Szószóró

Tisztelettel jelentem kedves olvasóinknak, hogy a Szélrózsa csapata a modern technika minden eszközét bevetve igyekszik dolgozni. A virtuális világban – pontosabban az IWIW-en – 841 hivatalos ismerőse van e cikk írásakor fesztiválunknak. (Hasonlítsák össze ezt az adatot a két héttel ezelőtti Szószóróban foglaltakkal, ha van kedvük játszani!) Hogy ez mit jelent a nyári találkozó létszámát illetően, arra vonatkozóan pusztán feltevéseink lehetnek, mindenesetre igyekszünk minden fiatalt elérni, akit érdekelhet a július 16. és 20. közötti kőszegi alkalom. A blogon továbbra is folyamatosan részt vehetnek az előkészületekben: http://www.szelrozsatalalkozo.hu/.

Ezúttal a helyszínről szeretnék írni. Nemrég különös telefonhívás érkezett az ifjúsági osztályra. Egy nyolcvankilenc éves hölgy emlékezett vissza a jó pár évvel ezelőtt történt deutschlandsbergi tragédiára: egy síelni induló csapat busza halálos balesetet szenvedett, melynek következtében sok kőszegi család vált gyászolóvá. A telefonáló Sára nénit akkor annyira megrázta ez az esemény, hogy együttérzése kifejezéséül novellát írt róla. Mint mondta, nagyon örül annak, hogy ennyi fiatal készül Kőszegre menni és örömet vinni az ott lakóknak, „telezsongani” a várost a nyár közepén. Reméljük, valóban áldás és reménységforrás lesz a város lakosainak is az idei Szélrózsa fesztivál.

A találkozó mottója: „Hol a határ?” Ezt a kérdést a meghívó lelkész, Baranyay Csaba (képünkön) a szó szoros értelmében megválaszolta, amikor a várostól nem messze lévő határnál demonstrálta, hogy Kőszeg mennyire alkalmas a téma feldolgozására, a határátlépésre.

A honlapon olvasható köszöntőjében a legelső, váraljai találkozóra visszaemlékezve felidézi, hogy az akkori házigazda, Ócsai Zoltán lelkész milyen boldognak tűnt. Ezzel kapcsolatban Csaba így nyilatkozott: „Talán azért, mert jó dolog házigazdának lenni! Jó dolog valami olyasmit előkészíteni, amivel sokaknak szerzünk örömöt, és amin sokan dolgozunk. Azt kívánom, hogy legyen a ťSzélrózsa a határonŤ is olyan meghatározó élménnyé mindannyiunk számára, amelyre legalább akkora lelkesedéssel tekintünk majd vissza, mint én a váraljai találkozóra. Bár tudom, az volt az első. Ez viszont a hetedik! Ráadásul tizenkét év telt el azóta… Sok gondolatot ébreszthet ez a két szám. De most talán elég csak annyi, hogy a Szélrózsa idén – a régi hagyományok szerinti – konfirmációi korba lép… Legyen hát mindannyiunk megerősítésére a találkozás, a közösség, maga az ünnep, amelyre nagyon várunk titeket is itt Kőszegen!” (A teljes cikk a blogon olvasható.)

Frenyó Anna