Közlemények, nyilatkozatok

Az elmúlt hetekben a Magyarországi Evangélikus Egyház hívei, lelkészei, gyülekezetei számos esetben szembesültek azzal a széles körű társadalmi elégedetlenséggel, amely az egészségbiztosítási rendszer kormányzati átalakítását övezi. Több társadalmi szervezet kereste meg egyházunkat, felhívva a figyelmet jobbító szándékú kezdeményezésére.

A gyülekezeteinktől érkező vélemények nyomán a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma szükségesnek látja, hogy e kritikus időszakban szóljon a hazai egészségügy helyzetéről. Az állampolgár és a keresztény ember felelősségén túl erre kötelez bennünket szeretetszolgálatunk múltja és jelene, az elesett, kiszolgáltatott emberek iránti együttérzés; az ágazatban számarányunkhoz képest mindig is nagyobb szerepet vállaló nagy magyar evangélikus gyógyítók – Bókay János, Markusovszky Lajos, Balassa János, Lumnitzer Sándor, Schöpf-Merei Ágoston, Krompecher Ödön, Szentágothai János és sok jelenleg is szolgáló orvos – példája, az egykori diakonissza ápolónővérek és a szeretetintézményeinkben ma dolgozó testvéreink áldozatos munkája.

Az egészségbiztosítás átalakításával kapcsolatban hangoztatott célokkal – „jobb minőségű ellátás, igazságosabb hozzáférés, a hálapénz és a kiszolgáltatottság megszűnése” – mindannyian egyetértünk. Ugyanakkor számunkra is kérdéses, hogy ezek elérésére alkalmas eszköz-e profitérdekelt szereplők hangsúlyos bevonása a járó- és fekvőbeteg-ellátás szervezésébe, finanszírozásába.

Véleményünk szerint az új egészségpénztáraknak elsősorban a magyar gazdaság és társadalom szerkezetében feszülő súlyos ellentmondások miatt nem lesz módjuk pozitív hatást gyakorolni az ágazat fejlődésére. A gyógyítás világszerte növekvő költségigényével szemben hazánkban az európai átlagtól jelentősen elmaradó személyijövedelemadó- és járulékbevétel áll. Ugyanezért viszont jóval kisebb a kezelés elégtelenségének pénzügyi kockázata – járadékteher rokkantság, munkanélküliség esetén – is. E tények mentén az új szereplők is inkább restrikciókkal (szolgáltatók és szolgáltatások korlátozása), mintsem a piaci magatartás pozitív elemeivel (beruházások, fejlesztések) törekedhetnek csak hasznuk biztosítására.

A valódi, teljes gyógyításra és társadalmi reintegrációra így motiválatlan rendszer nem alkalmas a szolgáltatói struktúra helyes formálására, a jobb hozzáférés biztosítására sem. Ezért félő, hogy a népegészségügyi szempontok helyett politikai, szakmai érdekek mentén eddig kialakult területi egyenetlenségeket nem korrigálja, hanem éppen tovább súlyosbítja a hazánk nagy részén nehezen értelmezhető ellátói verseny erőltetése.

Végül azt sem látjuk világosan, hogy az új struktúra mivel tudja a hálapénz, a kölcsönös kiszolgáltatottság valóban romboló problémakörét kezelni. A kiadáscsökkentés logikájában nem jelenik meg a nagy szellemi tőkét koncentráló szakmai műhelyek valódi megbecsülésének szándéka. Várható, hogy az ott dolgozók megnyerése nélkül, sőt ellenében végrehajtott további változtatások még jobban felgyorsítják e szellemi tőke erózióját (elfásultság, kivándorlás), amelynek pótlása évtizedek alatt sem lesz majd lehetséges.

Nem kétséges, hogy a jelenlegi magyar egészségügyi, egészségbiztosítási rendszer számos ponton változtatásra szorul. A sikeres, széles körben elfogadott változtatás záloga ugyanakkor a közbizalom, melynek hiányában még a szakmailag jó kezdeményezéseket sem lehet érvényre juttatni.

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma támogat minden olyan kezdeményezést, melynek célja, hogy a társadalombiztosítás átalakításának kérdésében minél szélesebb körű konszenzus alakulhasson ki. Fontos, hogy hiteles információk alapján, alapos hatásvizsgálatok nyomán el lehessen oszlatni azon feltételezéseket, melyek szerint az új szabályozás a rossz egészségi és anyagi állapotban lévő honfitársainkat a jelenleginél is kiszolgáltatottabbá, a politikai és üzleti érdekek játékszerévé teszi.

A fentiek alapján kérjük a Magyar Országgyűlés tagjait, hogy a köztársasági elnök döntése nyomán, az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény (T/4221. sz. javaslat) újbóli napirendre kerülésekor olyan döntést hozzanak, mely az általuk képviselt választópolgárok döntő többsége számára elfogadhatóvá, előnyössé, érthetővé teszi a társadalombiztosítási rendszer átalakítását.

A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében kifejezzük készségünket az egészségügy formálásában való elvi és gyakorlati közreműködésre.

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma