Élő víz
Kék kabát
– Legyen átkozott örökre!
Régen volt már. Életem egyik nagy napja. Visszagondolva már annyira szánalmasnak tűnik, de akkor azt hittem, nincs ennél fontosabb. Engem ünnepelt aznap mindenki. Körbeálltak, tiszteltek, felemeltek. Zúgtak a harangok.
Az asszony csúnya kék kabátot viselt. A csavargók minden évszakra alkalmas felszerelésével állt a kapuban. Már mindenki a templomban ült, a papok a püspök körül toporogtak indulásra várva. Nekem még gyorsan be kellett zárnom a gyülekezeti ház ajtaját, a sütő-főző asszonyok is látni akarták a bevonulást.
– Jó napot! Mit segíthetek? Jöjjön be az ünnepségre!
A jókedvemet semmi nem vehette el.
– Beszélni akarok magával – mondta az asszony.
– Kedvesem, ez most lehetetlen, itt nagy ünnepség kezdődik.
Ez a szégyenletesen leereszkedő stílus már felemeltetésem torzulása volt.
– Beszélni akarok magával!
– Adjak pénzt? Nincs most túl sok nálam. Vagy jöjjön vissza egy óra múlva, akkor ehet itt szabadon akármennyit! Vagy jöjjön be az ünnepségre!
Kezdtem ideges lenni. A harangok egyre türelmetlenebbül szóltak. A püspök már ki-kinézeget, hogy hol vagyok. Mennem kell!
– Csak beszélni akarok magával!
Az újra és újra, ugyanabban a tónusban elhangzó mondat betegessége kezdett megrémiszteni. A zsebembe nyúltam, aránytalanul nagy pénz akadt a kezembe. Nem törődtem vele, ez volt a szabadulásom ára. Az asszony elvette a pénzt, de nem tágított.
– Beszélni akarok magával!
– Kérem, menjen el most – már a hangom is türelmetlen volt. – Mennem kell. Majd jöjjön vissza később, akkor beszélhetünk is.
Választ nem várva otthagytam. Akkor felemelt hangon ezt mondta:
– Legyen átkozott örökre!
Megfordultam, mint akit arcon csaptak. Ő ott állt kék kabátjában, már nem mondott semmit. Kinek a küldöttje volt? Mit akart mondani? Soha nem láttam többé.
Az ünnepségeken áldások sora hangzott el. Azóta is ezerszer, a legkülönfélébb formákban. Hiszek az áldás erejében.
Ma reggel – mint annyi reggelen – újra az asszonyra gondolok. Csúnya kék kabátjában áll életem kapuja előtt. Van még elég erős áldás számomra?
Koczor Tamás