Keresztutak

Készülünk a nõk világimanapjára

Idén az Atlanti-óceán túlsó partjáról Guyana keresztény asszonyai hívnak minket közös imádkozásra. Vajon mit tudunk róluk? Attól tartok, roppant keveset. S ami esetleg eszünkbe jut, az sem túl szívderítõ.

Gyarmati háborúk képe idézõdhet fel bennünk valamelyik történelmi olvasókönyvünkbõl vagy az a döbbenetes hír 1978-ból, amikor az õserdei településen, Jonestownban a Jim Jones vezette Népek Temploma szekta tagjai tömeges öngyilkosságot követtek el… Harminc esztendõvel ezelõtt, november 18-án vallási fanatizmusból, hamis tanítást követve közel ezer ember halt értelmetlen halált. Bár guyanai testvéreink ezt az eseményt nem említik, mégis különös csengése van az imanap mottójául választott üzenetnek most, a véres eset harmincadik évfordulóján: „Isten bölcsessége új értelmet ad életünknek.”

Ahogyan az imanapi tájékoztató anyagban írták a szervezõk, a Bibliára, az ott található igaz tanításra akarják irányítani a világ keresztényeinek figyelmét. Tanácsuk szerint a két kiválasztott szentírási történet szereplõjéhez – Jóbhoz és Máriához – hasonlóan kell az Úr lábaihoz telepednünk, hogy õ bölcsességre taníthasson minket.

Mielõtt azonban az imanap teológiai üzenetét vizsgálnánk meg, az alábbiakban fedezzük fel együtt guyanai testvéreink gyönyörû hazáját! Nem csupán a bennünket elválasztó távolság miatt lehetnek hiányosak a róluk való ismereteink, hanem az útleírások szûkszavúsága miatt is. Az útikönyvek csupán néhány oldalon mutatják be e csodálatos karibi ország természeti szépségeit, csak pár sorban idézik fel zaklatott történelme legfõbb eseményeit.

Ám a földrajzban járatos, éber olvasó most mindjárt tiltakozhat is: mi az, hogy karibi ország?! Elvégre a Magyarországnál több mint kétszer nagyobb, Brit Guyana néven ismert korábbi angol gyarmat Dél-Amerika északkeleti részén, távol a szigetektõl, a kontinensen található. Nyugaton Venezuelával, keleten Suriname-mal határos, déli szomszédja pedig Brazília. Északról az Atlanti-óceán hullámai mossák partját. Az ország földrajzi elhelyezkedése ellenére a karibi térséghez tartózónak vallják magukat az ott lakók. Ennek történelmi gyökerei vannak. Az idõszámításunk elõtti évezredben az arawak indiánok mellett ugyanazok a karib törzsek népesítették be ezt a területet, mint a Kis- és Nagy-Antillák szigetvilágát. Ám nemcsak a múlt, hanem a ma élõk mentalitása, fokozott életigenlése is azonos kulturális gyökerekre vall. Zenéjük, táncaik, ünnepeik kétséget kizáróan karibi hangulatot tükröznek.

Ehhez járul a ragyogó napfény, a csodálatos klíma. Az évi középhõmérséklet 26-27 Celsius-fok, a buja növényzetet pedig az átlagosan évi 2050 milliméter csapadék táplálja. Nem véletlenül nevezik Guyanát „a sok víz országának”, ahogyan az indián eredetû név is utal rá – jelentése „víztõl körülvett föld” –, hiszen három nagyobb folyó szeli át területét. A legnagyobb az Essequibo, amely a brazil határnál ered, és mintegy ezer kilométer megtétele után a fõváros, Georgetown mellett ömlik az óceánba. Másik két nagy folyója a Cuyuni és a Berbice. Ugyancsak az Atlanti-óceánba torkollik a Courantyne, amely természetes határként húzódik Suriname (korábbi nevén Holland Guyana) és az ország között.

Az útikönyvek által kiemelt természeti szépség a Kaieteur-vízesés, mely a Niagaránál négyszer magasabbról, 266 méterrõl hullik alá. Megközelítése azonban nehézkes. A hatalmas természeti csodát a gazdagabb turisták repülõgépbõl, a szegényebbek pedig napokig tartó, fárasztó gyaloglás után pillanthatják meg csupán.

Azért nevezik sokan Guyanát Dél-Amerika „fehér foltjának”, mert vannak területei, amelyek megközelíthetetlenek. Nincs rendesen kiépített úthálózata, a rajta keresztül-kasul folyó vizek pedig akadályozzák a szárazföldi közlekedést. Ugyanakkor sokan épp ezt használják ki. Képünkön diáklányokat látunk, akik csónakkal indulnak reggel az iskolába – Surama faluba ugyanis csupán vízi út vezet.

Az ország azonban erdõkben is gazdag, változatos domborzatú. Az Atlanti-óceán partján lévõ széles, mangrovés (cserjés) síkságtól délre a Guyanai-hegyvidék trópusi õserdõvel borított hegyei helyezkednek el. Az ország területének 70%-a egyébként is dzsungel, ahol nemritkán hatvanméteres óriásfákat is találhatunk. Az erdõket gazdag állat- és növényvilág népesíti be. Különösen a számos madárfajra, azon belül is a kolibrik változatos családjára és a különféle, díszes rovarok hadára hívják fel a figyelmet az útikönyvek szerzõi. Buja, zöld növényzet, élénk színû virágok gyönyörködtetik a szemet.

Guyana természeti kincsekben gazdag ország. Trópusi gyümölcsök garmadája terem, az arra alkalmas területeken cukornádat lehet termeszteni, a föld mélye kincseket – bauxitot és más ásványi anyagokat – rejt… Mégis a világ egyik legelmaradottabb országa. Hogy miért? Az okokra lapunk következõ számában derül fény.

B. Pintér Márta