Kultúrkörök

A török hódoltság alóli felszabadulás után Rákoskeresztúr és környéke pusztává lett. Karintiából, Stájerországból, Némethonból német ajkú, Magyarország északi részéről szlovák telepesek érkeztek a maroknyi magyar lakosság mellé. Bár jelentős volt a római katolikus jelenlét is, a Rákoskeresztúron élő evangélikusok meghatározó szerepet játszottak a település életében. E nemzetiségi és vallási sokszínűség jelentősen befolyásolta a falu mindennapjait, öltözködési és viselkedéskultúráját, étkezési szokásait.

A gazdasági és társadalmi átalakulások eltüntették az egykori keresztúri mindennapokat. Az emlékezetben még élő keresztúri világ épp napjainkban kezd szertefoszlani. E folyamattal ment szembe Ádám Ferenc, a rákoshegyi Erdős Renée Ház – Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem vezetője, aki kezdeményezte az anyaggyűjtést, a kutatást és a Rákosmente szakácskönyve című kötet megjelentetését. A kiadvány – amely Budapest Főváros XVII. Kerület Önkormányzata Oktatási és Kulturális Bizottságának támogatásával, Ádám Ferenc és Hódos Mária anyagi finanszírozásával jelent meg – néprajzi, helytörténeti és gasztronómiai anyagával állít emléket az egykori Rákoskeresztúrnak, evangélikus eleinknek is.

A 18. és 19. században Rákoskeresztúr lakosságának a megélhetését elsősorban a mezőgazdaság biztosította. Pest piacot jelentett a megtermelt zöldségnek, gyümölcsnek, ugyanakkor nagyon sokan találtak munkalehetőséget a nem túl messze fekvő nagyvárosban. Az 1881-es népszámlálás adatai szerint Keresztúr 2763 lakosából 1920 fő szlováknak, 508 fő magyarnak, 335 polgár pedig németnek vallotta magát. Ebben az időben 1412 evangélikus, 1258 római katolikus, 47 izraelita és 46 református lakója volt a községnek. Az egyre intenzívebb kapcsolat a falu és a nagyváros között az asszimiláció irányába hatott, de érdekességképpen megjegyzendő, hogy a kezdetekben a helyileg kisebbségben élő magyarok és németek „elszlovákosodása” is megtörtént Keresztúron. E három, együtt élő kultúra csodálatos világát az 1945-ös deportálások és a Szlovákiával végrehajtott lakosságcsere robbantotta szét.

Rákoskeresztúr ma Budapest XVII. kerületének része. A múlt század nyolcvanas éveiben lerombolták az egykori falut, ma harmincezer fős lakótelep paneljei állnak a helyén. Evangélikusságunk is szétszóratott a modern kori falurombolás következtében, ennek ellenére a lélekszámát tekintve Budapest legnagyobb, tradíciókban egyik leggazdagabb evangélikus közössége él és szolgál a XVII. kerületben.

E nemzetiségi és vallási gazdagságnak a hétköznapokra, a gazdálkodási, a viselkedés- és étkezéskultúrára a mai napig ható befolyása tükröződik vissza a most könyv formájában közreadott receptgyűjteményben. Az egykori mindennapok étkei oly természetesek voltak, senki sem gondolt arra, hogy az elkészítésükről receptkönyvet írjon. Arra sem gondolt senki, hogy olyan ételt eszik, melyet másutt – sem a közelben, sem távolabb – nem főznek. Ezért hiánypótló a most megjelent könyv.

A kötet egyik szerzője Burger Erzsébet, a keresztúri evangélikus gyülekezet presbitere. Családja generációk óta presbiter, női ágon ősei pedig „templomleányok” voltak. A szerzők munkáját Altziebler Károly, Derczbach Istvánné, Epress Rezsőné és Tóth Péter segítette.

A kiadvány összeállítói evangélikus őseink emlékezetét is megtisztelték munkájukkal. Könyvüket érdemes beszerezni – és érdemes megfőzni az ősök étkeit…

Ádám Ferenc – Barna Andor – Burger Erzsébet – Hódos Mária: Rákosmente szakácskönyve. Budapest, 2007. Ára 1950 forint. Megvásárolható az Erdős Renée Házban (Budapest XVII., Báthory utca 31.).

Dr. Léránt István

Regionális hozzárendelés: Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség