Napról napra

A hét első napján, korán reggel, miután Jézus feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg. Ő elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. Mk 16,9–10 (Mal 1,11; Zsolt 118,14–24; 1Kor 15,1–11; Mk 16,1–8) Közel kétezer év távlatából visszatekintve megpróbálhatjuk rekonstruálni a helyszínt, a tanítványok vagy Mária Magdaléna személyét. Bárhogy is, az üres sír döbbenetét semmi sem tudja felülmúlni. Talán mi is csüggedten kezdenénk keresni a szeretett személyt, akit néhány napja gyors szertartás keretében helyeztek sírboltba. Igen ám, de Mária többet él át: személyesen találkozik az elhunyttal, illetve már a feltámadottal. Ezt a hírt viszi el gyászoló és síró szeretteinek. Ma ünnep van, mégis sokan sírnak és gyászolnak életük kudarcaiban és gyászában. Kedves olvasó, ha ott van az életedben a Jézussal való élő találkozás, indulj el ma te is valakihez, aki sír és gyászol, s mondd el neki: ő él.

Pál írja: Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, úgy tetszett, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között. Gal 1,15–16 (Zsolt 32,8a; Lk 24,13–35; 1Kor 15,12–20; Mk 16,9–20) 2008 a Biblia éve. A Bibliát kinyilatkoztatásnak is nevezzük. Az egész hit erre a kinyilatkoztatásra épül. Sarokköve Jézus személye, élete, tanítása, halála és feltámadása. Ezekben az eseményekben ismerhetjük fel Isten életünkre irányuló szándékát. Ő nem a bűnös ember halálát kívánja, nem az ítéletben leli kedvét, hanem életet kínál – még a halállal szemben is. Amikor ezek az igazságok kinyílnak a lelkünkben, az nem más, mint Isten személyre szabott kinyilatkoztatása. Ez a különleges ajándék Isten igéjének az olvasása és hallgatása által nyerhető el. 2008 a Biblia éve – az Ön Bibliájáé is.

Jézus így válaszolt: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.” (Jn 14,23) (Bír 5,31b; 1Kor 15,20–28; 1Pt 1,1–12) Sokat használjuk ezt a szót: szeretet. Valóban a legszebb szó a világon. Mégis egyben a legtöbb fájdalmat is rejti, mert sokszor hiányzik mögüle a fedezet. Jézusnak is hányan vallják: „Szeretlek.” „Szeretlek, mert társat adtál” – mondja az ifjú pár. „Szeretlek, mert gyermekkel ajándékoztál meg” – mondják a keresztelőn a szülők. Jézus örömmel hallja ezeket a szavakat, ám a szeretet tettekben nyilvánul meg. Aki szeret, az megtartja az ő beszédeit, tanításait, követi életformáját. Valóban szeretjük őt?

Isten nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. 2Pt 2,5 (1Móz 6,9; 1Kor 15,35–49; 1Pt 1,13–16) Világunkban egyre több veszélynek vagyunk kitéve. Elüthet egy gyorsan rohanó jármű. Jöhet infláció, hirtelen betegség. Igyekszünk védekezni ellene: élet- és lakásbiztosítás, utazási biztosítás. Milyen szép elnevezések! De igazából semmitől sem védenek meg, csak a kárt enyhíthetik. Van viszont egy tökéletes biztosító: az élő Isten, akinek a védelmében mindenre van biztosíték: az életre és az élet utánra is. Vigyük a mai napunkat is védő hatalma alá!

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja! Mk 4,23 (Jób 33,13–14; 1Kor 15,50–57; 1Pt 1,17–21) Ezt a mondatot olvasva viccesen odakaphatunk fülünkhöz, és megállapíthatjuk: „Igen, megvan a fülem, sőt mind a kettő.” De hallunk is általuk? Létezik szelektív hallás is: hozzánk szól valaki, és nem akarjuk meghallani. Még ennél is veszélyesebb azonban a lelki süketség, amikor Isten szavát hallva szinte kikapcsol a fül, az értelem, sőt az egész ember. Ez a halálos süketség. Isten legyen irgalmas hozzánk, hogy ebbe a halálos betegségbe ne essünk, vagy adja, hogy nagyon gyorsan gyógyuljunk ki belőle!

Ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. 1Pt 4,11 (1Krón 29,11a; 1Kor 5,6b–8; 1Pt 1,22–2,3) Jó, amikor nekem szolgálják fel az ételt az étteremben, amikor nekem tesz meg valaki valamit. Annál nehezebb a másoknak való szolgálat. Lehajolni, verítékezni, elviselni… A keresztény ember pedig szolgál. Ráadásul ebben leli örömét. A különbség csupán annyi, hogy nem a saját erejéből merít, hanem az erőt Urától várja, aki meg is adja neki. Ez a szolgálat a szív szolgálata. Szereti azt, akinek szolgál. Szolgálj Isten szeretetével, és megváltozik körülötted minden!

A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk. Zsid 10,23 (Zsolt 90,14; 2Tim 2,8–13; 1Pt 2,4–10) Mindenki hisz valamiben, reméli valamitől élete jobbra fordulását. Talán bölcs gondolkodók szavaira építünk, vagy megspórolt pénzünk ad biztonságot, esetleg a zsebünkben hordott gyógyszereink töltenek el reménységgel minket. Van egy különös biztonságot adó, egész személyiségünket érintő biztosíték, a reménység hitvallása: életünket Isten kezében tudni. Hinni, hogy tőle sem élet, sem halál nem választhat el. Reménység, mert Jézus ígéreteire épül; mégis bizonyosság, mert újra és újra átélhető.

Sándor Frigyes