális és egyházi életét. Így a mosonmagyaróvári beszélgetések egyik különlegessége az lett, hogy a helyi gyülekezetek összefogásában zajlanak: a református, a katolikus és az evangélikus templomokban a papok és lelkészek hétről hétre hívják a híveket és ismerőseiket az eszmecserékre. Az ökumenikus együttműködés eredményét mutatja, hogy a rendezvények helyszíne, a százhetven ülőhelyes piarista kápolna hónapról hónapra kicsinek bizonyul, tíz-tizenöt hallgató állni kényszerül.

Az ez évi első dispután, január 15-én a hallgatóság nagy szeretettel fogadta Berecz András énekest, mesemondót és Hankovszky Béla Jácint katolikus tábori lelkészt. Eszmecseréjük középpontjában a hagyomány átadásának ereje állt. Hogyan lehet továbbadni azt, amit mi is kaptunk? Milyen felelősséggel bír valaminek a tudása? A hívő ember mint pásztor hogyan áll a rábízottak, a családja és barátai előtt?

Berecz András elmondta: mikor különböző vidékek pásztorkultúrájával találkozott, megfigyelhette, vannak helyek, ahol a pásztor a nyáj mögött ballag, így mindig látja a juhokat, míg más tájakon a pásztor elöl megy, a nyáj pedig utána. Jácint atya erre reflektálva kifejtette: szerinte a pásztor – azaz az ember – feladata nem az, hogy mindig megmutassa az utat, hogy mindig segítsen. Felebarátunk iránti felelősségünk sokkal inkább abban nyilvánul meg, ha példával állunk eléje, de nem akarjuk őt mindenáron a jó útra vinni. Az egyént nem lehet a jóra kényszeríteni, csak segíteni lehet őt, hogy ha akarja, megtalálhassa.

A dispután szó esett a csendről is. A csend ritkán vesz körbe bennünket; mindenhol zajban zajlik az életünk, akár közlekedünk, akár otthon vagyunk, akár kikapcsolódunk – szól a rádió, megy a tévé, hangos a város. Ha viszont valaki a csenddel akar találkozni, akkor azt neki kell megtalálnia. Talán azért félünk a csendtől, mert az Istennel való találkozástól, a magunkba nézéstől, a mérlegeléstől félünk, ezt akarjuk elkerülni. Helyette a fogyasztói társadalom általi „pörgés” a kikapcsolódásunk. Amint Berecz András fogalmazott, számára a csend a megnyugvás, a hazaérkezés élményét jelenti. A csendet nemcsak magunkban, magányosan, hanem szeretteink társaságában is át lehet élni.

Mosonmagyaróváron az Asztali beszélgetések február 26-i alkalmán Erdélyi Zsuzsanna, március 6-án pedig Böjte Csaba lesz a meghívott vendég.

Galambos Ádám

Regionális hozzárendelés: Mosonmagyaróvár–Rajka–Hegyeshalom–Levéli Evangélikus Egyházközség