Evangélikusok

A címként olvasható kérdést többen is feltették a közelmúltban, amikor kipattant a hír: az egyházkerület öttagú bizottsága – köztük egy-egy gazdasági és jogi szakember – kétnapos vizsgálatra érkezik a Viharsarok fővárosába. A válasz egy ismert, de igazi tartalmára nézve mára kissé feledésbe merült latin kifejezés: canonica visitatio. Talán nem árt felidézni a canonica visitatio (vagy visitatio pastoralis) kifejezés magyarázatát: a püspök időnkénti ellenőrző látogatása az egyházmegyében vagy -kerületben.

A böjti időszakhoz illő bűnbánattal kell megvallanom, hogy püspöki szolgálatom első négy esztendejében, bár igyekeztem a Déli Egyházkerület valamennyi gyülekezetébe eljutni, ezek a látogatások többnyire rövid, főleg ünnepi eseményekhez (évforduló, iktatás, ordináció) kötődő alkalmak voltak. Ha az egyházkerület elnöksége nem csupán ünnepi „dekoráció” szeretne lenni, akkor nélkülözhetetlen gyülekezeteink, lelkészeink hétköznapi életének és szolgálatának mélyebb, átfogó megismerése. Ez viszont többnapos látogatást igényel, melynek hatékonyságát növeli, ha a püspököt és elnöktársát, a kerületi felügyelőt szakértők segítik a vizitációban.

Miért éppen Békéscsabán kezdtük a vizsgálódást? Egyházi törvényeink szerint „az esperes joga és kötelessége az egyházközségekben legalább háromévenként általános vizsgálatot tartani, s a vizsgálatról az érintett egyházközségnek és a püspöknek jelentést tenni. Az esperes egyházközségében való vizsgálatról az illetékes püspök rendelkezik.” (2005. évi törvény 61. § 1–2.)

A törvényi kötelezettségen túl személyes motiváció is vonzott Csabára, hiszen 2003 szeptemberében a Nagytemplom oltárától indultam a püspöki szolgálatba szimbolikus pásztorbottal a kezemben. Ezért is örülök, hogy az idézett definícióban a pásztori jelző is szerepel. Így igazán nem is volt kérdés számomra, hogy a most induló vizitációk startköve Békéscsaba legyen.

Miből áll a canonica visitatio? Talán egy olyan átfogó egészségügyi vizsgálathoz hasonlítható, amelyben valóban az egész helyi Krisztus-test, az adott egyházközség életének megőrzése, erősítése, az esetlegesen beteg részek gyógyításának elősegítése a cél.

A vizsgálatnak akadnak kicsit szárazabb „kötelező gyakorlatai”. Ilyen a gyülekezeti adminisztráció ellenőrzése az anyakönyvektől a szolgálati naplóig, a könyveléstől a műkincsek szakszerű tárolásáig. Ezek is fontosak, mert vallom, hogy a jó rend megkövetelése nem áll ellentétben a jó hangulattal, a pásztori szeretettel. Ellenkezőleg: Isten éppen a káoszból teremt kozmoszt, azaz szép, rendezett világot. Pál apostol hangsúlyosan ír gyülekezeteinek a szép és jó rend szükségességéről, amely soha sem öncél. Sokkal inkább olyan eszköz, olyan csatorna, melyen keresztül a felülről jövő ajándékok gazdagon betölthetik egyéni és közösségi életünket.

A vizitáció másik részét a személyes találkozások, elbeszélgetések jelentették, melyekért igen hálás vagyok. Végre nem kellett sietni, az órát nézni, hanem tudtunk nyugodtan és őszintén beszélgetni a lelkész testvérekkel, munkatársaikkal, a gyülekezet és az egyházmegye vezetőivel. Lehetőség nyílt négyszemközti, komoly, szinte lelkigondozói beszélgetésekre is. Este pedig fehér asztal mellett élhettük át együtt a lutheri hilaritás, a derű, a közös nevetés örömét.

A hatékony időkihasználást segítette, hogy a beszélgetések párhuzamosan peregtek. Előre egyeztetett rendben – rajtam kívül – Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő és Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes is igen hasznos interjúkat készített felelős gyülekezeti munkatársakkal és vezetőkkel. Mindeközben Csorba Gábor gazdasági osztályvezető és dr. Száraz Csenge jogi szakértő az egyházközség és az egyházmegye gazdasági működését világították át.

Hihetetlenül sok minden fért bele ebbe a két sűrű napba. Találkoztunk bibliaórai közösségekkel, ahol igehirdetéssel szolgálhattunk. Köszönthettük a gyülekezet éppen aznap nyolcvanesztendős nyugdíjas lelkészét, Kovács Pált, valamint Völgyesi Attilánét, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény művészeti igazgatóhelyettesét, aki a közelmúltban kapta meg a város önkormányzatától a Békéscsaba kiváló pedagógusa kitüntetést. (A vele készült interjút lapunk 5. oldalán olvashatják. – A szerk.)

Ellátogattunk az erzsébethelyi (jaminai) gyülekezetbe. Jártunk az evangélikus kollégiumban, a szeretetotthonban, még a gyülekezet temetkezési irodájában és egyik temetőjében is. Ha csak egy futó benyomás erejéig is, de kijutottunk a környékbeli szórványba, megtekintettük a mezőmegyeri és az újkígyósi templomot.

Végül a gyülekezet presbitériumával oszthattuk meg a látogatás élményeit, tapasztalatait. A vizsgálat huszonnyolc pontból álló kérdőívének eredményeit részletes jegyzőkönyv rögzíti, amely segítheti majd a feltárt hiányosságok pótlását is. A presbiteri ülésen őszintén előkerültek a gyülekezetépítés aktuális kérdései – egy evangélikus óvoda indításának régen vajúdó problémája éppúgy, mint a telekgerendási leánygyülekezet éledésének biztató jelei.

Mi történt Békéscsabán február 4–5-én? Semmi rendkívüli, de talán mégis valami új, reménykeltő folyamat indult meg. Bőven maradt nyitott kérdés és megoldatlan probléma, de bízunk benne, hogy az elkezdett őszinte és felelős párbeszéd, a közös gondolkodás folytatódik. Ilyen módon megosztva egymással gondokat és örömöket épülhetünk, növekedhetünk kölcsönös bizalomban erősödő, egészségesebb, szolidárisabb Krisztus-testté Csabán éppúgy, mint egész egyházunkban.

Gáncs Péter püspök, Déli Egyházkerület