A hét témája
Szabály az szabály
„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” – idézte Jézus Mt 22,21-ben olvasható szavait dr. Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének adjunktusa, egyben az intézmény megbízott egyetemi lelkésze, válaszolva arra a kérdésünkre, hogy vajon adott esetben az egyházak „kihúzhatják-e” magukat a világi törvények alól.
– A törvények a közösségi együttélést szabályozzák, és természetesen ránk – lelkészekre, hívő emberekre – is vonatkoznak. Vagyis ha autóval érkezünk az istentiszteletre, és visszafelé is mi vezetnénk, akkor az úrvacsoravétel olyan formáját kell választanunk – például az ostya borba mártása vagy bor helyett szőlőlé –, amellyel nem sértjük a „zéró tolerancia” rendeletet. Ha azonban Isten akaratával ütköznének a világi törvények, akkor – ahogyan ApCsel 5,29-ben olvasható – az Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. Esetünkben ennek feltételezésére nincs okunk, hiszen az evangélikus úrvacsorai gyakorlattal nem összeegyeztethetetlen a szóban forgó rendelet.