Keresztutak

Készülünk a nők világimanapjára

Hozzászólás a cikkhez

Idén az Atlanti-óceán túlsó partjáról Guyana keresztény asszonyai hívnak minket közös imádkozásra. Vajon mit tudunk róluk? Attól tartok, roppant keveset. S ami esetleg eszünkbe jut, az sem túl szívderítő.

Gyarmati háborúk képe idéződhet fel bennünk valamelyik történelmi olvasókönyvünkből vagy az a döbbenetes hír 1978-ból, amikor az őserdei településen, Jonestownban a Jim Jones vezette Népek Temploma szekta tagjai tömeges öngyilkosságot követtek el… Harminc esztendővel ezelőtt, november 18-án vallási fanatizmusból, hamis tanítást követve közel ezer ember halt értelmetlen halált. Bár guyanai testvéreink ezt az eseményt nem említik, mégis különös csengése van az imanap mottójául választott üzenetnek most, a véres eset harmincadik évfordulóján: „Isten bölcsessége új értelmet ad életünknek.”

Ahogyan az imanapi tájékoztató anyagban írták a szervezők, a Bibliára, az ott található igaz tanításra akarják irányítani a világ keresztényeinek figyelmét. Tanácsuk szerint a két kiválasztott szentírási történet szereplőjéhez – Jóbhoz és Máriához – hasonlóan kell az Úr lábaihoz telepednünk, hogy ő bölcsességre taníthasson minket.

Mielőtt azonban az imanap teológiai üzenetét vizsgálnánk meg, az alábbiakban fedezzük fel együtt guyanai testvéreink gyönyörű hazáját! Nem csupán a bennünket elválasztó távolság miatt lehetnek hiányosak a róluk való ismereteink, hanem az útleírások szűkszavúsága miatt is. Az útikönyvek csupán néhány oldalon mutatják be e csodálatos karibi ország természeti szépségeit, csak pár sorban idézik fel zaklatott történelme legfőbb eseményeit.

Ám a földrajzban járatos, éber olvasó most mindjárt tiltakozhat is: mi az, hogy karibi ország?! Elvégre a Magyarországnál több mint kétszer nagyobb, Brit Guyana néven ismert korábbi angol gyarmat Dél-Amerika északkeleti részén, távol a szigetektől, a kontinensen található. Nyugaton Venezuelával, keleten Suriname-mal határos, déli szomszédja pedig Brazília. Északról az Atlanti-óceán hullámai mossák partját. Az ország földrajzi elhelyezkedése ellenére a karibi térséghez tartózónak vallják magukat az ott lakók. Ennek történelmi gyökerei vannak. Az időszámításunk előtti évezredben az arawak indiánok mellett ugyanazok a karib törzsek népesítették be ezt a területet, mint a Kis- és Nagy-Antillák szigetvilágát. Ám nemcsak a múlt, hanem a ma élők mentalitása, fokozott életigenlése is azonos kulturális gyökerekre vall. Zenéjük, táncaik, ünnepeik kétséget kizáróan karibi hangulatot tükröznek.

Ehhez járul a ragyogó napfény, a csodálatos klíma. Az évi középhőmérséklet 26-27 Celsius-fok, a buja növényzetet pedig az átlagosan évi 2050 milliméter csapadék táplálja. Nem véletlenül nevezik Guyanát „a sok víz országának”, ahogyan az indián eredetű név is utal rá – jelentése „víztől körülvett föld” –, hiszen három nagyobb folyó szeli át területét. A legnagyobb az Essequibo, amely a brazil határnál ered, és mintegy ezer kilométer megtétele után a főváros, Georgetown mellett ömlik az óceánba. Másik két nagy folyója a Cuyuni és a Berbice. Ugyancsak az Atlanti-óceánba torkollik a Courantyne, amely természetes határként húzódik Suriname (korábbi nevén Holland Guyana) és az ország között.

Az útikönyvek által kiemelt természeti szépség a Kaieteur-vízesés, mely a Niagaránál négyszer magasabbról, 266 méterről hullik alá. Megközelítése azonban nehézkes. A hatalmas természeti csodát a gazdagabb turisták repülőgépből, a szegényebbek pedig napokig tartó, fárasztó gyaloglás után pillanthatják meg csupán.

Azért nevezik sokan Guyanát Dél-Amerika „fehér foltjának”, mert vannak területei, amelyek megközelíthetetlenek. Nincs rendesen kiépített úthálózata, a rajta keresztül-kasul folyó vizek pedig akadályozzák a szárazföldi közlekedést. Ugyanakkor sokan épp ezt használják ki. Képünkön diáklányokat látunk, akik csónakkal indulnak reggel az iskolába – Surama faluba ugyanis csupán vízi út vezet.

Az ország azonban erdőkben is gazdag, változatos domborzatú. Az Atlanti-óceán partján lévő széles, mangrovés (cserjés) síkságtól délre a Guyanai-hegyvidék trópusi őserdővel borított hegyei helyezkednek el. Az ország területének 70%-a egyébként is dzsungel, ahol nemritkán hatvanméteres óriásfákat is találhatunk. Az erdőket gazdag állat- és növényvilág népesíti be. Különösen a számos madárfajra, azon belül is a kolibrik változatos családjára és a különféle, díszes rovarok hadára hívják fel a figyelmet az útikönyvek szerzői. Buja, zöld növényzet, élénk színű virágok gyönyörködtetik a szemet.

Guyana természeti kincsekben gazdag ország. Trópusi gyümölcsök garmadája terem, az arra alkalmas területeken cukornádat lehet termeszteni, a föld mélye kincseket – bauxitot és más ásványi anyagokat – rejt… Mégis a világ egyik legelmaradottabb országa. Hogy miért? Az okokra lapunk következő számában derül fény.

B. Pintér Márta

::Nyomtatható változat::