ÉnekKincsTár

Hozzászólás a cikkhez

A húsvét utáni vasárnapok nevüket – egy kivétellel – a bevezető zsoltár keretversének latin kezdősoráról kapták. A mai vasárnap, Misericordia Domini sokrétű jelentését mutatja a fordítások gazdagsága. Bibliánk szerint: „…az Úr szeretetével tele van a föld.” (Zsolt 33,5) A Liturgikus könyvben ez áll: „Az Úr kegyelme betölti a földet…”

Az ünnep másik neve A jó pásztor vasárnapja: a kijelölt igeszakaszok egymást erősítve szólnak Jézusról, az önfeláldozó pásztorról. Az evangélium, Jn 10,11–16 legfontosabb mondata: „A jó pásztor életét adja a juhokért.” (11. és más formában 15. vers) Az epistola, 1Pt 2,21–25 központi gondolata: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.” (24. vers) Az utóbbi ige konkrétan utal a nagypénteki eseményre, az előbbi pedig az egyház ökumenikus jellegét és a missziói nyitottság lehetőségét is elénk állítja.

A vasárnap graduáléneke a „jó pásztor” gondolatból következik: Az Úr az én hű pásztorom (EÉ 334) a 23. zsoltár parafrázisa, ötstrófás verses átdolgozása. A Der Herr ist mein getreuer Hirt Augsburgban jelent meg 1531-ben (költője feltételezhetően, de nem bizonyítottan Wolfgang Meuslin). Az eredeti német szöveg számos helyen szó szerint követi Luther bibliafordítását, a versek tagolása is majdnem megegyezik. Az utolsó strófa végén – a keresztény zsoltárparafrázisokra jellemző módon – Jézus Krisztus is megjelenik. A magyar fordítás a legjelentősebb 18. századi énekeskönyv, az Új zengedező mennyei kar (ÚZMK 1743) verzióját követi, jelentősebb átdolgozásokkal.

A dallamot vizsgálva érdekes jelenséggel találkozunk. A német énekeskönyvben Johann Walter 1524-ből származó, számunkra ismeretlen dallama szerepel. Johann Sebastian Bach 112. kantátája A menny Urának tisztelet (EÉ 43) dallamát alkalmazza ugyanehhez a vershez. A mi énekeskönyvünk az Eljött hozzánk az üdvösség (EÉ 320) dallamával kapcsolja össze a költeményt. A többszörös dallamcsere úgy jöhetett létre, hogy mindegyik Bar-formájú strófának azonos, 8,7, 8, 7, 8, 8, 7 a szótagszáma. Mindhárom dallam a reformáció első időszakából (vagy még korábbról) származik.

Bach korálkantátája 1731-ben készült. Az öttételes mű kezdete nagyszabású kórustétel, ahol koncertáló zenekari anyagba építve, soronként hangzik el az ének első versszaka a szopránban, amelyet a három alsó szólam imitálva támaszt alá. A művet egyszerű, négyszólamú korál zárja az ötödik strófa szövegével.

Az általunk használt dallam eredetileg húsvéti zarándokének, amely idővel véglegesen összekapcsolódott az Es ist das Heil uns kommen her szöveggel, Paul Speratus kiemelkedő jelentőségű költeményével. (Speratus 1523-tól Luther munkatársa Wittenbergben. Luther néhány írását fordítja le latinról németre, többek között a Formula missaet, amely az istentisztelet megújulásának egyik alapműve.)

Az 1524-es Achtliederbuchban erre a dallamra nyomtatják ki Luther mindhárom korai zsoltárparafrázisát is: a 12., 14. és 130. zsoltárt (később aztán más dallamokat rendelnek hozzájuk, például Mélységes mélyből kiáltok – EÉ 402).

Az EÉ 334 C-jón/mixolíd dallama népszerűségét és elterjedtségét (többek között a 9. liturgia Gloria-éneke) annak köszönheti, hogy igen arányos, kiegyensúlyozott a vonalvezetése. A hangterjedelem közepén indul, kimozdul felfelé és lefelé, érinti az alsó és a felső rokon hangnemet is. A dallam második fele a legmagasabb hangtól fokozatosan egy oktávot ereszkedik a záróhangig. (E dallam feldolgozásairól majd az eredeti szöveg előfordulásakor, hetvened vasárnapján olvashatnak.)

Lépjünk tovább a húsvét utáni úton az ének 18. századi magyar fordításának legszebb versszakával, elénekelve erre az erőt sugárzó dallamra: „Tiszta vizekre vezérel, / Hogy engem megújítson, / Vidámít ő Szentlelkével, / Hogy szívem el ne fogyjon, / Igazság ösvényén vezet, / Melyen lábam bátran mehet / Az ő áldott nevéért.” (ÚZMK 1743, 241,2)

Ecsedi Zsuzsa

::Nyomtatható változat::