Kultúrkörök

Tavaly ilyenkor az Evangélikus Élet A zene hódolata a feltámadott szenvedő előtt címmel közölte dr. Békefy Lajosnak a Deutsches Pfarrerblatt nyomán írt tanulmányát. Az írás a húsvéti ünnepkör zenéjének kiváló összefoglalója, mintegy a zeneirodalom idevonatkozó mesterműveinek enciklopédiája. Az alábbi összeállítás – mintegy kiegészítésképpen – a kisebb lélegzetű műveket, a kórusirodalom alkotásait gyűjti csokorba, hiszen e műfaj is megszámlálhatatlan opusszal kötődik a jeles napokhoz.

Különösen népszerű volt évszázadokon át a Crucifixus mint önálló zenei műfaj, amely az Apostoli hitvallás néhány sorára támaszkodik: „Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették…” 1667-ben született a velencei iskola egyik kiváló képviselője, a Szent Márk-templom karnagya, Antonio Lotti. Hat, nyolc és tíz szólamban írta meg hasonló című művét; ebből a magyar kórusok legnépszerűbb kiadványa, Forrai Miklós Ezer év kórusa című munkája a hatszólamú verziót adja közre.

Lotti földije és kortársa volt Antonio Caldara, akinek tizenhat szólamú feldolgozása mélységes fájdalmával, zenei igényességével a 17. századi kórusirodalom egyik becses remekévé vált.

Rossini Crucifixusának van egy hangtörténeti érdekessége is. A lemezgyűjtők rejtegetett kincse az az 1902-ben készült felvétel, amelyen a művet az egyik utolsó kasztrált énekes, Alessandro Moresschi énekli, akit honfitársai – kivételes énekesi adottságait elismerve – a „Róma angyala” titulussal tiszteltek meg.

Nagyon sok szerző Jézus halálának pillanatát dolgozza fel: Velum templi scissum est. Et omnis terra tremuit. (A templom függönye kettéhasadt. Az egész föld megremegett. A lator a kereszten felkiáltott, mondván: Emlékezz rám, Uram, ha birodalmadba térsz.) Az első két szó – Velum templi – lett a műfaj neve. Megzenésítői közül Palestrina emelhető ki, akit a sírján – a Szent Péter-bazilikában – olvasható felirat a zene fejedelmének nevez. Figyelemre méltó többek között Monteverdi egykori tanárának, a cremonai Marc’Antonio Ingegnerinek a feldolgozása, amely kivételes szépségének és könnyen énekelhetőségének köszönhetően a magyar kórusok körében is igen népszerű.

A nagypénteki lamentáció textusát, Jeremiás siralmait idézi az O vos omnes (Ó, ti mindnyájan, kik átmentek az úton, figyelmezzetek és lássátok, ha vagyon-e fájdalom, mint az én fájdalmam!). Számtalan zeneszerző feldolgozta e szenvedést sugárzó szavakat: Giovanni Croce, Giovanni Paolo Cima, a 16. századi „római iskola” egyik legnagyobb mestere, Victoria. De a téma felkeltette az érdeklődését a szerencsétlen sorsú, a maga korában kivételes hangzásvilágot teremtő Carlo Gesualdónak is.

A feltámadás örömét megszólaltató egyik legismertebb műnek, Johann Sebastian Bach Ragyogva tűz a napsugár című kórusművének alapja a BWV 630. számú korálelőjáték: Heut triumphiert Gottes Sohn. A Kerényi György-féle fordításon immár generációk nevelkedtek.

A 20. század a magyar egyházzenében is megújulást hozott. Kodály Zoltán mintegy ötven egyházi művet írt. Munkásságának egyik gyöngyszeme, fiatalkori műve a Stabat Mater, amelynek férfikari és vegyes kari változata talán ritkábban hangzik fel koncertpódiumokon, pedig egyszerű dallamvezetése és méltósága hűen tükrözi az anyai fájdalmat.

Bárdos Lajos egyházzenei munkásságát négy mise és számos kórusmű fémjelzi. 1927-ben komponálta Világmegváltó Jézus című vegyes kari művét, amely tulajdonképpen egy rövid ima.

Halmos László neve külhonban talán ismerősebben cseng, mint idehaza, pedig Bárdossal együtt ő is a magyar egyházi zenén munkálkodott. Zeneszerzőként, egyházkarnagyként és zenepedagógusként is jelentős hírnévre tett szert. Munkásságának egyszerű, de hatásos darabja a Terra tremuit. A kórusmű forte indítása a címnek megfelelően a megváltó halálakor megmozduló földet jeleníti meg, s végül egy felszabadult allelujában végződik.

Deák-Bárdos György egyházzenei életművében tíz mise és számtalan kórusmű, motetta található. Parasceve című nyolcrészes motettasorozatának legnépszerűbb darabja az Éli, éli! A szuggesztív kórusmű tulajdonképpen folyamatos fokozás, melynek csúcspontja a Máté evangéliumában idézett jézusi haláltusa utolsó mondata: „Éli, Éli, lamá sabaktáni!” (Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?) A hangerő egyre fogy, s pianissimóban zárul a kórusirodalom e 20. századi remeke.

Csermák Zoltán