ÉnekKincsTár

A húsvét utáni vasárnapok nevüket – egy kivétellel – a bevezetõ zsoltár keretversének latin kezdõsoráról kapták. A mai vasárnap, Misericordia Domini sokrétû jelentését mutatja a fordítások gazdagsága. Bibliánk szerint: „…az Úr szeretetével tele van a föld.” (Zsolt 33,5) A Liturgikus könyvben ez áll: „Az Úr kegyelme betölti a földet…”

Az ünnep másik neve A jó pásztor vasárnapja: a kijelölt igeszakaszok egymást erõsítve szólnak Jézusról, az önfeláldozó pásztorról. Az evangélium, Jn 10,11–16 legfontosabb mondata: „A jó pásztor életét adja a juhokért.” (11. és más formában 15. vers) Az epistola, 1Pt 2,21–25 központi gondolata: „Bûneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bûnöknek, az igazságnak éljünk: az õ sebei által gyógyultatok meg.” (24. vers) Az utóbbi ige konkrétan utal a nagypénteki eseményre, az elõbbi pedig az egyház ökumenikus jellegét és a missziói nyitottság lehetõségét is elénk állítja.

A vasárnap graduáléneke a „jó pásztor” gondolatból következik: Az Úr az én hû pásztorom (EÉ 334) a 23. zsoltár parafrázisa, ötstrófás verses átdolgozása. A Der Herr ist mein getreuer Hirt Augsburgban jelent meg 1531-ben (költõje feltételezhetõen, de nem bizonyítottan Wolfgang Meuslin). Az eredeti német szöveg számos helyen szó szerint követi Luther bibliafordítását, a versek tagolása is majdnem megegyezik. Az utolsó strófa végén – a keresztény zsoltárparafrázisokra jellemzõ módon – Jézus Krisztus is megjelenik. A magyar fordítás a legjelentõsebb 18. századi énekeskönyv, az Új zengedezõ mennyei kar (ÚZMK 1743) verzióját követi, jelentõsebb átdolgozásokkal.

A dallamot vizsgálva érdekes jelenséggel találkozunk. A német énekeskönyvben Johann Walter 1524-bõl származó, számunkra ismeretlen dallama szerepel. Johann Sebastian Bach 112. kantátája A menny Urának tisztelet (EÉ 43) dallamát alkalmazza ugyanehhez a vershez. A mi énekeskönyvünk az Eljött hozzánk az üdvösség (EÉ 320) dallamával kapcsolja össze a költeményt. A többszörös dallamcsere úgy jöhetett létre, hogy mindegyik Bar-formájú strófának azonos, 8,7, 8, 7, 8, 8, 7 a szótagszáma. Mindhárom dallam a reformáció elsõ idõszakából (vagy még korábbról) származik.

Bach korálkantátája 1731-ben készült. Az öttételes mû kezdete nagyszabású kórustétel, ahol koncertáló zenekari anyagba építve, soronként hangzik el az ének elsõ versszaka a szopránban, amelyet a három alsó szólam imitálva támaszt alá. A mûvet egyszerû, négyszólamú korál zárja az ötödik strófa szövegével.

Az általunk használt dallam eredetileg húsvéti zarándokének, amely idõvel véglegesen összekapcsolódott az Es ist das Heil uns kommen her szöveggel, Paul Speratus kiemelkedõ jelentõségû költeményével. (Speratus 1523-tól Luther munkatársa Wittenbergben. Luther néhány írását fordítja le latinról németre, többek között a Formula missaet, amely az istentisztelet megújulásának egyik alapmûve.)

Az 1524-es Achtliederbuchban erre a dallamra nyomtatják ki Luther mindhárom korai zsoltárparafrázisát is: a 12., 14. és 130. zsoltárt (késõbb aztán más dallamokat rendelnek hozzájuk, például Mélységes mélybõl kiáltok – EÉ 402).

Az EÉ 334 C-jón/mixolíd dallama népszerûségét és elterjedtségét (többek között a 9. liturgia Gloria-éneke) annak köszönheti, hogy igen arányos, kiegyensúlyozott a vonalvezetése. A hangterjedelem közepén indul, kimozdul felfelé és lefelé, érinti az alsó és a felsõ rokon hangnemet is. A dallam második fele a legmagasabb hangtól fokozatosan egy oktávot ereszkedik a záróhangig. (E dallam feldolgozásairól majd az eredeti szöveg elõfordulásakor, hetvened vasárnapján olvashatnak.)

Lépjünk tovább a húsvét utáni úton az ének 18. századi magyar fordításának legszebb versszakával, elénekelve erre az erõt sugárzó dallamra: „Tiszta vizekre vezérel, / Hogy engem megújítson, / Vidámít õ Szentlelkével, / Hogy szívem el ne fogyjon, / Igazság ösvényén vezet, / Melyen lábam bátran mehet / Az õ áldott nevéért.” (ÚZMK 1743, 241,2)

Ecsedi Zsuzsa