Kultúrkörök

„Valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha többé már nem hiszel benne.” Amikor először vettem kézbe Michael Welker könyvét, Philip K. Dicknek, a 20. századi tudományos-fantasztikus irodalom legjelentősebb szerzőjének a – tőle a valóság definícióját követelő kérdésre adott – válasza jutott az eszembe. Azért is szeretem ezt a fajta intelligens, értelmezési horizontokat feszegető sci-fit, mert Dicknek szinte valamennyi könyve a konvencionális valóságértelmezésünket támadja (a személyes hit és tapasztalat talajáról, persze a korlátlan írói szabadság jegyében), kérdései pedig valódi teológiai távlatokat tártak fel előttem. Ilyen „irodalmi meghatározottsággal” talán nem meglepő, hogy Welker művének elolvasásához fokozott érdeklődéssel láttam neki.

A rendszeres teológus Welker persze a szaktudós felkészültségével, kritikai módszerével és alaposságával közelíti meg tárgyát, a bibliai teremtéstörténetet. Az már rögtön az elején világossá válik, hogy itt korántsem a divatos – és csontig lerágott – „evolúció kontra kreacionizmus” vita egy újabb klónjával van dolgunk; a hasonlóság az említett tárgykörrel pusztán annyi, hogy Welker is élénk párbeszédet folytat a kortárs tudományokkal (elsősorban a modern rendszerszemléletre és a whiteheadi folyamatfilozófiára támaszkodik erőteljesen), kérdéseit napjaink tudományos és kulturális világképének a tükrében fogalmazza meg. Módszere azonban egyértelműen biblikus-exegetikai, az egész könyv gerincét képező első rész a Genezis 1. és 2. fejezetének kritikai újraolvasására és -értelmezésére épül.

A szerző művét a klasszikus teizmustól elszakadni akaró törekvések – azon belül az „új bibliai teológia” – sorában helyezi el, hiszen Welker diagnózisában modern vallásosságunk krízise többek között az „absztrakt mindenhatóság és mindenütt-jelenvalóság” által fémjelzett teremtő Isten képének, illetve a teremtéssel kapcsolatos, leegyszerűsített és túlságosan differenciálatlan koncepcióinknak az eredménye. Meggyőződése, hogy a bibliai világkép a 21. században sem tekinthető naivnak, és továbbra is képes érdemi útmutatást adni, ehhez azonban felül kell vizsgálnunk a teizmus és a teremtéshit egymáshoz való viszonyát, és korrigálnunk kell a teisztikus torzkép alapján létrejövő valóságértelmezést – a könyv pedig pontosan erre tesz kísérletet.

A már említett első fejezet a legalapvetőbb teremtésteológiai kérdéseket tisztázza; ízelítőül csak néhányat idézek: Mit jelent a teremtés? (A természetet? A „valóságot”? Vagy valamilyen homályos „teljességet”?) Milyen kapcsolatrendszerbe foglalható a teremtő és a teremtmények közötti viszony? Hogyan gyakorolja hatalmát a teremtő? Hogyan értelmezzük az isteni jelenlétet a teremtésben?

Elemzése során a szerző folyamatosan megkérdőjelezi a hagyományos dogmatikai modelleket és az általunk a teremtéssel kapcsolatban – jobbára kritikátlanul – használt zavaros fogalmakat, hogy aztán exegetikai alapon meggyőzően felülírja őket egy sokkal összetettebb, ugyanakkor mégis konkrét, dinamikus, a teremtettség különböző területeit átfogó, függőségi viszonyok rendszereként bemutatott bibliai teremtésmodellel.

A könyv hátralévő öt fejezetében aztán ennek az egységes teremtésmodellnek a fényében fejti ki és értelmezi újra a teremtéshit további elemeit: a teremtés és az általános kijelentés kapcsolatát, a teremtett menny és föld sajátosságait, az angyali világot érintő kérdéseket; feltárja az ember istenképűsége (imago Dei) és uralmi megbízatása (dominium terrae) közötti összefüggéseket, és kreatív módon értelmezi újra a „bukás”, illetve a bűn fogalmát. (Ezek közül külön kiemelem az általam legerősebbnek tartott második fejezetet, amelyben páratlanul szép, lélektani szempontokkal kiegészített leírását kapjuk a természeti teológia útján elérhető istenismeret lehetetlenségének.)

Mindent összevetve elmondható, hogy a németes precizitással megszerkesztett könyv – a szerző szándékainak megfelelően – valóban „állandó önkritikát és az alkotó rekonstrukcióra való készséget” generál az olvasóban, gondolatai termékeny vitára és továbbgondolásra ösztönöznek; ugyanakkor a kötet azt is világossá teszi, hogy a rendszeres teológia műveléséhez mennyire nélkülözhetetlen az alapos exegetikai munka. Hogy „népművelő” irodalom ebben a formában nem válik belőle, az is biztos: a burjánzó idegen kifejezések, a helyenként ad absurdum fokozott tudományos szakzsargon szavatolja, hogy olvasói leginkább a teológia elefántcsonttornyából kerüljenek ki.

Michael Welker: Teremtés és valóság. Kálvin Kiadó, Budapest, 2007. Ára 1300 forint.

Nánai László Endre